Farkas József World Press Photo-díjas fotóriporter, a Képes Sport és a Nemzeti Sport szaklapok legendás fényképészének fotóiból nyílt kiállítás A pillanat varázslója címmel a Pozsonyi Magyar Intézetben az Intézet és Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének együttműködésével.
A megnyitón Molnár Imre, az Intézet igazgatója köszöntő beszédében elmondta, hogy a kiállításra a magyar sport napja alkalmából kerül sor, május 6-át ugyanis az 1875. május 6-án Budapesten megrendezett első európai szabadtéri atlétikai bajnokság emlékére a magyar sport napjává nyilvánították. Méltóbb emlékezés erre az alkalomra és a sport iránt egész életében elkötelezett fotós munkásságára nem lehetett volna, mint ez a kiállítás, amelynek darabjai a sportversenyek, az olimpiák, a küzdelmek és a sikerek hőseinek, bajnokainak felejthetetlen pillanatait mutatják be.
Batta György költőt, sportújságírót, írót, szerkesztőt sem véletlenül kérték fel köszöntő beszédre, hiszen munkásságát számtalan sportcikk és a sporttal kapcsolatos könyv fémjelzi. A megnyitón elmondta, hogy
nagy élmény volt számára részt venni a müncheni olimpián, ahol megtapasztalta, hogy a magyar sportolókat a földkerekség legsikeresebb versenyzőiként tisztelik, nem hiába nevezték a magyarokat sportnemzetnek.
Érzékelte azt is, hogy a sportolók között igazi a barátság, egymást segítik, még ha természetesen mindegyikük a dobogó legmagasabb fokára akar is jutni. A sport ugyanis a jót szabadítja fel az emberben. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem szabadna elfeledkezni mindazokról a felvidéki sportolókról sem, akik ugyancsak ott voltak a legjobbak között a világversenyeken, az olimpiákon, és közben felnőtt két nemzedék, amely előtt már nem ismertek a neveik.
Erre reagált rögtön Molnár Imre igazgató, javasolva, hogy ajánlatos lenne ezeknek a sportolóknak egy dicsőség-helyet létesíteni, méltó módon kiemelni teljesítményüket, hogy azok a személyek, akikre valóban büszkék lehetünk, ne merüljenek a feledés homályába. Jó példának említette erre a budapesti Jászai Mari téren kialakított emlékhelyet. Bízzunk benne, hogy valakiben csak megfogan a gondolat és tetté is válik.
Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész a pályatárs szemszögéből villantotta fel Farkas József személyiségét. Elmondta, hogy ezt a kiállítást közösen tervezték, de a sors közbeszólt, a fotóriporter nemrég eltávozott az élők sorából. Pedig örömmel vette a lehetőséget, hogy éppen Pozsonyban kerülnek bemutatásra az alkotásai, abban a városban, ahol évente megrendezik az európai szinten egyedülálló fotófesztivált, a Fotóhónapot.
A fotóművész kifejtette, hogy
Farkas József szakmai szempontból a legkiválóbbak egyike volt, birtokában mindannak, ami a jó sportfotó kivitelezéséhez kell, mert szükséges hozzá a jó felszerelés, a technikai tudás, a manuális készség, de a legfontosabb az egyéni látásmód, a téma iránti érzékenység és még sok minden, amit csak Farkas József tudott.
Nagy tiszteletnek örvendett a sportolók között is, hiszen maga szintén sportolt, röplabdázott, de egyébként is, nem volt ember, aki ne kedvelte volna közvetlenségéért, szellemességéért. Legenda volt és legendássá váltak szellemes megjegyzései is, amelyek máig, szinte szállóigékként közszájon forognak. Kevés szakmabeli mondhatja el, hogy három olimpián, három futball-világbajnokságon és számtalan sportversenyen kaphatta lencsevégre a legemlékezetesebb pillanatokat. Bár csak nemrég hunyt el, de hiányát családtagjain, hozzátartozóin kívül kollégái is érzik.
Korniss Péter ezen a megnyitón jelentette be, hogy a Magyar Sportújságírók Szövetsége díjat alapít Farkas József nevével a sportújságírók és fotósok munkájának elismerésére.
Iglói-Nagy István, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma Sportdiplomáciai Főosztályának vezetője arról szólt, hogy évekig együtt dolgozott a fotóriporterrel, közelről figyelte, mekkora alázattal van munkája és a sportolók iránt. Ez jön át a képeken is, amelyek most a Pozsonyi Magyar Intézet kiállítótermének falain láthatóak. A megnyitón jelen volt a fotós fia, Farkas Tamás is, aki sajnálattal beszélt arról, hogy édesapja már nem lehet jelen közöttünk, pedig gyakran emlegette, hogy felmenői között felvidékiek ugyancsak voltak. Jó szívvel ajánlotta minden résztvevő és látogató figyelmébe képeit, amelyekkel ámulatba ejtő pillanatokat örökített meg.
A fekete-fehér fotók a sport minden ágát reprezentálják. Olyan helyzeteket kapott el a tőrvívók, a teniszezők, a focisták, a futók versenyeiről, amelyek a szemlélőnek más rálátást kínálnak. A képeken megjelenik az ünneplés, a siker hangulata, de az eredményért vívott küzdelem, erőfeszítés döbbenetes kifejezése is. A tárlat egyetlen színes képe 1986-ban Mexikóvárosban készült: Maradona a fellegekben a világkupával.
Farkas József méltán nyert képeivel számos díjat, elismerést. Aki megnézi a május 30-ig látható kiállítást, maga is meggyőződhet róla.
