Az Erzsébet híd felhajtója a pesti hídfőnél – az előtérben villamos felirattal (Kép forrása: Fortepan)

A nyár 1919-ben sem maradt el, bár rövidebbre sikerült, mint azt a nyár elején sokan gondolták volna…

„Fakötegekkel nem szabad a villamosra fölszállni!” – ez a felszólítás jelent meg a Népszavában 1919. június 7-én. A fővárosi erdő- és mezőgazdasági hivatal kezdeményezésére a fővárosi lakosok ugyanis engedélyt kaptak arra, hogy a fahiány enyhítésére a várost környező erdőkben a száraz gallyakat összegyűjtsék.

Eleinte rendben is folyt minden, az asszonyok batyukba, zsákokba kötözve cipelték haza a rőzsét. Egy idő után azonban rászoktak arra, hogy az utat a városig villamoson tegyék meg. A hűvösvölgyi és zugligeti villamos végállomásait, de a környékbeli megállóhelyeket is valósággal megrohamozták a fát rekvirálók tömegei. Hatalmas fanyalábokkal kapaszkodtak fel az amúgy is túlzsúfolt villamosokra, a kiálló ágakkal kitörve a kocsik ablakait.

Azelőtt, hogy a kocsikat teljesen tönkretették és a forgalom lebonyolítását is végleg ellehetetlenítették volna, a Vörös Őrség budapesti főparancsnoksága közbelépett és megtiltotta, hogy bárki is fakötegekkel szálljon fel a villamoskocsikba. A tiltás következtében a legtöbben arra kényszerültek, hogy a farönköket talicskára rakva vagy maguk után húzva gyalog térjenek vissza a városba.

A közoktatásügyi népbiztosság július elején elrendelte az ifjúmunkások, azaz a 16 éven felüli középiskolai és főiskolai tanulók, valamint a munkanélküli iparostanoncok különböző munkaterületeken való foglalkoztatását a nyári szünet idejére.

Legfőképp a mezőgazdasági munkába való bevonásukat szorgalmazta. Vidéki termelőszövetkezetekben, valamint a főváros területén, az április elején beszántott és kerti gazdaságokká alakított lóversenytereken bízták meg őket könnyű természetű munkákkal, mint például réparitkítás, borsószedés.

Az új lóversenytér helyén létesült 220 holdas konyhakertészet ekkorra már túl volt az első termés, a spenót betakarításán. Tapasztalt vezetője, Derrera Ferenc korábban Amerikában irányított hatalmas kertészetet tíz éven át, ottani tapasztalatai alapján alakította ki a hatszáz munkást foglalkoztató telepet. A munkások nagy része úgynevezett fejmunkás volt, akik korábban szellemi munkát végeztek. Akadt köztük volt ügyvéd, kereskedő, magánhivatalnok, magas rangú tisztviselő özvegye, de főként fiatal leányok és diákok dolgoztak városi öltözetben a falusi földmunkásokkal együtt.

A telepen nemcsak főzeléknek való zöldségfélék termesztését tervezték. Június végére hatalmas tyúkketreceket állítottak fel, hogy a legújabb technikai vívmányokkal – modern keltetőgépekkel – nagyarányú tyúktenyésztésre is berendezkedhessenek.

A korábbi lóversenyek látogatói ekkorra már rá sem ismerhettek kedvelt szórakozásuk színhelyére. A veteményessé vált versenypályák szomszédságában a gyönyörű téglaistállók, amelyekben egykor a versenyparipák álltak, szintén elvesztették eredeti funkciójukat, irodákká és munkáslakásokká alakultak át.

Az Állatkert mellett a Hermina út túloldalán 1907-ben új mulatónegyed jött létre a millenniumi ünnepségek kedvelt szórakozóhelye, az Ős-Budavára mintájára, mely az Amerikai Park nevet kapta. Főként mutatványosok szórakoztatták itt a nagyérdemű közönséget, nyári varieté, kabarészínház, zenepavilon, kávéház és vendéglő kapott helyet benne. A mulatóhely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így 1910-ben újabb bérlő újabb vállalkozással próbálkozott itt. Külföldön már igencsak népszerű játékokkal próbált új életet lehelni a parkba.

Engedélyt kért a fővárostól tobogán és csodakerék telepítésére. Az előbbi egy fektetett nyolcas alakú pályán közlekedő négyszemélyes kocsikból álló vasút volt, későbbi nevén Amerikai magasvasút, kis átalakítással a ma is meglévő hullámvasút. A másik pedig egy gépi erővel hajtott kerék, melyen körben ültek az emberek, s forgás közben szédültek a sebességtől.

Az új szórakozóhely 1911 tavaszán nyílt meg Angol Park néven. Már a kezdet kezdetén hatalmas népszerűségnek örvendett, így egymás után létesültek az újabb és újabb játékok. Nem sokkal a nyitás után felépült az Elvarázsolt Kastély is, melynek tükörterme és tükörútvesztője lett az egyik legkedveltebb látványosság a látogatók körében, de az óriáskerék és a barlangvasút is sokakat vonzott.

Az első világháború kirobbanása után két héttel az Angol Park a Nemzeti Park nevet vette fel, s az új játékok is a háborús helyzethez igazodtak. Ekkor létesült az óriáskerék szomszédságában a hadi aréna különféle hadi témájú bemutatók számára. A Tanácsköztársaság idején a többi hasonló jellegű intézménnyel együtt ezt a szórakozóhelyet is szocializálták, azaz államosították.

