Örömmel olvastam portálunkon Pásztor Péter beszámolóját arról az ünnepi konferenciáról s azokról a kulturális napokról, melyeket a magyar néprajzi leírás, nyelvjárás- és népcsoportkutatás születésének 200. évfordulója alkalmából rendeztek három helyszínen is: Balassagyarmaton, Szécsényben és Csábon. Limbacher Gábor néprajztudós és főszervező nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy „A magyar nemzet a népi kultúrából táplálkozik, így az egész nemzet számára ünnep Szeder Fábián kötetének kétszáz évvel ezelőtti megjelenése, mellyel a magyar néprajzi szakirány született meg.”
Mivel a konferenciára magam is kaptam meghívót, de azon most nem részletezendő okok miatt nem tudtam részt venni, fontosnak tartok itt néhány dolgot elmondani. Annál is inkább, mivel a 2019-es esztendő nemcsak a magyar néprajzi leírás bicentenáriuma, hanem Szeder Fábián halálának is 160. esztendeje.
Szeder Fábián, a tudós paptanár és reneszánsz szabású ember, a 18-19. század jeles alakja és nagy műveltségű egyénisége olyan tagja volt a bencés rendnek, aki igen sok területen jeleskedett.
Oktatott a tudományokra s a művészetekre, pallérozta a lelkeket; formálta maga körül a természetet, támogatta a reformkori törekvéseket; művelte anyanyelvünket, népszerűsítette a magyar irodalmat, kitűnő népismereti dolgozatokat írt. Uránia címmel szépirodalmi folyóiratot adott ki, nyelvészeti tevékenységével pedig kiérdemelte az akadémiai levelező tagságot.
Élete során vezette többek közt a pannonhalmi apátsági kert fásítását, illetve annak angolkertté alakítását. 1830-tól 1841-ig a Főapátsági Gyűjtemények őre volt. Elkészítette a könyvtár és valamennyi gyűjtemény leltárát. A numizmatikai tár első rendszerezőjeként például 55 fólió lapon írta le részletesen az érméket, mintegy 1031 római pénzt. Elsőként írt szakszerű tanulmányt földijeiről, a palócokról.
Szeder Fábián érdemei tehát felbecsülhetetlenek, s a Felvidéken joggal és okkal lehetünk büszkék az északi géniuszra, hisz itt ringott bölcsője, errefelé voltak iskolái, itt tért vissza az anyaföldbe.
A tudósról szinte valamennyi lexikonunk megemlékezik, bár a róla közölt adatok itt-ott pontatlanok. Van ahol azt írják, hogy 1784. június 24-én született Érsekújvárott; tanár, igazgató, szónok és házfőnök volt több helyütt is. (Révai Nagy Lexikona, Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái) A Magyar Életrajzi Lexikon (Budapest, 1982) már Csábot jelöli meg születési helyül, s néprajzi és egyházi íróként, nyelvjáráskutató szerzetesként mutatja be. Veszprém megye „irodalmi nagyságai“ közt mint költőt és vígjátékírót szerepeltetik Szedert. (Harmath István – Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi nagyjai. Veszprém, 1984. 299.l.) Néprajzi Lexikonunk 1794-re teszi az íróként és tanárként emlegetett akadémiai tag születését, s három, a palócokról szóló tanulmányai közül az 1819-est említi (4. kötet. Budapest, 1981. 570.l.). De nem pontos sok más, elsősorban az iskolára vonatkozó adat sem.
Újabb kutatásaink után már többször is elmondtuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzik azt a kéziratot, amelyben Szeder Fábián életének főbb eseményeit összegezi. Itt olvashatjuk többek közt az alábbiakat: „1784-dik esztendőben 24. Juniusban Csábon Nagy-Honth vármegyében születtem. Atyám, Imre, kitanult mészáros, most is életben van; Anyám, Brogyányi Erzsébet, Duna-Patai, Solt vármegyei születés, ki 1809-ben meghalt. Atyám attya Tejfaluból, Csallóköz azon részéből, melly Poson vármegyéhez tartozik, költözött ki.” (K 1237:51.)
