Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját Újváry László, a lévai magyar közösség egyik meghatározó személyisége, kulturális és közéletének jelentős mozgatórugója. Sokunk Újváry Laci bácsija napjainkban is aktív résztvevője, szervezője a lévai eseményeknek. Igazán sokoldalú személyiség: tanító, iskolaigazgató, szervező, rendező, előadó, s hosszasan sorolhatnánk. Minden területen maradandót alkotott a magyar közösség értékeit felmutatva, azokat ápolva.
Mint megkeresésünkkor elmondta:
életpályája során mindenütt a humánumot kereste.
Élete határkövének nevezte, hogy pedagógusi pályájának kezdete egybeesett a felvidéki magyar közösség hontalanságát követő időszakával, a magyar iskolák megnyitásával. Mint fiatal értelmiségi, 1950-ben került a katedrára. Állomáshelyei voltak többek között Garamszentgyörgy, Marcelháza, Csata, majd Léva.
Aktív tanítóként az iskolai oktatást követően a szabadidejében is folytatta nevelői tevékenységét. Mint hangsúlyozta:
pedagógusként kötelességemnek tartottam, hogy a település kulturális életébe bekapcsolódjak.
Már ebben az időszakban kezdetét vette irodalmi színpadi tevékenysége és színházi működése is. Bizonyos politikai körülmények miatt a hetvenes évek normalizációs időszakában több mint egy évtizedre elszakadt a tanári pályától. Ezekben az években benzinkutasként dolgozott.
Majd 1989 fordulópontot hozott az ő életében is, újra katedrára állhatott. A lévai magyar iskola igazgatója lett, itt dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásáig.
Immár hagyomány, hogy áprilisban két olyan rendezvény is megvalósul a járási székhelyen, mely Újváry László nevéhez fűződik. A magyar költészet napja alkalmából immár több mint egy évtizede szervezi meg a Csemadok helyi alapszervezete a Verskavalkád című versfelolvasó délutánt Laci bácsi vezetésével. Az 1849. április 19-ei nagysallói csata tiszteletére már több mint harminc tartanak megemlékezést a lévai köztemetőben lévő nagysallói emlékműnél. Ennek egyik kezdeményezője és szervezője. Sajnos idén a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések nem tették lehetővé az említett rendezvények megtartását.
„Hiszek az irodalom hatásában, ennek továbbadása kötelessége a tanároknak. Itt a szórványban mindez halmozottan érvényes. Az irodalom és a magyar nyelv ismeretével megőrizzük magyarságunkat a jövő számára is”
– vallotta a fent említett rendezvények kapcsán.
Két művészeti formáció, a Juhász Gyula Irodalmi Színpad és a Bárka Színpad fűződik a nevéhez. Mindkettő hosszú évtizedeken keresztül működött, illetve a mai napig is jelen van a lévai magyar kulturális életben. Mindkét formáció a főleg a fiatalokat szólította meg.
Az irodalom és a vers szeretete már fiatalon megérintette. Erről az alábbiakat mondta a Felvidék.ma-nak:
A költők megérzik a jövőt, megfogalmazzák véleményüket arról, hogyan lehetne az életet szebbé, értelmesebbé és hangulatosabbá tenni.
Bár a sors egy időre mellékvágányra kényszerítette, a kultúráról, az irodalomról és a színpadról akkor sem mondott le. Folytatta a színdarabok rendezését, valamint az irodalmi műsorok szervezését. Ekkor rendezte többek között a Tótékat, illetve az Egy lócsiszár virágvasárnapját.
Az eltelt évtizedek alatt több mint ötven színdarabot és irodalmi színpadi műsort rendezett. A művészeti munka során számos tehetséges emberrel dolgozott együtt. Mint kifejtette: „Nekik köszönhetem a sikereket. Végeredményben a siker soha nem egy ember sikere. A sikerhez nélkülözhetetlen az a közösség, amellyel remekül lehet együttműködni.”
A Bárka Színpad a színművek feldolgozásával számos versenyen vett részt, ezeken sikereket is arattak. Az egyik legjelentősebb megmérettetésük a Jókai Napokhoz fűződik. Legutóbb Székely Csaba Bányavirágját dolgozták fel, amivel alig fél évtizeddel ezelőtt elnyerték a szlovákiai magyar amatőr és diákszínjátszók országos seregszemléjének fődíját. Ugyanezzel a darabbal kiérdemelték a Magyar Színjátékosok Szövetségének első díjat, az úgynevezett Paál István Diplomát.
A kulturális élet mellett a civil szféra aktív résztvevője, mozgatója. Jelenleg is számos szervezet tagja, többen vezetőségi szerepet is vállalt.
„Alapító tagja vagyok a Csemadoknak, azóta sem mondtam le a Csemadokról. A katedra és a színpad egymás mellett haladt az életemben”
– emelte ki.
Az évtizedek alatt jelentős változáson ment keresztül a lévai magyar közösség, sajnos fokozatosan csökken a járási székhely magyarságának lélekszáma. Ezt tapasztalja Újváry László is. „Egyre kevesebb a magyar, ez meghatározza a rendezvényeket is. Mindenütt látszik a visszaesés, érezhető a szervezeteik életében is” – hangzott a kissé keserű megfogalmazás.
A kerek évforduló kapcsán számos barát, tisztelő szeretné köszönteni az ünnepeltet, ám ez a jelenlegi helyzetben nem megvalósítható. Minderre Laci bácsi frappánsan válaszolt:
Majd a századikat megünnepeljük!
