A Csemadok Komáromi Városi Szervezete a Komáromi Városi Kamarazenekar Polgári Társulással és a Komáromi Városi Művelődési Központtal a Komáromi Napok keretében nagyszabású ünnepi hangversenyt rendezett a CSEMADOK megalakulásának 70. évfordulója alkalmából.
A „csak tiszta forrásból” merítő koncertet a Komáromi Kamarazenekar Kodály Zoltán Adagiójával nyitotta, a hegedűszólót a Pozsonyi Zeneakadémia felettébb tehetséges komáromi növendéke, Boris Borsányi játszotta. A hangszeres zenét kórusmuzsika követte: a Marianum Egyházi Iskolaközpont Orsovics Ivette vezette „nagyok kórusának” műsora üde színfoltja volt a rendezvénynek.
A kiváló gyermekkar után a Csemadok helyi szervezete és a Vmk Concordia vegyes kara állt dobogóra. A kórus hírnevéhez méltó, igényes, szép műsort – Szíjjártó J.: Magos a rutafa – Szent Iván-napi dalok Nyitra vidékéről, Tóth Péter: Lángok, Kodály Zoltán – Petőfi Sándor: A magyar nemzet – adott alapító karnagyának, Stubendek Istvánnak a vezényletével.
Ezt követően a vonószenekar szimfonikus zenekarrá bővült, hogy a Tiszti pavilon patinás dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség nagy örömére és meglepetésére – művészeti vezetőjének és karmesterének, Medveczky Szabolcsnak avatott keze alatt felcsendüljön a 20. századi magyar zenekari muzsika a nagyvilágban bizonyára a legtöbbször elhangzó műve, Kodály Zoltán Galántai táncok című nagyzenekari kompozíciója.
Fantasztikus élményben volt részünk! A közönség állva tapsolt, a zenekar a mű zárószakaszát megismételte. Hogy még katartikusabb legyen az élmény és valódi ünnep az ünnep, ismét pódiumra állt a Concordia, és zenekari kísérettel szólaltatta meg Beliczai M.: Ave Maria, W. A. Mozart: Ave verum és G. Fr. Händel: Halleluja című művét; Orsovics Ivette, Stubendek István és Medveczky Szabolcs vezényletével.
A hangverseny műsorát összeállítóknak és a szereplőknek csak gratulálni lehet és megköszönni a kapott élményeket! Sajnos ugyanezt nem vonatkoztathatjuk a Komáromi Napok szervezőire, mert az idén sem sikerült biztosítaniuk azt, hogy a nemesebb zenét is igénylők zavartalanul hallgathassák végig az ünnepi hangversenyt. Csak megjegyezzük: a város nemesebb szórakozásra vágyó adófizető polgárainak is ugyanannyi joguk van az ünneplésre, mint a dübörgő decibeleket igénylőknek!
És még valami: a hangverseny elején nem ártott volna néhány mondatot szólni a Csemadokról, mi több: arról is, hogy jelenlegi Komáromi Kamarazenekar eredetileg a helyi Csemadok-alapszervezet zenekaraként indult Dobi Géza hegedűművész, zeneszerző, a helyi művészeti alapiskola hosszú éveken át volt igazgatója vezetésével.
A hangverseny végén pedig a szereplőknek – az igazán kiváló teljesítményért és a példaértékű „viribus unitis“-ért a város vezetőségétől is kijárt volna néhány köszönő szó.
Az ilyen (a már több mint 50 éve folyamatosan működő) és ma már hivatásos szinten muzsikáló együttes (melynek alapító tagjai: Rudolf Harmat, Hollósy Gabriella Zsuzsanna, Nagy Hollósy Zsuzsanna, Fekete Vince, Szombath Károly, Kulin Eduárd, Medveczky Horváth Györgyi, Mátesz Éva, Dobi Tibor, Eva Sýkorová, Kazán Péter, Weisz Péter, akik mellett folyamatosan lehetőséget kínál a régió ifjabb majdani szakzenészeinek, mint: Boris Borsányi, Csiba Hajnalka, Cseri Kristóf, Csintalan György, Domonkos Gábor, Zuzana Klimentová, Majer József, Misák Bence, Pócs Beáta, Rácz Réka, Rácz Levente, Zsitva Tamás), mint a Komáromi Kamarazenekar az eddiginél sokkal több odafigyelést, mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyobb támogatást érdemelne; műsorait a komáromi tévének rögzítenie kellene és ünnepnapokon sugároznia; az arra kompetenseknek pedig a zenekart műsoraival utaztatni, országos rendezvényeinken való fellépési lehetőséget biztosítani kellene.
Befejezésül egy kodályi üzenet megszívlelésre: „A görög ember, ha kilépett otthonából, kulturát lélegzett be a piacon is. Nekünk ma védekeznünk kell a nyilvánosság, a levegő művészetpusztító bacilusai ellen. Meglehet, vannak akik művészet nélkül is boldogok. Ignoti nulla cupido. Ne irigyeljük őket. Igyekezzünk a bennök elsorvadt nemes szervet a fiatalság tömegeiben kifejleszteni.”