A Munkások Gyermekbarát Egyesülete legfőbb céljának a proletárok gyerekeiről való gondoskodást tekintette. Mesedélutánok, színházi előadások szervezésével, játszóterek kialakításával, ingyen uzsonnákkal próbáltak olyan életet teremteni számukra, melyben addig nem lehetett részük. A városligeti park játékait is kipróbálhatták a csak számukra biztosított napokon.

A július 5-én, szombaton rendezett proletár nap délelőttje is csak az övék volt. A különböző kerületek és külvárosok 8 és 14 év közötti gyerekcsoportjait várták aznap. Délutánra a VI. kerületi Munkás- és Katonatanács művelődési osztálya rendezett ünnepséget, mely a proletárok tízezreit csalta ki a Nemzeti Parkba. A hadi arénában ½ 4-kor, 6-kor és este ½ 9-kor kezdődtek előadások, a park területén lévő színházakban ½ 4-kor és este ½ 9-kor. A legnevesebb fővárosi művészek és artisták léptek fel ezen a napon mindenütt. Este 10-kor tűzijátékot rendeztek. Katona- és szimfonikus zenekarok délután 3 órától szórakoztatták az embereket egészen záróráig, amit aznap egészen éjfélig tolt ki Haubrich József katonai főparancsnok, aki maga is részt vett az eseményen.

A munkaügyi és népjóléti népbiztosság rendelete a gyógyfürdők és nyaralóhelyek igénybevételéről a június 15-ei Belügyi Közlönyben jelent meg.

Ebben felsorolták az addig köztulajdonba vett fürdőket és üdülőhelyeket: Almádi, Alsóörs, Badacsony, Balatonaliga, Balatonberény, Balatonboglár, Balatonföldvár, Balatonfüred, Balatonkeresztúr, Balatonlelle, Balatonszárszó, Balatonszemes, Balatonvilágos, Csopak, Györök, Gyenesdiás, Fonyód, Bélatelep, Hévíz-Szentandrás, Kenese, Keszthely, Máriatelep, Balatonfenyves, Révfülöp, Siófok, Vashegy, Zamárdi, Gizellatelep, Nagymaros, Visegrád, Zebegény, Balf, Párád, Tarcsa, Savanyúkút, továbbá a Balatonalmádiban és Fokszabadiban lévő gyermekszanatóriumok.

A helységek egy részét az Országos Gyermeküdülési Hivatal kapta meg iskolás gyerekek nyaraltatása céljából. A rendelet kikötötte, hogy a többi helyre csakis a gyógyulásra rászorulók mehetnek, melyre engedélyt a népbiztosság fürdőügyi csoportjánál kérelmezhettek. A kérvényekhez mellékelni kellett az orvosi bizonyítványt arról, hogy milyen betegség miatt szorul az illető gyógykezelésre. A vöröskatonák hozzátartozói elsőbbséget élveztek a kérvények elbírálásánál, nekik orvosi bizonyítványra sem volt szükségük. Bővebben itt.

A fentebbi gyógyhelyeken egészséges proletárcsaládok elhelyezésére is volt lehetőség, amennyiben maradt még férőhely számukra. A gyógykezelés időtartama legfeljebb négy hét lehetett. Az egyes fürdőhelyeken a lakószoba vagy ágy kijelölése a fürdőmegbízott hatáskörébe tartozott. A fehérneműhiányra való tekintettel lepedőről, ágyhuzatról és törülközőről a betegnek saját magának kellett gondoskodnia.

Az élelmezés a fürdőmegbízottak által kiadott élelmezési jegyek alapján történt, de lisztet, cukrot, zsiradékot mindenki köteles volt magával vinni. A rendelet a köztulajdonba vett fürdőhelyek kapcsán az alábbi utasítást is kiadta: „Minthogy a tanácsköztársaság elsősorban a proletárbetegek elhelyezéséről kíván gondoskodni, a gyógyfürdő- és üdülőhelyeken tartózkodó idegen (nem községbeli) személyek e rendelet kihirdetésétől számított 24 órán belül a gyógyfürdő-(üdülő)helyet kötelesek elhagyni. (…) A helyi munkás-, katona- és földmívestanácsok felelősség terhe mellett kötelesek arról is gondoskodni, hogy az elutazók a leltározott felszereléseket, készleteket és a helybeli vagy községbeli, az odaküldendő proletárbetegek ellátására szükséges élelmiszereket el ne szállítsák.”

Budapest területén és közvetlen környékén – a Svábhegyen, a Zugligetben és a Hűvösvölgyben – szintén várták az üdülésre szoruló proletárokat. A köztulajdonba vett nyaralókban mintegy kétezer üres szoba állt rendelkezésükre. Számukra és a fővárosban maradtak számára a Kristálytó fürdő és a Római fürdőnél létesített strandfürdő jelenthetett enyhülést a meleg napokon. A munkaügyi és népjóléti népbiztosság május végén még arra készült, hogy mintegy ötvenezer munkásnak ad lehetőséget nyaralásra. Akkor még nem gondolták, hogy a proletárok nyara jóval rövidebb lesz a tervezettnél.