Egyre több helyütt találkozhatunk Kárpát-medence-szerte Túri Török Tibor keszthelyi szobrász alkotóművész szobraival, ami alól nem képez kivételt természetesen a Felvidék sem. Szenctől Királyhelmecig sok szoborba zárt személyiség áll köztereinken a művész jóvoltából. Tevékenységét a Rákóczi, majd a Kossuth Szövetség aranydiplomájával tüntette ki, s 2009-ben elnyerte a Pro Cultura Keszthely díjat is.
Ezúttal viszont egy újdonsággal jelentkezett, asztali szobrot készített Felvidék talán legnemesebb lelkű mártírjáról, mellyel hozzá szeretne járulni, hogy szellemisége lengje körbe az otthonokat is. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Mit lehet tudni Önről és a művészetéről? Honnan jött a szobrászat szeretete?
Budapesten születtem, 1954-ben. Nyíregyházán jártam főiskolára, majd Somogyban üzemmérnökként, később nevelő- és óraadó tanárként dolgoztam. Írással a hetvenes évek óta foglalkozom. A néprajzot igen szerettem, e vonzalmam szülötte a keszthelyi Népviseletes Babamúzeum (a művész Keszthelyen nyolc múzeumot hozott létre és üzemeltet: Magyar Történelmi Panoptikum, Játék és Nosztalgia Múzeum, Csigaparlament, Erotikus Panoptikum, Kínzómúzeum, Tüskevár Panoptikum és Giccs Látványtár – az intézményekről készített 14 részes tv-kisfilm és a Megszállott című portréfilmem bejutott a Magyar Filmszemle dokumentumfilm kategóriájának döntőjébe). A rajz, a grafika és a festészet lényem legüdébb része. Középiskolai rajzszakköröket vezettem, sok tanítványom elvégezte. Középiskolai nevelőtanárként novellákat írtam, a MUOSZ pályázaton döntőbe került egy írásom. Az önkifejezés legigazabbja számomra a novella. Nappal műterem, éjjel „ánégy” és ceruza… Emlékeim a legjobb társaságom.
Az utóbbi években az írás mellett szobrászattal foglalkozom. Úgy 16 éves koromig tartott a mindent lerajzolni, papírra vetni szenvedély. Iskoláimban ünnep alkalmával én rajzoltam tele a táblákat, az ajtókra alkalomhoz illő dekorációt készítettem. Órák alatt titokban rajzoltam, amiért nem egy pofon és körmös illetett. Balszerencsémre a beatzene szele magával repített, és a grafikát abbahagytam.
A szobrászat a fő foglalkozása? Hogyan egyeztethető össze ennyi minden?
A Képzőművészeti Főiskolát már nem végezhettem el, mert jött a család, jött szembe az élet. Öt, sorban érkező gyermek boldog apja lettem. Vagyonom nem volt, vállalkozó lettem és a megélhetésért eladtam magam a szükség szürke és hatalmas urának. Néhány éve, hogy a múzeumokkal jobbára elkészültem, és művészagyagot vettem a kezembe; miáltal a régi idők felkaptak és sodortak az áhított önkifejezés mazochizmusába. A múzeumok sajátos elképzeléseim materializálódásai, amit nagyon szeretek máig is, mert a sok újdonság, ötlet sok fejtörést okozott. Igaz megmérettetés volt! Később éreztem, hogy kinőttem és a vágy egyre bűvölt, hogy az alkotás bugyraiba mélyebbre nyúljak. Ekkor talált meg a múltam, igaz nem grafitot és ecsetet, de művészagyagot nyomott a kezembe. Életelixírem lett! Hogy nem ragadtam le az alattam lévő lépcsőfokon, túlélhettem saját alkotói halálomat. A fenn említett okok miatt én erről lemaradtam. Simogatott az élet, de pofozott is, mikor idegen vágányra késztetett, de várakoztatni csak eddig tudott.
Nagyon termékeny művésznek tűnik, számon tartja, hány szobrot készített eddig összesen?
Az igazat megvallva pontosan nem tudom a számát. Igyekszem számon tartani mindet, hiszen mindegyik alkotás mintha a saját gyermekem lenne, de teljességgel pontos számot nem tudok mondani, közel 150 körül mozog.
