A napokban az ipolysági Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre városnézést szervezett a szlovák fővárosban. A lelkes csoport kalauza az ipolysági gyökerekkel rendelkező Korpás Árpád idegenvezető-szakember, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnöke volt. A pozsonyi városnézés kapcsán kérdezte a Felvidék.ma többek között a magyar nyelvű városnézés ötletéről, a társulás terveiről a szakavatott és nagy tudású idegenvezetőt.
A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás kötetek kiadásával is foglalkozik. Melyek a legutóbb napvilágot látott köteteik?
Június elején három magyar nyelvű könyv bemutatójára került sor a Csemadok pozsonyi székházában. Viera Kamenická a Pozsonyi zsidó mesék című könyve legfőbb erénye, hogy személyes hangon szólal meg. Ezt segítik a szerző saját illusztrációi, illetve a kötet végén elhelyezett néhány fotó is a régi pozsonyi zsidó negyed képeivel. Ahogy azt a Pozsonyi Kifli mesekönyveinél megszokhattuk, rövid kis szótáracska is segít bennünket eligazodni a mesék mai olvasói számára sokszor már ismeretlen régi kifejezésekben. Csanda Gábor gördülékeny magyar fordításának hála, a 2017-es szlovák kiadás után most már magyarul is betekintést kaphatunk a pozsonyi zsidó mesekincsbe.
Az élvezetes előadás egy mozzanata (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A másik kötet a Fadrusz című kiadvány. „Csak akarni kell, és az ember elér oda, ahova álmaiban vágyott” – szól a Fadrusz-szállóige, amely örökre bevésődött a legújabb pozsonyi mese 12 éves főhősének, Takács Daninak a kobakjába. Megszívlelendő jó tanács, az biztos, és talán nem véletlen, hogy a szerző, Forgács Péter, aki ötvenévesen indult el az írói pályán, éppen ezt az idézetet emelte ki, mint meséje egyik fő tanulságát. A kötetet Szabó Réka illusztrációi és a szövegbe illesztett, Fadrusz Jánoshoz kötődő képmontázsok teszik teljessé, melyeknek köszönhetően valóban úgy érezhetjük, mintha két hetedikes kissrác Fadrusz-dossziéját lapozgatnánk, megspékelve egy izgalmas, főleg kiskamaszoknak szánt történelmi detektívmesével.
A harmadik bemutatott könyv A pozsonyi sétatéren megy a villamos címet viseli. Ez egy válogatás a www.pozsonyikifli.sk várostörténeti portál legérdekesebb írásaiból.
Mik szerepelnek a társulás tervei között?
Egyik legfőbb hosszú távú projektünk a városról szóló portálunk működtetése. Az ifj. Papp Sándor főszerkesztő irányításával működő www.pozsonyikifli.sk és annak szlovák megfelelője, a www.bratislavskerozky.sk olyan várostörténeti írásokat, képanyagot és adatbázist tartalmaz, amelyeknek köszönhetően a hasonló pozsonyi kezdeményezések közül – a szlovák nyelvűeket is beleértve – az egyik legnépszerűbb ilyen jellegű webes felület a maga közelmúltbeli havi több mint 55 ezer egyedi látogatójával. Magyarul háromszáznál is több várostörténeti írást kínál.
A Kecskekapui temető hűs fái között (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Állandó rovatai mellett a portálon a szervezet örökségvédelmi tevékenységének (digitalizáció, adatbázis-fejlesztés, virtuális kiállítás, interaktív térkép stb.) eredménye is megtekinthető. E honlap része az Ortvay Adatbázis. Ortvay Tivadar helytörténész 1905-ben jelentette meg Pozsony város utcái és terei című munkáját, amelyre máig gyakran hivatkozunk, ugyanis ez egy részletes helytörténeti és városismereti összefoglaló. A benne felvonultatott tényanyagot más, későbbi információkkal ötvözve olyan kereshető adattár jött létre, amely például a közterek és utcák megnevezésének viszonylag gyakori – főként a 20. századi hatalomváltással és a társadalmi-ideológiai irányváltásokkal kapcsolatos – módosulásait követi nyomon az elmúlt másfél száz év három meghatározó helyi nyelvén, tehát németül, magyarul és szlovákul.
Örömmel mondhatom, hogy sok értékes írást sikerült hozzáférhetővé tennünk ezen a webes felületen, egy részük pedig a már említett, A pozsonyi sétatéren megy a villamos… című válogatáskötetünkben is napvilágot látott. A közeljövőben szlovákul is szeretnénk megjelentetni hasonló kiadványt. Általánosságban pedig hosszú távú tervünk, vagy ha úgy tetszik, alapelvünk, hogy Pozsony múltját magyarul is bemutassuk.
A pozsonyi vár tövében (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Honnan jött a magyar városnézés kezdeményezése?
