Kárpát-medence-szerte emlékeznek a hatvanhárom évvel ezelőtt Magyarországon történtekre. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc hősei előtt a felvidéki magyar közösségek is leróják tiszteletüket.
Cikkünket folyamatosan frissítjük a helyszíni tudósításokkal.
Együtt volt a nemzet, együtt volt az ország…
Október 23-án az 1956-os forradalomról emlékeztek meg Nagykaposon, a Magyar Közösségi Ház udvarán álló 1956-os emlékoszlop előtt. Délután lehetőség nyílt az ’56-os emlékszoba megtekintésére.
Az Erdélyi János Vegyes Kar a megemlékezőkkel közösen a magyar himnusz eléneklésével nyitotta meg a rendezvényt. A himnuszt Tolcsvay Antal szavalata és a vegyes kar műsora követte. Majd Czirják Gergő, a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasa mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte, hogy 1956 októberében az az érzés, hogy együtt van a nemzet, együtt van az ország, mindennél erősebb volt, s mindenki felszabadult volt, mert végre hangosan és nyilvánosan kimondták az igazságot.
Az ünnepi beszéd után koszorúzásra és mécsesgyújtásra került sor. A jelenlévők a Szózat eléneklésével zárták a megemlékezést. (Gabri Lóránt)
x x x
Nánán Popély Gyula történész emlékezett
Nánán a Minden magyar hős emlékkeresztjénél a templomkertben emlékeztek a Csemadok és az MKP szervezésében az 1956-os események hatvanharmadik évfordulóján.
Popély Gyula történész idézte a kort, párhuzamot vonva 1848 és 1956 között. Míg 1848 a nemzetek forradalma, 1956 a magyar nép vérbe fojtott lázadása volt. 1956 hősei nemcsak a kommunista elnyomás ellen léptek fel, de nemzeti jogaikért is, mert a szomszédos országok kivételével a legnagyobb nemzeti elnyomás éppen Magyarországon volt. Példaként említette azokat a hősöket, akik az életüket áldozták a nemzetért ebben a forradalomban, s egyben összefogásra, szeretetre, hitre kérte a megosztott felvidéki magyarságot.
A kisiskolás Khéli Emma tolmácsolásában elhangzott gyönyörű, magyarságról szóló vers után felhangzott az ősi magyar himnusz, a Boldogasszony Anyánk, majd nemzeti imánk.
Az emlékezők, köztük Molnár Dezső polgármester és a civil szervezetek megjelent képviselői meggyújtották a tisztelet és a hála gyertyáit, mécseseit. (Dániel Erzsébet)
x x x
Az 1956-os felvidéki eseményekre emlékeztek Párkányban
Nemcsak Magyarországon, hanem az elszakított területeken is emlékeznek az 1956-os szabadságharc és forradalom áldozataira. A Memoriae Patrum Honismereti Társulás és a Csemadok Párkányi Alapszervezete közösen emlékeztek az 1956-os szabadságharc és forradalom kitörésének 63. évfordulóján Párkányban a sétálóutcán található kopjafánál.
A megemlékezést Kovács Emese Kossányi József 1956. október 23. című versével nyitotta meg. Ezt követően Juhász Gyula, a társulás vezetőségi tagja köszöntötte az egybegyűlteket, majd e sorok írója, a Memoriea Patrum elnökeként emlékezett az 1956-os szabadságharc és forradalom felvidéki eseményeire.
Az akkori csehszlovák vezetés képes volt azonnal reagálni a magyarországi eseményekre. Már október 24-én ülésezett a politikai bizottság a magyarországi eseményekkel kapcsolatban.
Az egyik első intézkedése volt, hogy a belügyminiszter részleges készültséget rendelt el a fegyveres erőknél, majd október 28-án ezt teljes készültséggé fokozta.
Prágában, Pozsonyban és más nagyvárosokban a népi milícia és a titkosszolgálat tagjai fegyverrel járőröztek és figyelték az emberek hangulatát, főleg a magyarokét. A teljes párt és államapparátus szokatlanul gyors propagandahadjáratot indított. A napilapok főszerkesztői naponta többször kaptak eligazítást.
A pártaktivisták röpgyűléseket szerveztek központi irányítással, hogy egyöntetűen elítéljék az úgymond ellenforradalmat Magyarországon, és hitet tegyenek a Szovjetunióval való barátság mellett. Egy feljegyzés alapján különös figyelmet szenteltek a szlovákiai magyar papoknak, miszerint „1956 elejétől gyakran tesznek látogatásokat Magyarországra és Lengyelországba”.
Az 56-os forradalomnak a Felvidéken is voltak szimbolikus reakciói, szolidaritást kifejező megnyilvánulásai.
