Már régen érlelődött a gondolat, de kézzelfoghatóvá csak 2015-ben formálódott, hogy Felvidéknek a brand kedvéért labdarúgó-válogatottat kellene szerveznie. A minta készen állt, hiszen Székelyföld már rendelkezett csapattal, ezért a Via Nova által szervezett Felvidéki Labdarúgó-bajnokság alapjain elkezdődött a válogatott megszervezése is. Első történelmi mérkőzését éppen testvércsapata, Székelyföld ellen játszotta a gárda még 2015-ben.
Azóta megjártak több rangos tornát, a ConIFA (önálló ország nélküli kisebbségi népek szervezete) és a FUEN által Európa- és világbajnokságon is szerepeltek, 2015-ben és 2016-ban is. Utóbbin a negyedik helyen végeztek. A legutóbbi időkben aztán kissé kevesebbet lehetett hallani róluk, ám idén ismét nemzetközi tornán, a FUEN által szervezett Europeada Európa-bajnokságon vesznek részt. Erről és az elmúlt időszakról a válogatott elnökével, Nagy Dáviddal beszélgettünk.
Hogy halad a csapatépítés, illetve hol tartotok most?
Köszönjük, jó úton haladunk. Már tavaly megtörténtek az első fontosabb találkozások és próbáltuk új alapokra helyezni a válogatottat. Gondolok itt szakmai és anyagai alapokra is. Jelenleg ott tartunk, hogy van egy elképzelésünk, sőt konkrét tervünk a 2020-as évre – mégpedig az Europeada és egy, legfeljebb két barátságos meccs. Emellett építjük a szakmai stábot, egyeztetünk a bevált munkatársakkal, de feltűnnek új arcok is a válogatottnál. Dolgozunk azon is, hogy legyenek partnercsapataink a magyar érdekeltségű klubcsapatok között – ezen a téren is több egyeztetés zajlott. Végül, de nem utolsósorban próbálunk megfelelő anyagi hátteret biztosítani a működéshez. Szó ami szó, mozgalmasan kezdődött az idei év.
2015 és 2020 között milyen pályát járt be a válogatott?
Három időszakra osztanám az elmúlt öt évet. Az első időszak 2014-ben kezdődött, hiszen ebben az évben alakultunk, de még nem voltunk aktívak. Aztán 2015-ben lejátszottuk az első meccsünket a régi DAC stadionban Székelyföld ellen. Itt kezdődött a sikerek korszaka. Az ezt követő három évben 23 meccset játszottunk, ami egy válogatott életében nem kevés. De ennél is fontosabb, hogy bejátszottuk magunkat a köztudatba és (nem csak) a felvidéki emberek szívébe. Ezt követte az anyagi gondok korszaka. Itt egy dolgot szeretnék tisztázni: a válogatottban, legyen szó játékosról, szakmai stábról, gyúróról, orvosról, vezetőségről, mindenki önkéntesen dolgozott és dolgozik. Tehát soha senki fizetést vagy jutalmat ezért nem kapott, hanem szabadidejében, meggyőződésből csinálja, mert szereti a Felvidéket. Ennek ellenére a foci drága sport, hiszen csak elutazni a csapattal egy tornára több ezer eurós tétel; és akkor még nem beszéltünk a felszerelésről, 30 ember étkeztetéséről, elszállásolásáról. A 2018-as világbajnokságra épp az anyagi gondok miatt nem tudtunk kiutazni. Egyszerűen nem volt meg a kellő fedezet, a csapat itthon maradt (annak ellenére, hogy elsőként kvalifikáltuk magunkat a tornára és esélyesei voltunk). Ez kellőképpen rányomta a bélyegét a csapaton belüli hangulatra. Kellett egy év szünet, hogy kitisztuljanak a fejek és új erőre kapjunk. Így érkeztünk a harmadik szakaszba, a jelenbe, amely az építkezésről és az új tervekről szól.
Milyen anyagi helyzetben van jelenleg a válogatott?
Óvatosan fogalmaznék: alakul. Benyújtottunk néhány pályázatot, remélve, hogy sikeresek lesznek. Ez jelentené létezésünk alapját. Szívfájdalmunk viszont, hogy öt év alatt nem sikerült szponzort szereznünk. Nem adjuk viszont fel. Továbbra is várjuk a felvidéki üzletemberek segítségét. Szerény csapat vagyunk, minden eurót nagyon meghálálunk.
Mikor volt utoljára mérkőzésetek?
Utoljára 2017 nyarán vettünk részt az Észak-Cipruson rendezett Európa-bajnokságon. Egészen pontosan 2017. június 9-én fociztunk, amikor Dél-Oszétiát győztük le 2:0-ra.
Milyen helyzetben van jelenleg a csapat?
A vezetőségen belül lefektettük az alapokat, amelyek mentén szeretnék haladni, elosztottuk a feladatokat. A csapatépítéssel az eddigi szakmai igazgatót, Szőcs Rolandot bíztuk meg, s felvettük a kapcsolatot a játékosokkal, akik már nagyon várták a válogatott újjáélesztését. Viszont elsődleges feladat a szakmai stáb felállítása. Úgy vélem – bár még nem tárgyaltunk mindenkivel –, hogy a gerinc megmarad. A vezetőedző személyét illetően viszont változás lesz. Molnár Lászlónak innen is köszönjük a segítségét, szép sikereket értünk el együtt. Több potenciális jelölttel is tárgyalunk, remélem mielőbb bejelenthetjük az új edzőnk nevét.
Milyen játékerőt képviseltek?
Egy kis humorral szoktam mondani, hogy az első pár meccsen még talán én is befértem volna a keretbe. Minden kezdet nehéz, volt egy álmunk és kellett hozzá pár meccs, hogy a játékosok is lássák, a válogatott egy komoly projekt, ahol komoly munka folyik. Egy-egy torna, vagy összpontosítás után sok játékostól azt a visszajelzést kaptuk, hogy a klubcsapatuk is elégedett, mivel jobb játékosként tértek haza. Az utolsó meccsünk idején egy stabil NB2 csapat szintjén lehettünk, hiszen 2017-ben ki-ki meccset játszottunk az ETO-val és a Gyirmóttal is.
Milyen terveik vannak jelenleg?
Készülünk az Europeádára, amely Ausztriában, pontosabban Karintiában kerül megrendezésre. Ez a FUEN által rendezett esemény, amelyről nagyon szép emlékeink vannak. 2016-ban Dél-Tirolban vettünk rajta részt. Festői környezetben, profi körülmények között lettünk végül negyedikek a 24 csapatos tornán. Idén meg szeretnénk nyerni.
Mi az elképzelés a jövőt illetően?
Nem szívesen tartanánk még egy kényszerszünetet. Szeretnénk, ha a válogatott folytatná céljai megvalósítását. Egyrészt azért, hogy a felvidéki magyarokban erősítse az egészséges öntudatot és az összetartozás érzését. Nagyon fontos integráló szerepe van a válogatottnak, hiszen a közösen megélt siker csodákra képes. Másik célunk, hogy a felvidéki magyar tehetségeknek játéklehetőséget biztosítsunk; hogy a srácok érezzék a megbecsülést és a szeretet a szülőföldjükön. Nem utolsósorban szeretnénk hozzájárulni a felvidéki magyar sport és sportolók fejlődéséhez.
Hajrá Felvidék!
