Javában zajlanak a küzdelmek az alacsonyabb osztályú bajnokságokban Közép-Szlovákiában is. Évről évre egyre több a gond, van, ahol a csapatot is alig tudják kiállítani (Rimaszombat, Gyetva), s az egyes csapatok teljesítménye is rendkívül rapszodikus, tele váratlan és kiszámíthatatlan eredményekkel.
Rimaszombatban hónapok óta „minden” a fociról szól. Bár a tavalyi évadban a város III. ligás focicsapata a II. helyen végzett, már tavasszal egyértelmű volt, gondok lesznek.
Áprilisra ugyanis elfogyott a felnőtt csapatra megszavazott támogatás, s az utolsó fordulót már gyakorlatilag az idegenlégiósok nélkül játszotta le Bari Jenő legénysége.
Az idény végeztével aztán távozott az edző, s a keret döntő többsége (az ifjúsági csapatok játékosainak nagy része is klubot váltott) Fülekre vagy más csapatokhoz igazolt, gyakorlatilag egy-két játékos maradt hírmondónak.
A városi képviselő-testület több rendkívüli ülésén is tárgyalt a klub jövőjéről (nem lesz másképp ma sem), de előrébb nem jutottak. A 40 éves tornaljai Tomás Boháčik személyében (aki legutóbb a fülekieket edzette) új edző érkezett, de a játékoskeret nagyon nehezen állt össze, így maga az edző is kénytelen volt beállni több mérkőzésen is, ahogy Zólyomban a 46 éves Michálek (aki játszott már középhátvédet is) őrizte a rimaszombatiak kapuját /Michálik–Mičuda, Paparyha, Dudek, Nagy (68. Vasylynets), Boháčik, Juhász, Lavrík, Kamendy (80. Balog), Vasilko, Fajčík/. A mérleg? Öt mérkőzés, egyetlen pontocska, mégpedig hazai pályán a rakolciak (Rakytovce) ellen.
Igaz, ezen a mérkőzésen mindkét félidő elején gólt szerzett Bohácik legénysége, de a három pontot nem sikerült megszerezni, míg Zólyomban elvesztette egyik meghatározó játékosát, Micudát is, akit kiállított a játékvezető. Pozitívum lehet a folytatásra nézve, hogy a batyiak többnyire nem játszottak alárendelt szerepet, szoros mérkőzéseket vívtak, de a csapat sorsa a képviselő-testület kezében van, s elnézve a testület és a polgármester kibékíthetetlennek tűnő viszonyát, nem sok jóra számíthatunk a folytatásban.
Más a helyzet Füleken, ahol ugyancsak megerősödött a nyár folyamán a csapat, amelynek a vezetését a füleki származású egykori DAC-játékos, Bari Jenő vette át.
A megerősödött keretet látva talán nem tűnik vágyálomnak a feljutás sem, s az első öt fordulóban a losonci vereséget és a veszeleiek (Oravské Veselé) elleni hazai döntetlent leszámítva a lelkes közönség a liptóselmeciek (Liptovská Štiavnica) és a karasznóiak (Krásno nad Kysucou) ellen is biztató hazai játékot láthatott, s legutóbb az eddig utolsó helyen álló zsarnócaiak (Žarnovica) otthonában is simán begyűjtötte a három pontot (Páriš–A. Kurunci, Lovyniuk (64. Kovanič), Fajd, Urbančok, Daško, Strniša, Püšpöky, Jass, K. Kurunci, Lazsík (77. Balázs)/, s ezzel a turócszentmártoniak (13 pont) és a Bánová csapata (12 pont) mögött feltornázta magát a harmadik helyre (10 pont).
A szintén III. ligás losonciak viszont eddig rendkívül rapszodikus formát mutatnak, Miroslav Kéry védencei legyőzték ugyan a nógrádi rangadón a fülekieket, de 5:0-ás kiütéses vereséget szenvedtek például Turócszentmártonban, így 7 ponttal csak a 9. helyen tanyáznak.
S hogy mennyire pénzfüggő is az alacsonyabb osztályú foci, arra nagyon jó példa a IV. liga, ahol az első helyen pontveszteség nélkül a tavaly bukdácsoló tiszolci csapat és a két éve még III. ligás gyetvai csapat a jó példa, akik pontszerzés nélkül, 2:23-as gólkülönbséggel az utolsó helyen állnak, s még akkor jártak jól (az első két fordulóban), amikor ki sem álltak az ellenfelük ellen, hiszen akkor megúszták 0:3-mal. Legutóbb Padkócon (Podkonice) 11 gólt kaptak. Nem muzsikált eddig fényesen a tornaljai és az újonc ajnácskői csapat sem, előbbiek ugyan legutóbb legyőzték az erdőbádonyiakat (Badín), de előtte 5:0-ás hazai vereséget szenvedtek a tiszolciaktól, s a herencsvölgyiektől is kikaptak odahaza. Az ajnácskőiek tavaly ugyan csak a 3. helyen végeztek az V. ligában (ha a Santrio Láza csapatától nem vonnak le pontokat a bajnokság végén, akkor a dobogós helyezés sem jött volna össze), de mivel sem az óváriak, sem a ragyolciak nem vállalták a IV. ligás szerepléssel járó többletkiadásokat, belevágtak.
„Tanulságos mérkőzéseken vagyunk túl” – mondja portálunknak Tóth Tamás klubmenedzser. Az első IV. ligás hazai mérkőzés össze sem jött, hiába várták ugyanis a gyetvaiakat. Őket idehaza a tótgyarmatiak (Slovenské Ďarmoty) követték, s az első félidő még a hazaiak elképzelése szerint alakult, hiszen Genský találatával a vezetést is megszerezték, de a második félidőre elfogyott az erejük, a vendégek fordítottak és elvitték a vár alól a három pontot. Így jelenleg az ajnácskőieké a 9., a tornaljaiaké a 10. hely a táblázaton.
Ugyancsak rapszodikus teljesítményt nyújtanak a régió csapatai az V. ligában. Csak a csábiak jelentenek üde kivételt,
ők rögtön az első fordulóban nyertek (3:1) a tavalyi győztes óváriak otthonában, s négy forduló után százszázalékos teljesítménnyel vezetik a táblázatot. A többiek viszont kiszámíthatatlanok, s mint például a ragyolciak esetében, kiütéses hazai győzelmek és kiütéses idegenbeli vereségek váltják egymást. A felediek, akik szintén képben voltak a feljutásnál, az újonc ipolybalogiak otthonában három ponttal rajtoltak, de aztán odahaza kaptak ki a csábiaktól, s a málnapatakiak (Málinec) otthonában is a rövidebbet húzták. Legutóbb viszont Bozitán 3:0 arányban győztek, s hat-hat ponttal a táblázat első felében tanyáznak a ragyolciakkal és az óváriakkal együtt. Katasztrofálisan kezdte viszont az idényt a két éve még IV. ligás Ipolynyék csapata, amely négy forduló során mindössze négy pontot szerzett. Az eddigi negatív gólcsúcsot az újonc klenóciak jegyzik, akik nyolcat inkasszáltak Csábon, megerősítve azt a negatív hagyományt, hogy a gömöri járási ligából érkező újoncoknak nem sok keresnivalójuk van az V. ligában.
