Illusztráció (Fotó: Felvidek.ma archív)

Távoktatás, on-line oktatás, digitális módszerek… A világ sikeresebb országaiban a tanítás/tanulás bevált és gyakran alkalmazott formái. Szlovákiában inkább a „jövő zenéje“ jelzővel szokás illetni – vagy mégsem?

Március közepén történt valami. Megjelent a koronavírus, a kormány szükségállapotot hirdetett és bezártak az iskolák. Az oktatásügyi tárca kiadta az ukázt: át kell térni távoktatásra!

Igen ám, de hogyan működik a távoktatás?  Erre ugyanis elfelejtették felkészíteni az alap- és középiskolák pedagógusait.

De a pedagógusok nem estek kétségbe. Ki fogjuk találni és megszervezzük – mondták a bátrabbak. És elkezdtek egymással kommunikálni: a tanári szobákban, a Facebookon, a You Tube-n. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a honlapján megnyitott egy linket, ahová különféle oktatási anyagokat gyűjtöttek össze, alkalmazásokat és honlapokat közölnek, ismertetik a távoktatás alapelveit stb. A Facebookon keresztül beszállt a kommunikációba a Nemzetiségi Főosztály  vezetője, és az általa működtetett „Mi, magyar iskolaközpontok“ oldalnak már több, mint 100 aktív tagja van. A  Prezi gyakorlati tanácsokkal látja el, és beavatja az érdeklődőket a rövid videofilmek készítésébe.

A pedagógustársadalom felébredt Csipkerózsika-álmából, összefogott, és nem ijedt meg a kihívástól. A bevezetett szükségállapotot inkább lehetőségként éli meg. Nem kesereg, nem panaszkodik, hanem megoldásokat keres. Végre „szabadon” kreálhat.

A kreativitás ott szunnyad mindenkiben, de a poroszos oktatási rendszer, a központosított és túlméretezett tantervek, a tesztekre való készülődések napszámossá degradálták a tanítókat, beléjük fojtva mindenfajta kezdeményezést.

Egy csúnya járvány kellett ahhoz, hogy március idusán ölünkbe hulljon a tanári autonómia (reményeim szerint nem csak a szükségállapot idejére). Hogy a tanár végre saját magát adhassa, saját elképzelései szerint foglalkozhasson a gyerekekkel, figyelembe véve egyéni sajátosságaikat. Ez egy jó lépés lehet az inkluzív oktatás megalapozása felé is.

Ronaldo is azért válhatott a világ egyik legjobb focistájává, mert hagyják „játszani”. Az edzők nem kényszerítik felesleges taktikai szabályok betartására. A pályán szabadon mozoghat, saját maga dönt arról, hogy mikor fog cselezni, mikor passzolja le a labdát és mikor lő kapura. Hagyják, hogy kiélvezze a játékot, mert az egyéni megoldásokat, cseleket, a fantasztikus gólokat imádja a közönség is.

A pedagógusok esetében ezt a fajta szabadságot nevezzük tanári autonómiának. A tanári autonómia azt jelenti, hogy adva vannak az elsajátítandó ismeretek és kompetenciák – a többi a tanár dolga. A szakember számára csak a feladatot kell megfogalmazni és bízni abban, hogy a dolgát becsülettel elvégzi. A végén persze elszámoltatjuk, mert az elért eredményekért felelősséggel tartozik.

Pedagógiai pályafutásom alatt ritkán tapasztaltam ennyi felszabadult energiát és kreativitást, mint az elmúlt néhány napban. És ez optimizmussal tölt el.

Egy kicsit talán eltúlozva, ez már a Maszlow-féle piramis csúcsa: az önmegvalósítás felé mutat.

Csak gratulálni tudok!