Az Aktuality.sk közölte Juraj Draxler volt oktatásügyi miniszter, jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója véleménycikkét, melyben a koronavírus-járvány várható gazdasági hatásaival foglalkozik. Mint írja, nem kell hozzá jóstehetség, hogy lássuk, a gazdasági krízis ugyanolyan drámai hatású és fertőző lesz, mint a koronavírus.
Figyelmeztet, az egyik pillanatban még úgy tűnhet, hogy minden rendben van, csak néhány üzem kerül bajba, de rövid időn belül az egész rendszerben beáll a krízis. S hasonlóan ahhoz, ahogy az olaszországi elrettentő járványhelyzet hatására az európai országok kormányai viszonylag gyorsan tudatosították, milyen óriási probléma előtt állnak, ma olyan rugalmasan reagálnak gazdasági téren is.
Példaként említi a szomszédos Ausztriát, ahol már korábban elkülönítettek a gazdaság megmentésére 38 milliárd eurót, s célzott intézkedésekkel siettek az érintett ágazatok megmentésére.
A gazdasági segélycsomag tartalma az európai országok többségében lényegében megegyezik, s három pillérre épül. Az első az adó- és járulékfizetés, valamint a hiteltörlesztés felfüggesztése. A következő a bérfizetés támogatása, a harmadik pedig a hitelnyújtás a cégek számára, melynek segítségével átvészelhetik a nehéz időszakot.
Nehezményezi, hogy más országokkal szemben Szlovákiában még mindig az első és a második pillér kiépítésénél tartunk, holott a harmadik nélkül ez a segítség nem hatékony.
Az egyedüli támogatás, amit a hiteleszközök terén Szlovákia ígér, az állami garanciavállalás 38 millió euró értékben, melyet a Szlovák Beruházási Holding kínál, tárgyalásokat folytatva a kereskedelmi bankokkal, melyek ezzel a garanciával a kis- és közepes vállalkozásoknak válsághiteleket nyújtanának.
Ez a segítség véleménye szerint rendkívül kevés például Csehországhoz képest, ahol a fejlesztési bank már március 20-án lezárta a válsághitel-kérvények benyújtásának első fordulóját a kis- és közepes vállalkozások számára, átszámítva 22 millió euró értékben. A második forduló április másodikán vette kezdetét, itt már 55 millió eurót osztanak szét. Egyúttal a cseh kormány jelezte, hogy ezt további fordulók követik összesen 1,1 milliárd euró értékben. A hiteleket bérek fizetésére, energiaszámlákra, bérleti díjakra, számlafizetésre, követelések előfinanszírozására, s bizonyos esetekben vagyoni beruházásra is fordíthatják. A nagyvállalatok ugyancsak hatékony segítségnyújtásra számíthatnak, átszámítva 12 milliárd euróra.
Nálunk viszont a kormány a vállalkozók problémáit inkább úgy óhajtja megoldani, hogy azzal ne terhelje az állami költségvetést, például a bérletfizetési, behajtási és csődmoratóriummal.
Mint írja, részben ezeket a megoldásokat is lehet mérlegelni, de tudatosítani kell, hogy ezek széleskörű alkalmazása inkább árt a rugalmas cégeknek, melyeknek kereskedelmi partnereiktől eszközöket kell kapniuk és dolgozni velük.
S mint ahogy már ezzel kapcsolatban többen figyelmeztettek, az ehhez hasonló törvények alkalmazásakor az árutermelő és szolgáltató vállalkozások helyett az ügyes jogászok kapnak teret. Ráadásul a hitel a jövőre nézve flexibilis eszköz, elhúzódó gazdasági problémák esetén kitolható a határideje, vagy egy része elengedhető.
Mi tehát a teendő a szerző szerint? Az első segélycsomag megvalósítását be kell fejezni mindhárom, eddig nem túl bőkezű pillérével. Itt emlékeztet rá, hogy a bértámogatás felső határa például sokkal alacsonyabb, mint a cseheknél, hiszen míg nálunk az egy alkalmazottra eső felső határ 880, addig Csehországban 1400 euró. De legalább van elképzelés, ezt a lehető leggyorsabban pénzre kell váltani, melyet a nagy és kis cégek, vállalkozók megkapnak, majd előkészíteni az említett hiteleket, tanácsolja.
Ezzel azonban még korántsem ér véget a gazdaság megmentése, hívja fel a figyelmet, az első csomag csak az alap, melyre azonnal építkezni kell. Az egyik legnagyobb veszély, ami a gazdaságunkra leselkedik, az szerinte a tőkekivonás.
Erre nagyon oda kell figyelni a bankok esetében, emlékezve rá, hogy a legutóbbi válság idején hogyan próbálták menteni a menthetőt a német és osztrák anyabankok közép- és kelet-európai fiókjaik kárára.
Más vállalatok esetében is érdemes gondolkodni azon, hogy nem kellene-e alkalmazni az osztrák megoldást és minden vállalatnak, de legalább a nagyoknak melyek segítséget kapnak az államtól, idén megtiltani az osztalékok fizetését, teszi fel a kérdést. Szerencsére az európai segítségnyújtás egyelőre elégségesnek mutatkozik és várhatóan bővül majd, állapítja meg. Az első csomagot tehát mielőbb meg valósítani, mert ezt továbbiaknak kell követniük a foglalkoztatás, a vállalatok és ágazatok megmentése érdekében, ami még sok munkát ad majd a kormányoknak, írja Draxler.
