A mai világban szinte mindenen csodálkozni lehetne, úgyhogy inkább az furcsa már, ha valaki még csodálkozik. Egyszerűen túl sok az érthetetlen esemény, ép ésszel néha tényleg nehezen követhető, ám ezek a furcsaságok már annyira mindennapiak, hogy akinek ezek az élete részévé váltak, már fel sem figyel, ha ilyet tapasztal. Ilyen például a szlovák–magyar viszony értékelése. Mert mi azért mást látunk Szlovákiából (nota bene magyar szemmel!), mint amit Magyarországról szoktak látni. Magyarországi ismerőseimnek gyakran mondok el számunkra megszokott eseményeket, s ők nem győznek csodálkozni, mivel nincsenek idevaló információik.
Erről szól Novák Miklós a Magyar Nemzetben megjelent László Bénes furcsa története című cikke. A szerző azon lepődött meg, hogy egy (értelemszerűen magyarországi) magyar lap ilyen sorrendben írja le a labdarúgó nevét. A meg nem nevezett lap nyilván egy az egyben átvette a szlovák forrás információját, s nem vette figyelembe, csakúgy, mint a cikk írója, hogy a szlovák nyelvben a nevet fordított sorrendben írják: előbb az utónevet (a keresztnevet), aztán következik a vezetéknév (a családnév). Ehhez vagy akár identitásához a nevezett sportolónak semmi köze.
A cikk írója aztán egy eléggé kényes témára vált. A következőket írja:
„A felvidéki fiatal magyar értelmiségiek körében, ha nem is általános, ám nem is ritka az a nézet, miszerint az ő identitásukat, világnézetüket, személyiségüket nem csonkítja, ellenkezőleg, gazdagítja az a körülmény, hogy ők felvidéki magyarok; értsd: a szlovák – szláv – kultúrában, nyelvben is járatosak, szlovák állampolgárságuk cseppet sem akadályozza őket magyarságuk megélésében.”
Elismeri ugyan, hogy a „szlovák és magyar társadalomban más irányú folyamatok is zajlanak”, de azt is leszögezi, hogy a „felvidéki magyarok már nincsenek menthetetlenül kiszolgáltatott helyzetben”, s azt érzékelteti, mennyire javult a szlovák–magyar viszony: „látványos a közeledés”.
Jó volna, ha így volna, csak hát aki nem Magyarország felől látja a dolgok menetét, hanem Szlovákiából, az másképp látja mindezt. Jellemző ez: aki nem élt kisebbségben, aligha tudja ezt a helyzetet megérteni. A cikk írója azt várja el, hogy László Bénes Bénes László legyen, s tulajdonképpen szemére veti, hogy nem a magyar csapat tagja, hanem a szlováké.
Nem tudom, milyen hatások érték a sportolót, mi befolyásolta döntéseit, de miért várjam el bármelyik szlovákiai magyartól, hogy Magyarországra igazoljon, ott érvényesítse tehetségét?
Félmillió szlovákiai magyar számára Szlovákia jelenti – ha nem is feltétlenül a hazát, de mindenképpen – az otthont.
Miért akarnánk hozzájárulni társadalmunk lefejezéséhez, akár sportolóról, akár tudósról lenne szó, azáltal, hogy elmenjünk innen? Számunkra inkább az furcsa, ahogy Magyarországon minket megítélnek, igazából helyzetünk mélyebb ismerete nélkül. Pedig elég volna a jobb helyzetismerethez megnézni például azt, milyen választási-képviseleti gondokkal küzdünk, ahelyett, hogy bármit a szemünkre vetnének.