Ilyen volt többek között, hogy a pozsonyi, a párkányi, a losonci, vagy a rozsnyói magyar iskolák diákjai gyászszalagot vagy kokárdát tűztek a gallérjukra. Sok helyen egyperces néma csenddel adóztak a forradalomban elesett magyar diákok emlékének. Annak ellenére, hogy az eseményeknek voltak következményei, a bátor emberek ott és akkor bebizonyították, hogy nincs olyan elnyomó hatalom, amelynek pajzsán ne lehetne egymást segítve törést vagy repedést okozni.
És ami a legfontosabb volt akkor is és most is, ha sorsunk jobbítása érdekében akarunk cselekedni, mindig azt kell nézni, hogy mi az, ami összeköt bennünket és nem azt, ami elválaszt.
A jelenlévők a sétálóutcán található kopjafánál helyezték el az emlékezés gyertyáit, és közösen elénekelték nemzeti imánkat. (Bréda Tivadar)
x x x
Megújult a rimaszombati Megemlékezés köve
Rimaszombatban is nagyon sokan vannak, akik még emlékeznek az 1956-os eseményekre.
Konkrét helyszín ugyan nincs, amely felidézhetné a magyar szabadságharc ezen időszakát, de több család is megszenvedte a kommunizmust, s lett annak áldozata, köztük a Fábry család is.
Fábry János múzeumalapító sírját több száz értékes magyar sírhanttal együtt 1979-ben, „útépítéshez szükséges felvonulási terület kialakítása miatt” rombolták le a mai temetőtől 200 méterre. A sírhely közelében Boholy László és cserkésztestvérei 2019-ben fát ültettek.
A Fábry család tagjai közül így a köztemetőben egyedül id. Fábry Zoltán, Szolnok város rendőrkapitánya, majd Rimaszombat város rendőrfőtanácsosa sírja maradt meg. Jelképes jelentőséggel bír, s mindig elgondolkodtatásra int, hohogyan veszhetnek el így emlékeink.
Id. Fábry Zoltán annak az ifj. Fábry Zoltán huszártisztnek volt az édesapja, aki Rimaszombatban született és a kommunizmus áldozataként Budapesten 1951-ben kivégezték.
Ifj. Fábry Zoltán a Nemzeti Pantheonban nyugszik, 1991-ben rehabilitálták és posztumusz ezredessé léptették elő. Rá és a mindenkori elnyomás áldozataira emlékezve a Bástya Egyesület 2006-ban szervezte itt az első megemlékezést, majd 2011-ben a család leszármazottjának, Fábry Szabolcsnak, Nagyvázsony polgármesterének a jelenlétében egy kis 56-os emlékkövet is elhelyeztek a Fábry-sírbolt előtt.
2019-től a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) rimaszombati területi irodájának ösztönzésére immár a cserkészek karolták fel a megemlékezések szervezését október 23-án.
Rákos Ágota a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként a rimaszombati 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat közösségének a munkáját segíti, közreműködik a nemzeti ünnep szervezésében, s ezúttal Boholy László cserkésztestvérével megújították, új formába álmodták a Megemlékezés kövét: jelképes lyukas zászlót festettek rá, valamint 1956-os számsort és egy imára kulcsolt kezet helyeztek el rajta.
A Megemlékezés kövénél a kiscserkészek álltak díszőrséget. Az ünnepség a Szózat közös eléneklésével vette kezdetét, s végül a Himnusszal zárult.
Pataky Sándor András Jankovics Ferenc Forradalom című versét szavalta. Az egybegyűlteket Csúsz Balázs őrsvezető köszöntötte, aki felidézte az 1956-os budapesti eseményeket. A megemlékezés virágait elhelyezte a cserkészcsapat, a SZAKC és a Rákóczi Szövetség küldöttsége mellett a Wass Albert Nyugdíjas Klub és a Magyar Közösség Pártja Rimaszombati Járási Elnöksége is. További fényképek ITT tekinthetők meg. (Pósa Homoly Erzsó)
x x x
Ötvenhat legfőbb üzenete a hazaszeretett fontossága
Ipolyságon ragyogó napsütésben emlékeztek meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. A helyi magyar szervezetek az 1938-as visszacsatolás nyolcvanadik évfordulóján állított kopjafánál szervezték meg az emlékezést.
Mint a bevezetőben elhangzott: olyan forradalomra emlékezünk, amelyet egykor sikerült vérbe fojtani, viszont a hatása évtizedekkel később is érezhető.
Zachar Pál, a helyi önkormányzat képviselője beszédében párhuzamot vont 1956 és napjaink történései között. Mint megjegyezte: 2019-ben nincs körülöttünk szabadságvágytól túlfűtött közeg az utcán. Minden generáció a maga módján ünnepli és éli meg nemzeti ünnepeinket – tette hozzá.
