Az alábbi történelmi párhuzamokkal, gyönyörű, ihletett és ihlető mondatokkal akkor élünk jól, ha előbb magunkban akár többször is elolvassuk, majd halkan magunk elé olvassuk azokat. Lehet közösségben is elolvasni ezeket a szövegeket. Családban, gyülekezeti alkalmon, online-szolgálatban. Kicsit gyógyultabb lesz általa bennünk lelkileg, mentálisan pedig körülöttünk a világ…
Most, ezekben a világjárványos időkben döbbentem rá arra, milyen világméretű mentőakciója Istennek az, hogy Jézus távozása után elküldte az emberiséghez a Pártfogót, a Vigasztalót, a Szószólót, egyszóval a Paraklétosz-Szentlelket. Ő az égi mentőöv, aki kiemeli tekintetünket a mindennapok szűkös bezártságából, a pillanatnyiságból az örök távlatok felé. S mint nyomasztó viharfelhők oszlása után az újra felkéklő ég és kiragyogó nap, kiszabadítja tekintetünket a homályból égi távlatok kaleidoszkópos, nem illuzórikus, hanem szivárványosan színes, igaz valóságába.
Sorozatunk előző írása:
S ezzel megteremti a lehetőségét annak, hogy villanásszerűen felismerjük: mi is a fontos, lényeges, valójában az egyetlen szükséges dolog az életünkben. Minden elporlad, hebel-habajim, rozsda és moly emészti el a kincseket, hiábavalóságok hiábavalósága annyi talmiságunk, csak egyedül Isten nem. Ő a kőszikla, s akinek ő adja a lelki kősziklát, Krisztust, az már talpra állt – mind életében, mind halálában. Talpra áll örökre, nem a lábával, hanem hitével, mert
a Heidelbergi Káté igazsága szerint: mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, az Úr Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok és az is maradok.
Ilyen kősziklás tartást ajándékoz mindenkinek, aki kéri, a Szentlélek! Ízlelgessük, ismételgessük, olvassuk újra az alábbi, filozófiáknál mélyebb, mert istenmélységű gondolatokat. Mindegyik Urunk szelíd pásztorbotja, hogy a megtartás és a megmaradás útjára terelgesse velük életünket!
Ókori közel-keleti szent íróink máig igaz lélek-bölcsességéből
Irgalom az irgalmatlan világban
„A Szentlélek jön és könyörületet hoz magával, az emberek között viszont az egyik könyörtelenül elárulja a másikat. Ő azért jön, hogy kegyelmet és irgalmat gyakoroljon, az emberek viszont könyörtelenül ítélgetik egymást. Azért jön, hogy a vétkektől megszabadítson, az emberek viszont Bírónak nézik…Örvendeztesd meg Uram lelkemet békességgel, és a Te szereteted tisztítsa meg szívemet, hogy tiszták legyenek gondolataim, melyekkel magasztallak Téged!”
(Antiochiai Izsák a szír irodalom egyik csillaga, számos verses prédikáció szerzője. Eredetisége és tehetsége ritka a szír nyelvű szerzők között. Edessa 31. püspöke volt 449-ben. 460-ban hunyt el).
Az ima életünk alapszólama
„Ha a Szentlélek beköltözik valakibe, s lakozást vesz benne, akkor az nem tudja abbahagyni az imádkozást, mivel maga a Lélek esedezik benne szakadatlanul. Akár alszik, akár ébren van, mindig működik szívében az ima. Étkezhet vagy éppen ihat, pihenhet vagy dolgozhat, az ima jó illattétele mintegy magától száll föl szívéből Isten felé. Az ima ekkor már nem kötődik semmiféle meghatározott imaidőhöz, hiszen szakadatlan. Még az álomban is követi őt, csodálatos rejtélyesen, hiszen a megszabadított ember hallgatása már maga ima. Gondolatait Isten formálja meg lelkében. Szívének a leghalkabb rezdülése is olyan, mint az a hang, dallam, amit halkan és titokban énekel a láthatatlan Úrnak”.
(Ninivei Szent Izsák kb. 640 – kb. 700 között élt, szír szerzetes, egyházi író, gyakorta idézett tekintély a keleti egyházakban. Szelídsége, tanulékonysága, alázata és a beszédben való nyájassága messze földön ismertté tette nevét).
Földrengésben, járványban biztos menedék
Ó, testvéreim, az egyház fiai, lányai, jöjjetek, gyülekezzünk össze! Öltsük föl a hit fegyvereit, és hangoljuk lelkünket a próféták énekeire! Szólaltassuk meg a zsoltármelódiákat a szív húrjain! Meg kell álljunk a küzdelemben, ne tétovázzunk! Ragadjuk kézbe a kereszt kardját, és szívünket erősítsük meg az ima oszlopaival! (Ninivei Szt. Izsák)
Pünkösdkor is a Lélek finom rezdülései időznek el nálunk
„Amikor az Újszövetséget olvasom, új és csodálatos dolgok sarjadnak bennem. Amikor elgondolkodom az evangéliumról, rájövök, az élet üzenetével találkozom abban. János evangélista igehirdetése megragad, és hatalmas csodálkozásra indít. János és a vele lévők vízforrássá váltak a teremtésben. Így ízlelte meg az emberiség a tökéletes élet édes ízeit, a kitikkadt világ megelégült az evangélium által…És eljön a Lélek lángnyelvekkel, a Paraklétosz kijelentéseivel. Új nyelv születik meg és lakozik majd bennetek, a Lélek finom rezdülései elidőznek szívetekben. Mindez az ég magasából száll alá, és ráereszkedik ajkatokra. Ajkatokon tűz támad, szátokban lángok gyúlnak. Bár hallgat a szátok, mégis benyeli a tüzet, s bár nyelvetek hallgat, mégis befogadóvá válik. A lángnyelvek nem ártanak testi nyelveteknek, miként az izzó csipkebokor sem a mellette állónak. Tűznyelvük lesz a tanítványoknak, s olyan nyelvezeten szólalnak meg, amit korábban egyáltalán nem ismertek…”.
Életmentő mondatok a középkorból, a reformáció idejéből és a 20. századból
Középkori Szentlelkes magyar fohász
Lángozó tüzed, Uram égessen ki belőlünk mindent, ami gonosz, s formáljon olyanokká, mint a bibliai galambokat: a gonoszság epéje nélkülivé, szelídekké, de okosakká!
Reformációi engedelmesség
„Uram, felőrölsz, de én megelégszem azzal, hogy a Te kezed teszi ezt velem” (Kálvin)
20. századi Lélek-himnusz az ENSZ 38. emeletéről
Dag Hammarskjöld (1905-1961) verses imája
A szél pedig fú, ahova akar…
Így mindaz, aki a Lélektől született.
Mint a szél, olyan Ő:
Őbenne, Vele és Általa mozdulsz.
Általa hajtva előre, mint a vitorla.
Olyan lágyan, mégis erőteljesen,
Meghajolva Előtte,
Hogy a Szél minden erejét
Vitorlánkba fogjuk.
Mint a fény, mely áthat,
S fényessé teremti lelkünk.
Mint a lencse,
Melyen áthatol a fény,
Hogy egy pontra fókuszáljon.
Szélként, fényként,
Járj át engem is, óh, Lélek,
S duzzaszd életem vitorláját
Messzi utakra!
Mélyben és magasban is
Maradj velem!
(Folytatjuk)
