Csongrády Lajos kántortanító neve nem merült feledésbe, mert az anyaországban élő népes leszármazottai mellett Szőgyénben is őrzik emlékét, hiszen a magyar tannyelvű alapiskola tizenöt évvel ezelőtt névadójául választotta, így az utókorra testált öröksége utat mutat, értékrendet biztosít mindazoknak, akik nyomdokaiban járnak.
Az iskolában évente rendeznek Csongrády napokat, tavaly emlékeztek születésének 175. évfordulójára, idén pedig halálának 100. évfordulójára. Az iskola, értékrendje alapján, követi a nemzeti és kulturális értékeket, így a rendezvények ennek a jegyében zajlanak, figyelve minden korosztályra és a szülőkre is. Az idei tanévben a „Lelki egészségtúra” nevet viselő programmal gazdagodott az iskola. Az áprilisban megrendezett Csongrády napok folytatásaként került sor az iskola jubileumi találkozójára, ahol 200 öregdiák és volt pedagógus jelent meg, és a legidősebb korosztály 65 év távlatából emlékezett. Ugyancsak ennek a jegyében zajlott a helyi értékek módszertani segédeszközeinek ünnepélyes átadása, a névadó, Csongrády Lajos halálának 100. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen.
Az első Csongrády 1843-ban érkezett Szőgyénbe. A XIX. században és a XX. század első évtizedeiben, ugyanazon időben, több Csongrády – apa, fiú, testvér – tanítóskodott Szőgyénben és a környék településein. A Csongrády család száz éven át szolgálta a községet, erre emlékeztet nemcsak a kántortanító emléktáblája az iskola falán, de a régi községháza (ma galéria és könyvtár) épületén elhelyezett emléktábla is, mely a család évszázados szolgálatának állít emléket.
Csongrády Lajos 1861-ben szerzett diplomát az esztergomi tanítóképzőben, és pedagógiai munkásságából 44 évet a szőgyéniek szolgálatának szentelt. Az 1919-ben bekövetkezett haláláig itt élő kántor és főtanító
már életében kiérdemelte a „jóságos mester úr” és a „modern tanító” címet.
Számos, a község és a fiatalság javáért szolgáló tettét a szőgyéni helytörténeti könyvek őrzik, melyek Nágel Dezső hajdani polgármester és a Szőgyénből kitelepített néhai dr. Gábris József tanár lokálpatriotizmusát dicsérik.
Az ünnepségen jelen volt Csongrády Lajos unokája, dr. Kysburgné Csongrády Ildikó és Prof. dr. Tulassay Tivadar, dédunoka. Megtisztelte az ünnepséget Tata testvérváros küldöttsége, Osgyáni Zsuzsanna külkapcsolatokért felelős referens vezetésével és a tatai testvériskola pedagógusai. Jelen volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség Érsekújvári Területi Választmánya elnöke, Salgó Gabriella, Méri Szabolcs, a község polgármestere, és a helyi társulások, közösségek képviselői.
Az ünnep alkalmából az iskola Kölykök színjátszói és a 8. osztályosok előadták a „Csongrády hagyatéka” című jelenetet, a „kincsesládából” előkerült fotókkal, képekkel, tárgyi eszközökkel elevenítették meg a kántortanító emlékét. Előkerült nemcsak a mester úr fotója, de festménye is a faluról, melyen az akkori Németszőgyén és Magyarszőgyén minden háza látható, a híres ostyasütő, az általa készített imakönyv és az Arany ABC, melynek minden sora ma is megszívlelendő, gyermeknek és felnőttnek egyaránt.
Ehhez az értékrendhez igazodik a Csongrády Lajos Alapiskola 136 diákja és 16 pedagógusa, Szarka Andrea igazgatóval és Nothart Erika helyettessel az élen.
„Évente a Csongrády napok keretében megállunk egy kis időre, s egy rendkívüli emberre emlékezünk. Csongrády Lajos kántortanítóra, iskolánk névadójára. Halála után így írtak róla:
„Munkájában nem ismert fáradságot, csak a tanításnak s a nevelésnek élt. Eredményes munkáját, mint példát lehet említeni.”