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban is megtalálható Szeder Fábián töredékes önéletrajza. A Chronológiám című kéziratban ( Jelzet: Bk/I/4d ) írja földink, hogy 1789-ben Csábon kezdett iskolába járni „Csomordányi alatt“. 1790-ben ugyanitt tanult Raj József tanítónál. Pannonhalmán őrzik azt az anyakönyvi kivonatot is, melyet Szeder János csábi plébános állított ki 1798. augusztus 29-én. Ebben közli, hogy Szeder János (aki a Fábián nevet később szerzetesként vette fel), Imre és Brogyányi Erzsébet gyermeke 1784. június 23-án született Csábon. A plébános valószínűleg rokona lehetett a családnak, talán az apa, Imre, vagy a nagyapa testvére volt. Az 1755-től vezetett csábi anyakönyv felsorolja a falu plébánosait is. Innen tudjuk, hogy Szeder János 1774-től 1799-ig volt a falu papja. Talán az ő révén került ide Szeder Fábián apja mint mészáros.
A Besztercebányai Állami Levéltárban őrzött csábi anyakönyvben megtalálhatók az eredeti és leghitelesebb bizonyítékok, Szeder Fábián születési adatai is. A dokumentum 81. lapján, az ötödik szülöttként jegyezték őt be. Eszerint tehát teljes biztonsággal állítható, hogy Szeder Fábián 1784. június 23-án született, s június 24-e a keresztelés napja.
A gyermek a keresztségben a János és a László nevet kapta. Szüleit nemesemberként jegyezték az anyakönyvben, a keresztszülők pedig Dacsó Károly és Simon Anna voltak.
Szülőföld iránti szeretetét egyébként később költőként is megénekelte. A bölcsőhely iránti vonzalmának adott hangot például A szülőföld című költemény alábbi soraiban: „ Nem tudom, micsoda titkos erő/ Lánczolja ugy Szülőföldünkhöz szívemet;/ Annak a középszert nem ismerő/ Város, nekem falunk deríti kedvemet.”
A csábi Szeder-hagyományok ápolását egy itt tartott nemzetközi konferencia kötetének utószavában foglaltam össze néhány éve. Elmondtam többek közt, hogy jópár évtizede van már annak, hogy a magyarországi sajtóban írás jelent meg Szeder Fábiánról, s a szerző feltette a kérdést: vajon szülőföldjén, a Felvidéken ismerik-e őt. Bizony, nem sokan és nem sokat tudtak akkor a több mint két évszázada élt jeles magyar tudósról, őseink kutatójáról, az egyház kiemelkedő személyiségéről. Bántotta a dolog a szülőfalu, Csáb egykori plébánosát is. Lévén a katolikus pap hajdani iskolatársam és barátom, hozzám fordult információért, meg azért, hogy segítsek neki egy emléktábla állításában.
Kutakodásom Szeder Fábián felől már korábban elkezdődött, éppen ezért nem okozott gondot egy emléktábla-szöveg megfogalmazása. A tábla 1984-ben el is készült, de csak később kerülhetett fel a római katolikus templom külső falára. Ama templom bejáratához, melyben Szeder Fábiánt születése után keresztvíz alá tartották. Az emléktábla máig is látható, rajta pedig ez a kétnyelvű szöveg áll: „1784-ben a Hont megyei/ Csáb községben született/ Szeder Fábián/ tudós tanár, magyar író,/ Benedekrendi szerzetes,/ A palócság első kutatója./ Megh. 1859-ben. Ezen emléktábla a palóc/ ősünk iránti tisztelet jeléül/ állíttatott 1984-ben.”
A 20. század második felében bizony a csábiak sem tudtak semmit híres fiukról. De hiányos volt mások ismerete is e tekintetben a Felvidéken. Célom tehát elsősorban az volt, hogy a tudós kutató emlékét felélesszük, szellemi örökségét újra felfedezzük, s bevigyük azt a köztudatba.
