A rendszerváltást követően a belpolitikai történésekkel kevésbé foglalkozó szlovákiai átlagpolgárnak is tudatosítania kellett, hogy a maffia immár számunkra sem csak a filmekben létezik.
Történt pedig ez egyrészt azáltal, hogy a rendszerváltás után, a Mečiar-korszak szerves részeként megjelentek az egymással rivalizáló, s a társadalmat rettegésben tartó szervezett bűnbandák, melyek összefonódtak a politikai vezetéssel, az embereik ott voltak a rendőrség soraiban, a bíróságokon, szinte mindenütt, s ez az összefonódás, bár kifinomultabb formában, máig is jelen van. Másrészt viszont, ha mindez még nem lenne elegendő, megjelent nálunk az olasz maffia is, konkrétan annak a ’Ndrangheta-ága, Antonino Vadala személyében.
Mint ismeretes, Vadala drogot csempészett Latin-Amerikából Európába, amiért Olaszországban kilenc év és négy hónap szabadságvesztésre ítélték. Vadala emellett Kelet-Szlovákiában mezőgazdasági vállalkozást folytatott, amire nagy összegű támogatásban részesült a szlovák államtól.
Hétfőn ezzel összefüggésben Szlovákiába látogatott Federico Cafiero de Rahó, az olasz maffia- és terrorellenes főügyész, aki Jaromír Čižnár szlovák főügyésszel találkozott. Az olasz főügyész szerint a kokaincsempészetből származó pénzt Vadala Szlovákiában igyekezett tisztára mosni mezőgazdasági vállalkozásán keresztül.
Mint ismeretes, Vadala viselt dolgaival a meggyilkolt oknyomozó újságíró, Kuciak is foglalkozott. Erről szóló cikke, melyben az olasz kormánykapcsolatait is boncolgatta (a volt kormányfő asszisztensnője, Trošková és a biztonsági tanács titkára, Jasaň személyén keresztül), csak a halála után jelent meg. Az érintettek a cikk megjelenése után távoztak funkciójukból.
Az olasz nyomozati szervek ügynököt állított Vadalára, akinek ő azzal dicsekedett, hogy a szlovák rendőrség fele a zsebében van. Sajtóértesülések szerint Vadala telefonbeszélgetést folytatott Robert Ficóval is, aki ezt tagadta, s ezzel kapcsolatban az olasz főügyész sem nyilatkozott, arra való tekintettel, hogy az ügyben még nem zárult le a nyomozás. Azt viszont lehetségesnek tartja, hogy Szlovákiában maradtak még tagjai az olasz maffiának, ezt azzal támasztotta alá, hogy ahol megjelenik a ‘Ndrangheta egy tagja, biztosra vehető, hogy társai is vannak, s ahol egyszer megvetik a lábukat, ott a legmagasabb szintekig beépülnek a társadalomba.
Az olasz hatóságok erőfeszítései ellenére az ottani maffia csápjait sem sikerült lemetszeni, ráadásul a szervezett bűnözéssel foglalkozó csoportok jelentős átalakuláson mentek keresztül, tevékenységük jóval összetettebbé vált, még kifinomultabb módszerekkel szivárognak be fontos gazdasági ágazatokba, s mossák tisztára a bűnözéssel szerzett pénzt.
Az ország különböző területein működő bűnbandák közül a legveszedelmesebbnek és legerősebbnek pedig továbbra is a Calabria déli részén működő ’Ndrangheta számít. Roberto Saviano olasz újságíró, aki a nápolyi maffiáról, a Camorráról írt könyve miatt állandó fenyegetettségben él, korábban azt nyilatkozta, a ’Ndrangheta a legmagasabb szinten épült már be Szlovákia életébe. A calabriai maffia szervesen beépült Olaszország északi régiójának gazdasági életébe, és egész Európában sikeresen működteti drogkereskedelemre, zsarolásra, uzsorára és pénzmosásra épülő hálózatát.
Nem holmi kispályás bűnbandáról van szó tehát, hanem egy nagyon veszedelmes bűnszövetkezetről, melynek Szlovákia is a célpontjává vált.
Az ügy és az olasz főügyész látogatásának nem éppen megnyugtató tanulsága tehát az, hogy nem valószínű, miszerint Vadala magányos farkas lett volna nálunk a ’Ndrangheta részéről, ami egyben azt is jelenti, hogy sajnos egyáltalán nem Kočner volt az egyedüli rákos sejtje Szlovákia politikai és közéletének. Ebben a zűrzavarban pedig már nem is meglepő, hogy Mečiarnak is nosztalgiája támadt és úgy érzi, ideje kilépni az Elektra-villa magányából és visszatérni a politikába. Végigtekintve a szlovákiai politikai élet torz panoptikumán, tulajdonképpen szervesen illeszkedik a képbe.