És valóban! Munkássága példaértékű a számunkra. Ha csak arra gondolunk, hogy a helyi ásatások során az általa gyűjtött leletekből múzeumot rendeztek be az iskolában, vagy az általa kialakított szokásokra, köztük a rendeskúti majálisokra vagy a karácsonyi ostyasütés hagyományára. A „jóságos mester úr” fontosnak tartotta a helyi értékeket, helyi szokásokat.
A mai napon rá emlékezve elgondolkodhatunk:
mi is a feladatunk? Tovább vinni az örökséget. Megismerni mindazt, amit nekünk hátrahagyott.
Megismerni szülőföldünket, megtalálni szülőfalunk értékeit, élő és élettelen természeti kincseit, és mindezt továbbadni gyermekeinknek. Ezt tartottuk szem előtt, amikor iskolánk mottóját kiválasztottuk: „…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk, gyökereket és szárnyakat.” De ezt tartottuk szem előtt akkor is, amikor egy ötletből valóság született.
Iskolánkban is, mint ahogy sok mindenhol másutt, érezzük a felelősségét annak, hogy a globalizált világban mennyire fontos a helyi értékek átörökítése a felnövekvő generáció számára”
– mondta el ünnepi beszédében az igazgatónő.
Az elgondolást tett követte és megszületett a Helyi értéktár címet viselő taneszközcsomag. A módszertani segédeszköz tartalmazza azt a kilenc oktatótáblát, melyen a következő témakörök szemlélhetők: Csongrády Lajos élete és munkássága, Szőgyén történelme, jelentős épületei és emlékművei, Szőgyén néprajza, helyi hagyományokkal és népi ételekkel. A következő falitábla a három templomot mutatja be, a Nagyboldogasszony-templomot és a két elpusztult templomot, majd a táblák sorát, a növényvilágot és az állatvilágot bemutató segédeszköz zárja, a hely jellegzetes állatainak és növényeinek szemléltetésével. A legkisebbek részére kifestő készült „Kicsi falum” címmel. Memóriakártyák segítségével ismerkedhetnek a gyerekek a helyi épületekkel, személyekkel, népviselettel és egyéb jellegzetességekkel. A kirakós játékkal összeállhatnak a falu épületei, a községi címer, az iskola logója, és bizonyára nagy kedvenc lesz a helytörténeti társasjáték.
„A helyi értékeink segédeszközkészletet az önzetlenség, a közös gondolkodás, a fanatizmus és a szülőfalunk értékeinek, múltjának tisztelete szülte. Az ötlethez kellett egy csapat. Bevallom, nagyon szerettem az alkotás időszakát. Látni azt, ahogy lépésről lépésre állnak össze a képkockák, ahogy fokozatosan elénk tárul a múlt. Hónapokig a múltban éltünk. Nagyon hálás vagyok szerzőtársaimnak, hogy mindannyian ugyanolyan szívügyünknek tekintettük ennek az ötletnek a megvalósítását. Mondhatom nem volt előttünk lehetetlen” – mondta Szarka Andrea, az ötletgazda, és köszönetet mondott mindazoknak, akik a megvalósításban, a kivitelezésben a segítségére voltak. A tarsoly azonban még nem ürült ki. További tervek érlelődnek, az önkormányzattal közösen tervezik a közeljövőben a munkáltató tankönyv kiadását.
Az ünnepség szónoka Csongrády Lajos dédunokája volt. Dr. Tulassay Tivadar, Budapesten élő neves gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem volt rektora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Beszédében emlékezett gyermekkorára, amikor a nagyszülői házban téli estéken először hallott Szőgyénről, a dédapáról, és annak cselekedeteiről.
Egyre jobban érdekelte őt, kik is voltak a Csongrádyak, akik száz éven keresztül tudtak falut fejleszteni, iskolát építeni, oktatni, nevelni. Mi az oka annak, hogy ma is egy egész közösség őrzi Csongrády Lajos emlékét?