„Egy a fontos, hogy mindenki találja meg az ötvenhatos forradalom hagyatékában, tanulságaiban és üzeneteiben azt, amit a saját életében hasznosítani tud”
– fogalmazott Zachar Pál.
Mint hangsúlyozta, ötvenhat egyik legfőbb üzenete a hazaszeretet fontossága. „A hazaszeretet otthon kezdődik, szeretni kell a családunkat, a városunkat, a közösséget, ahol élünk. Ma boldog, vidám, élettel teli emberekre van szükségük a közösségeinknek, hogy itt és most szembe tudjunk nézni a saját kihívásainkkal” – foglalta össze a gondolatait az ünnepség szónoka.
Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője, a megemlékezés levezetője röviden kitért arra, miért fontos a külhoni magyaroknak is megemlékezniük az október 23-ai eseményekről. Mint elmondta, a kutatások bebizonyították, hogy egyre több szál vezet a Felvidékre, kiderült, hogy sokan anyagilag is segítették az anyaországiakat. Voltak, akik a határt átlépve személyesen csatlakoztak a felkelőkhöz.
„Vélhetően sok évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy az összes ilyen szál napvilágra kerüljön, s összekössön azokkal, akik Magyarországon emlékeznek a mai napon”
– fogalmazott az intézmény vezetője. A megemlékezést a helyi magyar tanintézmények tanulói rövid műsorral színesítették. Ezt követően a helyi magyar szervezetek, intézmények képviselői helyezték el a tisztelet koszorúit a kopjafánál.
x x x
Megemlékezés Dunaszerdahelyen
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 63. évfordulója alkalmából rendeztek megemlékezést a diktatúrák áldozatainak dunaszerdahelyi emlékművénél.
A feszült politikai helyzet ellenére az évfordulókat és emlékünnepségeket kötelességünk megtartani, hiszen a gyermekeink ebből látják, melyek azok a példák, amelyeket követni kell.
Ünnepi köszöntőt mondott Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere, aki tartalmas történelmi beszámolót tartott, tekintettel arra, hogy a városháza melletti téren számos fiatal és kisgyermekes család vett részt a megemlékezésen.
„Nemcsak a forradalomra, hanem a megtorlásra is emlékezünk”
– hívta fel az egybegyűltek figyelmét.
A magyar kormány nevében Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte a megemlékezőket.
A magyar forradalom bukását az egész nemzet gyászolta és gyászolja a mai napig, hiszen 1956-ban a magyarság sok évnyi megalázottság után szembeszállt az elnyomással – jegyezte meg.
„Amikor a hősök előtt fejet hajtunk, a külhoni magyarok előtt is tisztelgünk, akik nyilvánosan kiálltak a magyar szabadság mellett”
– fogalmazott.
Mint elmondta, 1956 hősei teremtették meg a lehetőséget, hogy egy láthatatlan kötelék összefogja a magyarokat és erősítse őket az egységes Kárpát-medencében való gondolkodáshoz. A magyar nemzet újjászületett és tudatosította, hogy külhoni magyarnak lenni nem hátrány, hanem előny. „Közösségünk megmaradása érdekében döntsünk bölcsen és törekedjünk az egység megtartására” – szögezte le az államtitkár.
Ezt követően elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd a Kiss Kata zenekar adott szabadtéri koncertet.
A kultúrműsorban közreműködött a Kodály Zoltán Alapiskola és a Novus Ortus Diákszínpad.
x x x
Megemlékezés Komáromban a Széchenyi István Polgári Társulás szervezésében
Október 22-én a Széchenyi István Polgári Társulás szervezésében került sor Komáromban az 1956-os megemlékezésre, melynek díszvendége Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, az emberi erőforrások volt minisztere, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke, illetve dr. Jobbágyi Gábor jogászprofesszor, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt tanszékvezető egyetemi tanára volt.
Az est a Himnusz éneklésével kezdődött. Ünnepi beszédet mondott Balog Zoltán. A volt miniszter elsősorban a szabadság fogalmát járta körül, különbséget téve a politikai szabadság és a belső, lelki szabadság között. Méltatta 1956 hőseinek cselekvését, áldozatait. Elmondta: – Ma hasonló a feladatunk és küldetésünk, mint 1956-ban volt: a független, szuverén Magyarország megteremtése. Balog Zoltán hangsúlyozta az önrendelkezés fontosságát, és azt, hogy 1956 örökségét folyamatosan őrizzük és ápoljuk, mert így értjük meg és éljük át leginkább a szabadság érzését. Beszédében utalt arra, hogy meg kell tartanunk ma is szabadságunkat és szabadságvágyunkat.
