Magyar György a szalkai születésű, de negyven éve Párkányban élő autodidakta szobrász mindig is vonzódott a művészetekhez. Példaképe Nagy János szobrászművész, aki nagyban segített neki alkotói kiteljesedésében.
Magyar György a realista figurális plasztikát műveli. Kisplasztikáinak anyaga a terrakotta. A Párkányi Képzőművészkör egykori elnöke jelenlegi kiállításán Jézus keresztútjának állomásait (stációit) jeleníti meg kerámiába öntve.
Volt már önálló kiállítása is a városban, terrakotta alkotásaiban, plasztikáiban falusi portrékat, történelmi eseményeket, ismert magyar irodalmi és történelmi személyiségek portréit, valamint szakrális mozzanatokat jelenít meg.
2019-ben fejezte be talán életének legnagyobb alkotását a Keresztutat, melynek virtuális megnyitójára került sor a nagyhét elején.
Az eredeti terv szerint március 10-én lett volna a megnyitó a párkányi múzeumban, melyre nemcsak helyből, de távolabbi városokból, Esztergomból is nagy volt az érdeklődés. Ekkor zárták le a járvány miatt a nyilvános összejöveteleket.
Mivel a téma most aktuális, ezért Juhász Gyula a múzeum vezetője a másutt is alkalmazott internetes (YouTube) megoldást választotta az értékes anyag bemutatására.
A megnyitót Dr. Fóthy Zoltán párkányi esperes-plébános tartotta
Így értékelte a rendkívüli hatású kiállított anyagot, mely gondolatokkal egyben a nagyhét idején mindannyiunkhoz is szólt:
„Engedjék meg, kérem, hogy a jelen tárlat megnyitójának alkalmával megoszthassam Önökkel az elmúlt napokban bennem megfogalmazódott gondolatokat és érzéseket e szakrális alkotás kapcsán. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy felkérést kaptam a kiállítás megnyitására. Ezenfelül pedig jelzésértékű, hogy e mű bemutatása épp ezekben a napokban történik. A húsvétot megelőző napokat éljük. Beléptünk a Nagyhétbe, amelynek tartalmi gazdagságát alakítják a Megváltó, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának a Biblia és a Szenthagyomány által bemutatott keresztúti stációi, amelyek most sajátos, egyedi művészi ábrázolásban jelennek meg számunkra.
A művész értékrendjében ugyanis a humánum és az isteni világra emelt tekintet találkozik. Ez a tekintet a Szentírás világát, annak mély misztikus realizmusát tükrözi. De benne van az az empatikus látásmód is, amely minden hiteles művész sajátja. Megrendültséggel ábrázolja a Legszentebbet, az örök Isten egyszülött Fiát, aki emberré lett, valóságos, értünk szenvedni képes emberré, hogy az örök haláltól megmentsen bennünket.
Magyar György azzal ajándékozott meg minket, hogy elénk tárta eddig rejtett kincseit, az agyagplasztikákon megformált keresztúti stációk ábrázolásait. Ha az itt található művészet mibenlétét akarjuk megfogalmazni, az objektivitáson túl – amit részben épp a szakrális tartalom jelenít meg –, mindenképp a szubjektum világába kell lépnünk. Illetve a szubjektív világba… Mi az, amit kifejez és megvalósít számunkra e teljes műalkotás?
Ha azonban a Krisztus-esemény húsvéti vonatkozásait a maga mélységeiben szeretnénk szemlélni, először be kell lépnünk az isteni empátia világába. Az emberré lett Isten szenvedő-képessé lett Krisztusban, hogy benne megtapasztalja az emberi szenvedés mibenlétét, ugyanakkor minket is meghív, hogy Krisztus által megértsük Istent. Éppen ezért Krisztus alakjának minden más „egyedi” teofániától különböző egyedisége rajzolódik ki számunkra. Hiszen Ő az egyetlen, aki alászáll a mennyből, aki fentről érkezik (Jn 3,13; 8,23), s ezért egészen más, mint a többi alulról származó ember.