„Egész életét szeretettel adta, olyan volt, mint a lámpás, melyet Gárdonyi így fogalmazott: „A lámpás én vagyok… Utat mutatok” – mondta Tulassay Tivadar. Majd így folytatta:
„Szeretet nélkül lehet fát vágni, vályogot vetni, házat építeni, de gyereket nevelni, oktatni nem lehet. Dédapám szerette a faluját, az embereket, a gyermekeket, együtt élt a közösséggel és nagy szívvel szolgálta azt, mely szellemi gyarapodást eredményezett.
Ez a szeretet az Istenbe vetett hitéből fakadt. Ez adta számára azt a kisugárzást, amiért jóságos mesterúrként tisztelték és emlékeztek rá hosszú évtizedeken át. Móra Ferenc kedvenc mondása jut az eszembe: „Az ember addig él, amíg emlékeznek rá.” A Csongrády név több mint másfél évszázada él Szőgyénben, Csongrády Lajos nevét egy iskola és egy faluközösség élteti. Kívánom, hogy így legyen sokáig. Amíg erőm engedi, eljövök Szőgyénbe, hogy részese legyek ennek az összefogásnak, ennek a vonzerőnek, amely itt árad. Gyerekek! Kérdezgessétek sokat szüleiteket, nagyszüleiteket, biztosan sok titkot meg fogtok tanulni, melyet megőrizve, ti is éltethettek, továbbadhattok”- fejezte be mondandóját az ünnepség szónoka.
Méri Szabolcs polgármester gratulált a módszertani segédeszközök kivitelezéséhez, és köszönetet mondott a pedagógusoknak, amiért a kötelező tantárgyak mellett nagy gondot fordítanak a közösségfejlesztésre, színvonalas programokkal, rendezvényekkel erősítik a tanulókban a szülőföldhöz való kötődést. Megköszönte Tata testvérváros segítségét, melyet a számos testvérváros mellett az elszakított országrészek testvér-településeinek nyújt, köztük a szőgyéni fiataloknak és gyermekeknek, mely kapcsolat az 1947-ben történt felvidéki kitelepítésekben gyökeredzik. Szarka Andrea átnyújtotta a tatai testvériskola vezetőjének, Sárközi Krisztinának az új módszertani termékeket tartalmazó csomagot, ízelítőül a Fazekas Utcai Iskola tanulói részére.
Farkas Zsolt iskolaesperes imát mondott az elhunyt tanítókért, különösen Csongrády Lajos lelki üdvéért. „ Jutalmazd őt a Te szent színed látásával az örök élet hajlékában, mert méltón szolgálta a rá bízott gyermekeket és a hívek igaz úton vezetését életpéldájával, bölcsességével és tudásával szerzett útján.”
Végezetül Szarka Andrea és Tulassay Tivadar leleplezték a Csongrády Lajos munkásságát bemutató emléktáblát. Az esős idő miatt ide helyezték el a koszorúkat az emlékezők.
A rendezvényen Méri Mátyás, volt diák, Reményik Sándor Templom és iskola című versét tolmácsolta, a nemzeti imádságot, a Himnuszt, a furulya szakkör tanulói közreműködésével énekelte a közösség. Közreműködött a Csongrádysok Kiszenekara, hegedűn játszott Alt István tanár, Komló Cynthia volt diák népdalt énekelt, Metz Alíz tanuló énekelte a Szabadnak születtél és az Örökségünk című dalokat. Díszőrséget álltak a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat tagjai.
Május végén kerül sor a taneszköz csomag módszertani napjára, amikor a tanulók minden új eszközt kipróbálnak, játékos feladatok megoldásával, a falu jeles helyszíneit felkeresve, interaktív módon ismerkednek a helyi értékekkel.
A Helyi értékeink címet viselő módszertani eszközök a június 15-én megrendezett IV. Nyitott templomok napján kiállítás formájában megtekinthetők lesznek a Nagyboldogasszony-templomban és Csongrády Lajos emlékezete is visszaköszön a programsorozat keretében.
