Ma nyolcvan éve annak, hogy országlása során Komárom és Érsekújvár mellett Léván fogadták a Szent Jobbot, a magyar nemzet jeles ereklyéjét.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1937. október 21-ei konferenciáján döntött a 1938. évi szent évről, melynek középpontjában a budapesti 34. eucharisztikus világkongresszus, valamint Szent István halálának 900. évfordulója állt.
E kettős szent év tiszteletére szervezték meg a Szent Jobb országlását. A szent ereklye többek között az első bécsi döntés értelmében visszacsatolt településekre is eljutott.
„A bécsi döntés után a Szent Jobbot több ízben látásra bocsátották a visszatért területeken. Így történt 1939. április 29-én és 30-án, amikor az Aranyvonat hozzánk látogatott” – magyarázta a Felvidék.ma megkeresésére Vincze László, a Nyitrai Állami Levéltár lévai fióklevéltárának a munkatársa. Mint a szakember hozzátette, Léván huzamosabb ideig állt a vonat, miközben a Szent Jobbot a városban közszemlére bocsátották.
Hat városban állt meg a vonatszerelvény
A szent ereklyét hordozó vonatszerelvény április 29-én hajnalban futott ki a budapesti Déli pályaudvarról.
A két napon át tartó út során hat jelentősebb városban hosszabb időre megállt a szerelvény. Ezen településeken a Szent Jobbot kiemelték a vonatból és a városban közszemlére tették. Általában a város főterén, a városházán, vagy a székesegyház előtti téren fogadták a helyiek és a környékbeliek a szent ereklyét
– tudtuk meg a lévai szakembertől.
A szabaddá tett útvonalon a nagyobb településeknél a vonat lassított, az állomásokon lépésben haladt át. A vidék lakossága pedig odasereglett, az emberek fedetlen fővel, térden állva köszöntötték a Szent Jobbot, amelyet a kocsi üvegfalán át láthattak.
Az Aranyvonat első megállója Veszprém volt, itt közel két és fél órát álltak. Következő állomás Zirc volt. Az első nap végállomása Pannonhalma volt, a bencés kolostorban töltötték az éjszakát. Április 30-án innen indult a visszacsatolt Felvidékre a különös szerelvény. Délelőtt Komárom, majd Érsekújvár következett.
A lévai fogadtatás
„A Barsi vármegye első fontos megállója Léva volt, ahová az Aranyvonat 16.51-kor érkezett és 104 percet töltött itt” – jegyezte meg Vincze László. A kevesebb mint két órán át tartó lévai tartózkodásnak minden percét előre, alaposan kidolgozták.
A vonatot a pályaudvaron a hatóságok fogadták és a Werbőczy téren és a Mussolini utcán át a Kossuth térre kísérték.
Az útvonalon végig iskolások, cserkészek, leventék, intézetek, egyesületek képviselői, helyi és a vidéki hívek helyezkedtek el, pontosan kidolgozott és kifüggesztett terv szerint.
A Szent Jobb és kísérete gépkocsikon és lófogatokon, majd a Werbőczy tértől gyalog körmenetben a Kossuth térre vonult be – vázolta fel a lévai fogadtatást a szakember.
Mint folytatta: a város főterén csendes szentmise, egy rövid felajánló imádság és prédikáció következett. Sáska Dezső barsi alispán mondott köszöntő beszédet. Az ünnepség után a díszkíséret a plébániára ment, amíg a hívek négyes sorokban elvonulhattak a Szent Jobb előtt. A Werbőczy térről autón vitték vissza a központtól távolabbra lévő vasútállomásra. Az indulásánál a pályaudvaron csak a katonai díszszázad és zene, valamint a legszűkebb egyházi és világi előkelőség vett részt.
A szent ereklye 18 óra 35 perckor hagyta el Lévát. Az este folyamán pár percre még megállt Csatán, valamint Párkányban. Az értékes szerelvény 21 óra 2 perckor futott be a budapesti Nyugati pályaudvarra.
A Szent Jobb eme országlását a média is követte. A Magyar Filmiroda a lévai menetet és az főtéri ünnepség pillanatait is megörökítette. Emellett a budapesti rádió 2. hullámhosszán is hallható volt az ünnepély – mondta Vincze László.
Segítségnyújtás Ipolyságnak
A Szent Jobb alig néhány nap múltán újra a Felvidékre érkezett. 1939. május 6-án Hont vármegye központja, Ipolyság fogadta az ereklyét. Ezzel kapcsolatban értékes levelezést őriz a Nyitrai Állami Levéltár lévai fiókszervezete.
Az Ipoly menti város az idő rövidsége miatt nem tudta a fogadáshoz szükséges emelvényeket elkészíteni, ezért a szomszédos vármegye központjától kért segítséget.
Mint a 1939. május elsején keltezett levélben olvasható: „ Miután a város a feldíszítéshez és a szükséges emelvények készítéséhez megfelelő anyaggal nem rendelkezik, viszont azok az idő rövidsége miatt már be nem szerezhetők, arra kérjük a felszabadult testvérváros tekintetes Tanácsát, hogy a város tulajdonát képező hangerősítő berendezést, baldachint a pódiummal, a nélkülözhető zászlókkal és drapériákat részünkre kölcsönadni szíveskedjék.” Mindezt a város nem kérte ingyen, a kölcsönzést, valamint a szállítást is megfizette volna Léva városának – derült ki továbbá a levélből.
A lévai elöljáróság segített az ipolyságiaknak. Erről tanúskodik a 1939. május 11-én kelt határozat. Mint írják: „Léva város tanácsa Ipolyság elöljárósága megkeresésének készséggel tett eleget és rendelkezésre bocsátotta azon felszerelést, amelyre a város feldíszítéséhez és az emelvény készítéséhez volt szükség.”
A segítségnyújtást emeli az a tény, hogy mindezt ingyen és bérmentve tették meg. „A város tanácsa kimondja, hogy a kölcsönadott berendezésekért és anyagokért kölcsöndíjat nem számít fel, miután Ipolyság városa röviddel Léva felszabadulása után remekmívű országzászlóval ajándékozta meg a várost és ezt a hazafias felbuzdulásból eredő szeretet-megnyilvánulást Léva városa is minden módon viszonozni kívánja” – fogalmaz a határozat.