Dr. Jobbágyi Gábor – aki a megtorlás és a koncepciós kirakatperek egyik szakértője – mindenekelőtt az 1956 utáni megtorlásról, annak módszereiről, a sebesülthalálozásról, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc halálos áldozatainak számáról beszélt. Szólt a munkástanácsok tevékenységéről is. „A munkástanácsok egészen 1957 őszéig működtek, tehát a megtorlás kellős közepén tevékenykedtek, nem tudták őket betiltani, feloszlatni” – hangsúlyozta a jogászprofesszor.
Tarics Péter „Tanúságtétel, (i)gazság, végítélet – 1956 cselekvő lelkiismerete, határon magyar hitvallással (is)” című könyvéből történeti szilánkokat kiragadva beszélt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc politikai előzményeiről, a megtorlás néhány kirakatperének lényegi elemeiről, Mindszenty József bíboros nemzetközi egyházpolitikai tevékenységének hatásairól, valamint konkrét példákkal támasztotta alá, hogy miként reagált a határon túli magyarság 1956-ban és 1957-ben a magyarországi eseményekre, történésekre.
Az emlékestet Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész katartikus versmondása tette gazdagabbá, aki Vörösmarty Mihály „A vén cigány” című versét tolmácsolta a hallgatóságnak, majd Erkel Ferenc Bánk bán című három felvonásos operájából énekelte Bánk és Tiborc kettősét Pfeiferlik Tamás énekes-előadóművésszel. A művészi csodát a „Hazám, hazám…” című operaária teremtette meg a révkomáromi református templomban, szintén Pfeiferlik Tamás előadásában, Kalmár Zsuzsa kitűnő zongorakíséretével. A művészi produkciók méltán érdemelték ki a közönség elismerését és vastapsát. (Széchenyi István Polgári Társulás)
x x x
Érsekújvár lakossága is emlékezett
Az 1956. október 23-ai magyar forradalomról és szabadságharcról az érsekújváriak is megemlékeztek. Szerdán este hattól ünnepi misével vette kezdetét a rendezvény, melynek főcelebránsa Mons. Gyurcsó Zoltán érsekújvári esperesplébános, kanonok, a Nyitrai Egyházmegye magyar püspöki helynöke volt.
Bevezetőül felcsendült az egybegyűltek részéről a Himnusz, majd Berényi Margit bevezetőjében elmondta: „Október 23-a nekünk, magyaroknak a legszentebb ünnepünk. Az ´56-os forradalom az emberi méltóság forradalma volt. Egy éveken át porig alázott, évezredes értékrendjétől, lelki kapaszkodóitól intézményesen megfosztott, alattvalóként kezelt nemzet törött derékkal felegyenesedett, és büszkén tekintve kínzói szemébe, bátran felvette a harcot. Benzines palackokkal és kézi fegyverekkel indult ez a nép a szovjet tankok és az ÁVH géppisztolyai ellen. 1956 kapcsán a legfontosabb feladat számunkra az, hogy miképp tudjuk a gyerekeinknek és unokáinknak a magyar szabadságért vívott szellemi, lelki küzdelmet és az érte folytatott fegyveres harcot átélhetővé, értelmezhetővé tenni – mondta.
Az esemény főszervezője a magyar nemesi családok, a Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezetének országos elnöke, dr. vitéz Práznovszky Miklós nemzetőr vezérőrnagy volt, aki egyben az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetségének felvidéki központi törzskapitánya.
Az áldozatokért, elesett sebesültekért, örök nyugalmukért, lelki üdvükért ajánlotta fel a szentmisét Gyurcsó Zoltán helynök úr. A szentmise zenei aláfestését Kádek kántor úr biztosította ezúttal is gyönyörű orgonajátékával.
Práznovszky Miklós emlékező beszédében elmondta: kevés forradalom volt olyan hatású, mint az ´56-os, mely szerint a reménytelennek látszó helyzetből is van kiút. Ami Budapesten volt 1956, az Csehszlovákiában 1968-ban a prágai tavasszal, Varsóban 1980-ban a lengyel forradalommal, s 1989-ben az NDK lakosságának megmozdulásával érte el csúcspontját. 1956 volt a kommunista rendszer agóniájának kezdete, mely 1989-ig tartott. A magyar forradalom volt az első szög a szovjet diktatúra koporsójában – fejtette ki.
Ezt követően Berényi Margit felkérte a résztvevőket, hogy a kivonulás után gyülekezzenek a templom mellett lévő Szent Jobb-emléktáblánál, ahol az 1956-os forradalom hőseinek emlékére gyújtottak gyertyát. (Zilizi Kristóf)