Hol találhatóak a szobrai?
Magyarország számos pontján áll már szobrom, ha jól tudom, mintegy 50 településen. Nemzetileg elkötelezett emberként pedig sok művet készítek külhoni testvéreimnek. Fontosnak tartom a magyar régiók megerősítését. A Teremtő ehhez adott nekem tehetséget, ezzel szolgálom a nemzetemet. A legészakabbra lévő szobrom Krakkóban egy Báthory István, a legdélebbi pedig Isztambul; illetve a magyar nyelvterületet tekintve Székelykeve (Belgrád alatt).
A Felvidéken hol, milyen szobrai találhatóak?
Zselízen Fischer-Colbrie Ágoston szobra és Franz Sacher domborműve, Martoson a magyar hősé, Vécsey Lajosé. Kaposkelecsényen Dobó István; Nagykaposon: Petőfi Sándor, Erdélyi János, Mécs László, Nagy magyarjaink (Magyar Ház, szoborkiállítás: Vak Bottyán, Liszt Ferenc, Királyi fej, Magyar vitéz, Sziszi); Léva: II. Kohári István, Reviczky Gyula, Kittenberger Kálmán; Nagyszelmenc: Dobó István; Borsi: Vak Bottyán, Bezerédi Imre; Tallós: Mindszenty József és a kitelepítés dombormű; Füleken pedig I. Kohári István.
Mi a kedvenc témája?
A történelem magyar alakjait előszeretettel formázom meg, de vannak domborművek, melyek komplett jelenetet ábrázolnak. Ez nagyobb kihívás, de szeretem a kihívásokat.
A köztéri szobrok mellett asztali szobrokkal is elkezdett foglalkozni, ráadásul az első ilyen éppen Esterházy Jánost formálta meg. Hogyan jött ennek az ötlete?
Egy ismerősöm vetette fel, hogy esetleg asztali szoborban is megformálnám-e Esterházy Jánost. Kaptam az ötleten és arra jutottam, hogy érdemes sablont készíteni, hogy több példányban is kivitelezhető legyen. Ezáltal még több helyre, sok háztartásba, intézménybe, irodába juthat el a mártírpolitikus jellemének üzenete. Bevallom, nagy tisztelője vagyok magam is. Rendíthetetlen magyar kiállása a nemzetéért a legnagyobb történelmi nagyságok közé sorolta őt. A Felvidék több pontjára is küldtem egyet-egyet, hogy a hétköznapokban is népével lehessen és erőt adjon a magyarságóvó küzdelemben.
Ilyen asztali szobor formában továbbá megformáltam azóta Petőfit, a Szűzanyát és Gül babát is.
Mit lehet tudni erről a szobrocskáról, beszerezhető az érdeklődők számára?
Egyre nagyobb az érdeklődés a szobrocskát illetően. Amiket eddig készítettem, már szétosztogattam, ezért úgy döntöttem, hogy előállítási áron biztosítom annak, aki be szeretné szerezni. Mivel kis tételben, otthoni műhely körülményei között dolgozom, ez 9 500 forintra jön ki (hozzávetőlegesen 30 euró). Aki a Felvidékről szeretne, az Csonka Ákos barátommal vegye fel a kapcsolatot (akos.csonka@gmail.com).
Mik a tervei a jövőre vonatkozóan? Vannak elképzelések, hogy mit szeretne megalkotni, megvalósítani, megformázni?
Tervek vannak, de ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez. Nagyon sok megkeresést kapok, sok a megrendelés, hála Istennek. Ami tőlem telik, megteszem nemzetem szolgálatában. Alkotni, értéket teremteni, gyarapítani! Ez az ars poeticám. A dolgokat saját magunknak muszáj megfogalmazni, lényünk szűrőjén kell átpréselni, és a tudatunk megfelelő fiókjába helyezni, hogy alkalomadtán »készre gyúrva« vehessük elő. Az efajta kiégetett téglákból építhetjük fel egyéniségünk inkább palotáját, mintsem igénytelen hajlékát.