Ezért publikáltam 1984-ben tanulmányt az Irodalmi Szemlében Szeder Fábiánról és földijeiről, a palócokról címmel. Ezért jelentettem meg cikkeket, megemlékezéseket a helyi sajtóban (Honti Lapok, Haladás), katolikus hetilapunkban (Remény), pedagógiai szaklapunkban (Katedra) és másutt. De foglalkoztam földinkkel önálló köteteimben (Honti barangolások, Honti arcképcsarnok, Irodalmi kapcsolatok III., Néprajzi-honismereti írások az Ipoly mentéről) is.
Megmozdult a szülőfalu is, s velük szintén együttműködtem. Beszereztük a Szeder Fábiánra vonatkozó adatokat a Besztercebányai Leváltárból; jártunk Pannonhalmán, Komáromfüssön; tartottunk Csábon megemlékezéseket, feldolgoztuk a Szeder Fábiánnal kapcsolatos emlékeket a falumonográfiában stb. Ma a jeles szülöttnek van utcája Csábon, működik a róla elnevezett énekkar s a Szeder Fábián Egyesület.
Örömmel olvasom a mostani tudósításban azt is, hogy az elmúlt évben szobrot állítottak neki szülőfalujában, melynek kezdeményezői és támogatói Miskei László és Balga Zoltán csábi születésű lelkiatyák voltak. Jóleső érzéssel konstatálhatom, hogy a szoborállítás előtt Balga atya engem kért fel a szobor oszlopára került szöveg lektorálására.
A fenti eseményt jóval megelőzően, 2005-ben a községben Szeder Fábián élete és életműve címmel nemzetközi konferenciát rendeztek. Ezen e sorok íróján kívül olyan jeles kutatók, szakemberek tartottak előadást, mint Bánhegyi Miksa pannonhalmi könyvtáros, Wolhné Nagy Ágota, a budapesti Mezőgazdasági Múzeum főmunkatársa, Limbacher Gábor néprajzkutató és Sztyahula László volt komáromfüssi plébános. Az ő előadásaikat tartalmazza az a kötet, melynek megjelentetése Balga Lászlónak, a Szeder Fábián Egyesület elnökének és Andor Csabának, a Madách Társaság elnökének köszönhető elsősorban.
Akkor így írtam minderről: „Reméljük, jó szolgálatot tesz majd, s közelebb hozza az érdeklődőkhöz Szeder Fábiánt, a tudós szellemi örökségét. Mint ahogyan az a hasonmás kötet is, amely a Lilium Aurum Kiadónál jelent meg 2005-ben tanulmányommal. A´ Palóczokról című kiadvány Szeder Fábián ama írásait tartalmazza, melyeket a szerző a Tudományos Gyűjteményben publikált népcsoportunkról, s még soha nem jelentek meg ezelőtt könyvalakban, illetve önálló kötetben. Remélem, nemes szándékunkat, igyekezetünket a szakma is tudomásul veszi, határon innen és túl egyaránt. Legyen közös érdekünk az, hogy földink hatalmas életműve közkinccsé válhasson, újabb megvilágításba kerülhessen.”
Sajnos, a kiadványnak alig volt visszhangja, sok település önkormányzata a Palócföld északi felén s az anyaországi térfélen is vonakodott a könyv megvásárlásától. Sajtónk pedig még méltatást sem írt róla. A Wikipedia pedig tévesen azt közli, hogy 2005-ben a Lilium Aurum Kiadó Szeder Fábián 1819-ben megjelent munkáját jelentette meg hasonmás kiadásban. Tudnunk kell, hogy földink háromszor értekezett a Tudományos Gyűjteményben a szóban forgó népcsoportról. Először 1819-ben, a VI. kötetben jelent meg értekezése A´ Palóczok címmel. Másodszor a XI. kötetben írt tanulmányt 1821-ben A´Palóczokról eredetekre, és Pannóniába való jövetelekre nézve címmel. Harmadszor a folyóirat II. kötetében közölt munkát 1835-ben Értekezések A´Palóczokról címmel. Nos, ez a három munka látott napvilágot hasonmás formában, önálló könyvben 2005-ben Dunaszerdahelyen. Bicentenáriuma pedig az első közlésnek,a Tudományos Gyűjteménybeli tanulmánynak van.