Ha pedig ennek fényében a keresztről szóló evangélium szerint az üdvösség a halálban rejlik, Jézus halála s benne a mi halálunk is reményteli. Ezért annyira csodás, amikor a Krisztus-központú művészet ezt a legmélyebb paradoxont képes ábrázolni. Konkrétan azt, hogy a teljes erőtlenség a győzelem legteljesebb kibontakozása lesz. S mindez föllelhető ebben a műalkotásban is. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy az összes ábrázolás mennyire krisztocentrikus. A szenvedő Úr itt mindenek fölött áll. A plasztikák ábrázolásain Ő van a középpontban.
A megtört alak, amint Jézust Izajás próféta évszázadokkal előtte mint szenvedő szolgát jövendöl meg. A keserű és kíméletlen szenvedés torzzá teszi ugyan a szenvedés alanyát, a művész azonban a szenvedésbe merülő arcot is szépnek és dominánsnak mutatja. Mert Ő a legtisztább, a legszebb! S a művészet nagy kihívása többek között az is, hogy ebből a fönséges és tiszta világból valamit meg tudjon ragadni, illetve képes legyen megjeleníteni.
A művészi ábrázolások mindegyike tartalmilag gazdag, minden pontja az objektív valóságot szeretné egyre teljesebben bemutatni, mindezt a szubjektív megközelítés egyedi művészi formáival. Az események sűrű egymásutánisága nyomon követhető az ábrázolásokon. A biblikus hagyománynak megfelelően festik le az isteni jóság, az alázatos, de egyben hatalmas Isten találkozását a bűnös világgal, amely az erőszak különböző formáit öltve jól látható. A gyengéd, értünk gyengévé vált Krisztus lelki erőssége mégis érzékelhető a plasztikákon. A belső erő, amely Krisztust mindvégig naggyá teszi.
Jézus alakjának kiemelése az ábrázolásokon is épp ezt akarja bemutatni: Ő mindenekfölött Győztes. Ő, a Legszentebb, aki szüntelenül hívogat bennünket: „aki követni akar engem, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem”. Jézus arcának sokszínűsége a stációk egyes ábrázolásain szentséges Szívének gazdagságát is manifesztálja.
Ez a művészi alkotás rácsodálkozásra hív. Ugyanakkor a keresztút ábrázolása mindig erkölcsi mozzanatot is hordoz. Hatására tisztább, boldogabb és jobb emberek szeretnénk lenni. Akár azáltal is, hogy a drámai események egyedi bemutatása – Jézus szenvedésének lefestése – által, maga a mű, illetve tartalmi mondanivalója is annyira beivódik az elme és emlékezet mélységeibe, hogy nem lehet elfeledni. Adja Isten – úgy, ahogyan ezt Gárdonyi Géza megfogalmazta: „Az igazi műalkotást … elfelejteni nem lehet. Véremmé vált, él bennem halálomig.” Így hát addig is tanít, mélyít, alakít minket – az embert nemessé, csodálatosan széppé varázsolhatja, lelkének minden rezdülésével.
A mai megnyitó alkalmából szívből kívánom, hogy e műalkotás legyen a jövőben méltó helyen az Isten-dicsőítés és imádás inspiráló forrása. Szívből gratulálok Magyar György művész úrnak ehhez az alkotásához is!”
Magyar György a tizennégy stációt egy kiemelkedő alkotással is megtoldotta, melynek ő a „Jézus búcsúja az apostoloktól” címet adta.
Magyar György elmondta, hogy ezen keresztút alkotását a bényi kegyhely (kutacska) azon kőkápolnáiba ajándékozza, melyeket egykor az egyes falvak zarándokai építtettek a kis kápolna köré.
A „tizenötödik” stációt, a Jézus mennybemenetele szobrot pedig a kápolnában szeretné elhelyeztetni. A bényi polgármester és Szalay András lelkiatya örömmel vették ezt a felajánlást, s mihelyt a jelenlegi állapot megszűnik, megtörténik a művek beépítése is.
Magyar György már eddig is mind szakrális, mind történelmi műveit sokfelé ajándékozta, pl. az ipolypásztói kápolnába, az esztergomi Mindszenty József iskolába is adományozott műveket. S a másik büszkesége a Párkányi csata ábrázolása, amely a helyi Ady Endre Alapiskola falát ékesíti.
A jelenlegi kiállítás megnyitója és anyaga az interneten megtekinthető, s a múzeum vezetője elmondta, hogy szeretné mindaddig a kiállító teremben hagyni, míg a valóságban is megnézhetik az érdeklődők.
