Szörényi Levente, a magyar rocklegenda a Csemadok 70 éves jubileumi ünnepségsorozatának keretén belül látogatott el e hónap derekán a Csallóközbe, ahol a sárosfai kultúrházban telt házas közönség fogadta.
Sárosfán a Csemadoknak több mint 230 tagja van. Földváry Terézia Csemadok-elnök – aki egyben a község polgármestere is – üdvözlő beszédében örömét fejezte ki, hogy a község polgárai értik és értékelik a kultúrát, üdvözölte a közönséget, majd megköszönte Hamerlik Richárdnak, hogy megszervezte (majd később vezette is) a Szörényi Leventével folytatott zenés beszélgetést.
Nagyon jól felépített programot láthattak–hallhattak a jelenlévők. Miután Szörényivel két zenésztársa is eljött, egy Illés Emlékzenekar előadásában csendültek fel a mintegy fél évszázados örökzöld dalok, köztük Az utcán, a Még fáj minden csók és a Little Richard is. Egy-egy dal között Szörényi beszélt az életútjával kapcsolatos történésekről, gondolatvilágáról.
Volt miről, hiszen Szörényi Leventét nemcsak az Illés és a Fonográf zenekarok frontembereként ismerjük, hanem a nagy nemzeti, színpadra vitt rockelőadások (István, a király, Attila – Isten kardja, Veled Uram, Árpád népe) zeneszerzőjeként is.
A közönség is kérdezhette a Kossuth-díjas művészt. Arra, hogy honnan ered az ihlet például az István, a király című mestermű megírásához, Szörényi elmondta, ehhez három dolognak kell harmonizálnia. Nem elég, hogy az ember megtanulja a szakmát, majd eldönti, hogy abban mit alkot, szükség van egy harmadik szintre, az úgynevezett kozmikus világ segítségére is, ahogy ő mondta: „a kozmikus energiáknak az ember által felfogható rezonanciái” észlelésére. Ezt nem ő találta ki, erről A kozmikus oktáv címen egy kiváló tanulmányt is olvasott.
Szörényi szerint, ha ezekre a rezgésekre képes ráhangolódni, akkor beszélhetünk ihletről. Hozzátette, hogy ez nemcsak a zenében van így, és nemcsak a művészetben, hanem akár egy esztergályosmester alkotási folyamatában is. Ez tulajdonképpen egy fizikai folyamat, ám ennek misztikus következményi is vannak. Szörényi elárulta, hogy amikor visszahallgatta a Királydombon az István, a királyt, számos olyan zenei kombinációt észlelt, amelyre nem emlékezett, hogy azt ő írta volna.
A sárosfai est dedikálással ért véget, ám nem hanglemezek aláírásával, Szörényi Levente a könyveit (De ki adja vissza a hitünket, Az eltűnt Ősbuda nyomában, Színház és történelem) látta el kézjegyével. Sajnos, nem hozott annyit, amennyit a sárosfai közönség megvett volna…
