Az idei advent kezdetén egy ötletes kezdeményezéssel találkozhattunk. Ennek a lényege az volt, hogy adventi naptár jelleggel naponta egy-egy fejezetet kellett elolvasnunk Lukács evangéliumából. Ennek köszönhetően az olvasó szentestére megismerhette Jézus életét és tanítást. Miért is fontos ez 2019 karácsonyán?
Egyrészt a Megváltónk 2020. születésnapjának megünneplésére készülünk, így nem árt ha megismerjük az Ünnepeltet. Másrészt a Szentírást hitünk forrásaként rendszeresen olvasva felfedezzük, vagy újraértelmezzük Krisztus tanítását, és meghalljuk a keresztény ünnepek üzenetét. Jézus személyének a megismerésére számtalan hiteles forrás álla rendelkezésünkre. Történelmi létezését sem a kommunista lélekrombolás, sem a rendszeresen felbukkanó álhírek nem képesek megkérdőjelezni. Van itt azonban valami más,
ami a Megváltó urunk megismerésén túl kitárja a szívünk kapuját krisztusi tanításbefogadására.
Ez sokkal lényegesebb a megszerezhető ismereteknél. Mert ebben rejlik az a többlet, amire nekünk a mindennapjainkban óhatatlanul szükségünk van, aminek helye van az élteünkben. Blaise Pascal a híres matematikus és teológus ezt a következőképpen fogalmazta meg. „Van bennünk egy Isten alakú űr, amit semmilyen ember teremtette dologgal nem lehet betölteni.”
Az idei karácsony egy szívátültetésen átesett fiatal lányról szóló slágerfilmjének alapgondolata röviden így foglalható össze: Nézz fel! Talán így is mondhatnánk: Szegezd a tekinteted az égre! Miért kell nekünk felnéznünk az égre?
Miért nem jó, hacsak magunk elé tekintünk. Ha felemeljük a tekintetünket megváltozik a világ. Kitárul. A felettünk lévő égbolt a maga végtelenségével a lehetőségek korlátlanságát sugallja. Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, kiderül, hogy a pásztorok és a három királyok is az égre tekintve találták meg a betlehemi jászolban fekvő kisdedet.
Mi közel 2020 esztendővel Jézus születését követően, a pásztorok állhatatosságából, a három királyok következetességéből, a betlehemi üzenetből merítve, még tovább juthatunk. Tudjuk, hogy beteljesedtek a próféciák, amelyek amellett, hogy a Megváltóról szóló jövendölések, egy igazságosabb világ eljöveteléről szólnak. Emellett a Szentírást figyelemmel követve azt is megtudhatjuk, hogy Jézus ígérete szerint egyre közelebb van az Ő második eljövetele. Bár ennek eléggé kedvezőtlenek az előjelei, és attól tartok, hogy a neheze még csak most következik, mégis biztosak lehetünk abban, hogy a világ Megváltójának visszatérése a számunkra legkedvezőbb fordulatot hozza el.
Ez az igazi öröme az idei ünneplésünknek is, hiszen a karácsony nem más, mint Isten ígéretének a beteljesedése, hogy valóban velünk van az Isten: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28, 20).
Ezt húzzák alá Pál apostol szavai: Ha Isten velünk ki lehet ellenünk?” Velünk van az Isten, nincs mitől félnünk. Jézus Krisztus azért jött, hogy magában Istent hozza el a ami világunkba, hogy jelen lehessen az életünkben.
Álljunk meg! Nézzünk fel! Emeljük fel a tekintetünket az égre, és ne szalasszuk el a Megváltóval való találkozás lehetőségét. Karácsony ünnepét beragyogja Jézus születésének, Isten megjelenésének mennyei fényessége, a bűn, halál és kárhozat sötétségét eloszlató világosság. Akik Krisztus erejében reménykednek, elnyerik jutalmukat. Éppen ezért ne féljünk a változástól, ne féljük a bűnvallástól, ne féljünk könyörgéstől és ne féljünk a feladatoktól. Isten sokszor munkálkodik az emberi gondolkodáshoz képest fordított arányosságban és választ ki egyszerű embereket nagy dolgokra: „azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semikké tegye a valakiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” –olvassuk az első Korintusiakhoz írott levélben.
Mi is nagy dolgok részesei lehetünk, ráadásul ingatag sikerek és múlandó anyagi javak helyett van jövőképünk, amely karácsonyról karácsonyra fényesebben ragyog. Ha felnézünk az égre, ha felnézünk a mennyre, biztosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk egyedül. Velünk az Isten – ez a karácsony legfontosabb üzenete.
A szerző evangélius lelkész.