2014-ben jött egy felkérés a Pozsonyi Kifli elnökétől, Bolemant Évától, hogy tartsak magyar nyelvű városnézést. Ez volt az első, és arról szólt, milyen szerepet játszott Pozsony a magyar irodalomban. Azóta a szlovák tematikus városnéző séták mellett magyar nyelvűek is vannak, rendszerint úgy, hogy ezek egyike egyben a Csemadok által szervezett őszi Pozsonyi Városi Kulturális Napok magyar rendezvénysorozat része.
Ezek a városnézések általában egy adott tematikára épülnek. Mi a következő úti cél, melyek a központi témák?
A nyári szünet után idén még két magyar tematikus sétánk lesz. Szeptember 15-én Brandl Antal szobrászművész nyomát keressük Hornyák István idegenvezetővel, szeptember 22-én pedig nekem lesz egy városnézésem a száz esztendővel ezelőtt, 70 évesen elhunyt és a város evangélikus temetőjében nyugvó Thaly Kálmán (1839–1909) irodalomtörténészről. Az ezredévi ünnepségek egyik fő szorgalmazója, az egykori dévényi millenniumi emlékmű kezdeményezője és tulajdonképpeni megálmodója volt. Ez a séta része lesz a XXXIII. Pozsonyi Városi Kulturális Napok rendezvénysorozatának.
Szakszerű előadás Pozsony belvárosában (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az elmúlt években mely témák köré összpontosultak a városnéző séták? Mi alapján választják ki ezeket?
A témaválasztásnál például nagy szerepet játszanak az évfordulók. Tavaly Fadrusz János (1858–1903) kerek születési és fél kerek halálozási évfordulója kapcsán Hornyák István idegenvezető magyarul és szlovákul is tartott sétát a többi közt a kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot és a már nem létező, 1921-ben szétvert pozsonyi Mária Terézia-szoborcsoportot alkotó Fadruszról. Hornyák Mátyás király és Pozsony című sétája az uralkodó és Pozsony kapcsolatát elemezte. Benyovszky Mánya Ágnes helytörténész évről évre vezet magyar sétákat az első pozsonyi Duna-híd 1890-es megépítése és az első világháború közti – Pozsonyban belle epoque néven ismert – időszak gazdag építészeti örökségéről. Brogyányi Mihály idegenvezető például a főúri rezidenciákban gazdag Pozsony palotáiról tartott előadást. Gaál Julianna idegenvezető a múlt század elején virágkorukat élő pozsonyi kávéházakat mutatta be, de volt sétája híres pozsonyi nőkről is. Széchenyi és Pozsony címmel magam tartottam sétát a nagy magyar reformerről.
Volt már túrám Petőfi Pozsonyáról, 1848/1849 helyi vonatkozásairól, a város protestáns hagyományairól vagy éppen Pozsony és a magyar irodalom kölcsönhatásairól. Idei első magyar nyelvű tematikus sétánkon a száz évvel ezelőtti, korábban inkább tabutémának számító 1919. február 12-i pozsonyi sortűzről volt szó. A „véres szerda” néven is ismert, több emberéletet követelő sortűz néhány héttel azután zajlott, hogy 1919. január elsején a város a csehszlovák legionáriusok kezére került. Mivel fontosnak tartjuk, hogy egy-egy ilyen témával a szlovák többséget is megszólítsuk, szlovák honismereti vezető kollégámmal, Ivor Švihrannal közösen a tragédiáról és az 1919-es impériumváltásról szlovák nyelvű sétát is tartottunk.
Turisták gyűrűjében (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Milyen a tapasztalata a városnéző sétákkal kapcsolatban? Mennyire van igény erre a tevékenységre?
A tematikus városnézések Pozsonyban is egyre népszerűbbek, és ezt a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás magyar nyelvű tematikus sétáin is lemérhetjük. Ezeket a sétákat rendre több tucatnyian látogatják – most már nemcsak pozsonyiak, hanem dél-szlovákiai és magyarországi magyarok, sőt magyarul értő szlovákok is. A „kereslet“ természetesen más formában is megvan.
Aktív idegenvezető vagyok, és a buszos turistautak mellett nálam is egyre többen jelentkeznek azzal az igénnyel, hogy egyénileg, párban vagy kisebb csoporttal barangolnának a városban. Például házaspárok, átutazóban lévő üzletemberek is mind gyakrabban kérnek kalauzolást. Megtiszteltetés, hogy például a napokban a NATO Parlamenti Közgyűlése magyar küldöttségének tarthattam városnézést. Örülök, hogy hasonló tevékenységet fejt ki magyarul több nagyon felkészült kollégám.
Mintha a városmarketinget formáló szervezetek is egyre inkább tudatosítanák, hogy a magyar vendéget is meg kell szólítani, méghozzá az anyanyelvén. Persze, a szolgáltatásoknak még van hová fejlődniük…
