Életének 92. életévében december 11-én eltávozott Újváry László, nyugalmazott tanár, iskolaigazgató, kultúraszervező, a lévai magyar közösség egyik oszlopos tagja.
Mint a lévai székhelyű Reviczky Társulás szombat este közösségi oldalán közzétette: „Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 92. évében elhunyt Újváry László, a Reviczky Társulás egyik alapító tagja s egyben tiszteletbeli elnöke. Nyugodj békében, Laci bácsi! Újváry Lászlót a Reviczky Társulás saját halottjának tekinti.”
Újváry László, sokunk Újváry Laci bácsija az elmúlt évtizedekben meghatározó személye és mozgatórugója volt a lévai magyar közösségnek, a térség kulturális és közéletének.
Az 1930. május 5-én született Újváry László pedagógusként a Lévai járásban tevékenykedett. Mint az életjubileuma kapcsán a Felvidék.ma-nak bő másfél évvel ezelőtt kifejtette:
életpályája során mindenütt a humánumot kereste.
Élete határkövének nevezte, hogy pedagógusi pályájának kezdete egybeesett a felvidéki magyar közösség hontalanságát követő időszakával, a magyar iskolák megnyitásával. Mint fiatal értelmiségi, 1950-ben került a katedrára. Állomáshelyei voltak többek között Garamszentgyörgy, Marcelháza, Csata, majd Léva.
A tanítás mellett fontosnak tartotta az irodalom szeretetét s annak népszerűsítését. Hosszú pályája során több száz, ezer gyermekkel szerettette meg a magyar irodalmat, s általuk a magyar költészetet.
Mint 2020 májusában portálunknak elmondta:
pedagógusként kötelességemnek tartottam, hogy a település kulturális életébe bekapcsolódjak.
Irodalmi színpadi tevékenységét már a hatvanas években elkezdte. A csehszlovákiai politikai változások sorsfordítónak bizonyultak Újváry Laci bácsi életében is. A normalizáció időszakában, a hetvenes években elszakították a tanári pályától.
Az 1989-es rendszerváltás jelentős változást hozott az életében. Újra a katedrára állhatott, egy ideig a lévai magyar közösség bástyájának is tekinthető Juhász Gyula Alapiskola igazgatója is volt, onnan ment nyugdíjba.
Számos rendezvény fűződött a nevéhez. Április 11-e, a költészet napja alkalmából a helyi és környékbeli fiatalokat és felnőtteket rendszeresen összegyűjtötte a Csemadok lévai székházában. A Verskavalkád című program részeként a nap folyamán verseket szavaltak és olvastak a jelenlévők. Ezzel tisztelegtek a magyar költészet értékei előtt. Ugyancsak április végén megrendezésre kerülő nagysallói csata évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés kezdeményezője, lebonyolítója és műsorvezetője volt a legutolsó évekig.
Több művészeti formáció is kötődik nevéhez. A Juhász Gyula Irodalmi Színpad és a Bárka Színpad fogalommá váltak az elmúlt évtizedekben Léván, és a Felvidéken, és számos nívós elismerésben is részesültek.
Szavalóversenyek bírálóbizottságának tagjaként örömmel hallgatta a fiatal versmondókat, s egyben egyengette a pályájukat.
A kultúrélet mellett a civil szféra aktív tagja, a Csemadok oszlopos tagja és a Reviczky Társulás vezetője volt hosszú éveken keresztül. Minderről így vallott: „Alapító tagja vagyok a Csemadoknak, azóta sem mondtam le a Csemadokról. A katedra és a színpad egymás mellett haladt az életemben”
Nyugdíjas éveiben, a kilencedik x-en is túl rendszeres résztvevője volt a lévai és a környékbeli eseményeknek.
Vitalitása, életvidámsága sugárzott minden mozdulatából, minden kimondott szavából. A kedvesség, a mások tisztelete és szeretete összeforrott Újváry Laci bácsi személyiségével.
Jelen sorok írója főleg lévai eseményeken, a Reviczky Házban, az impozáns zsinagógában, avagy a tavaszváró köztemetőben és a lévai vár udvarán találkozott Újváry Lászlóval. Mindig kedvesen fogadta, érdeklődő és örömteli beszélgetésre mindig akadt idő. Ma már e beszélgetések is elmaradnak.
Nyugodjon békében Újváry Laci bácsi!
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
