A Bécsben élő és az emberi jogok védelmében gyakran nemzetközi fórumokon is szót emelő Eva Maria Barki ügyvéd a trianoni békediktátum kapcsán egy tanulmányban foglalta össze az Európa geopolitikai helyzetét érintő legfontosabb kérdéseket és a megoldatlan problémákat.
Mint a 100 éves Trianon, 100 éves angol és amerikai Geopolitika Európában, 100 éve megoldatlan problémák Európában címet viselő tanulmányának bevezető soraiban írja: Az 1. világháború és az azt követő békediktátumok alapvetően megváltoztatták Európát.
Európa központi államait háborús bűnösség indoka alapján büntették, politikai és gazdasági struktúrákat semmisítettek meg, önkényesen megváltoztatták a határokat és milliókat, köztük 4 millió magyart idegen uralom alá helyeztek és egy elnyomott kisebbség sorsának tették ki őket.
Mint kiemelte: Európa az I. világháború után egy állandó háborúba kényszerült, ami nemcsak a II. világháborúhoz vezetett, hanem az európai újraegyesítés után napjainkig is folytatódik, mivel a problémák azonosak és nem lettek megoldva. A békediktátumok után Lansing amerikai külügyminiszter helyesen mondta:
„Vannak békeszerződéseink, de nem fognak békét hozni, mert az önérdek futóhomokára vannak alapozva”.
A tanulmányban összefoglalja a 1920 előtti geopolitikai helyzetet. Hangsúlyozza, hogy az 1. világháború célja Közép-Európa megsemmisítése volt, konkrétan Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia megsemmisítése és ezen államok politikai hatalomként, de különösen gazdasági tényezőként történő kikapcsolása volt.
Kitér az önrendelkezésre is.
„A II. világháború utáni béketárgyalásokon Párizsban lett volna lehetőség Trianon újratárgyalására. De a magyar kormány és a magyar delegáció nem élt ezzel úgy, mint az osztrákok és a dél-tiroliak, akik a tilalom ellenére ott voltak, minden delegációval tárgyaltak és nagy elismerést kaptak. Az eredmény egy autonómiaszerződés volt, de majdnem sikerült elérni az Ausztriához való visszacsatolást. A magyarok mellett is sok szimpatizáns volt, főleg Molotov orosz külügyminiszter, ám a magyarok nem emeltek szót. Bűn volt, hogy hagyták magukat megnyugtatni azzal az ígérettel, hogy az ENSZ keretében mindenkinek járnak majd az emberi jogok”
– olvasható a tanulmányban.
Az 1920-ban megtagadott önrendelkezési jogot még inkább megsértették a II. világháború után, az egész keleti blokk szovjet uralom alá került.
A II. világháború utáni első nagy önrendelkezési küzdelmet – az 1956-os magyar forradalmat – vérbe fojtották, de ez a forradalom hozzájárult ahhoz, hogy az önrendelkezési jog 10 évvel később az ENSZ két emberi jogi paktuma 1. cikkelyében írásba foglalt, kötelező jog lett.
Foglalkozik továbbá a geopolitikai helyzet rendszerváltást követő átalakulásával. Európa megoldatlan problémái az 1. világháborúban gyökereznek. Ahogy írja: „Az I. világháború óta Európa azokkal a problémákkal küzd, amelyeket a békediktátumok a központi hatalmak szétverése után váltottak ki. Ezek a problémák a II. világháborúhoz vezettek, de Európa utána sem találta meg a helyét.”
Ma nemcsak Trianon a magyarság elleni fegyver, hanem a globalizáció és a bevándorlás, amelyek még veszélyesebbek, mert visszafordíthatatlanok.
Magyarország jó úton halad és sikeresen ellenáll a nyugati liberális folyamatnak, megvédi a szuverenitását és a magyarság kultúráját, nemzeti identitását. Magyarország a történelem folyamán az alapvető jogokkal mindig 100 évvel előbbre járt, mint a német terület.
Itt az idő, ideje befejezni az 1. világháborút és teljesíteni a 100 évvel ezelőtt megígért önrendelkezést. Követelni kell a visszatérést a demokratikus alapjogokhoz és a média és véleménynyilvánítás szabadságához nyugaton.
„Az elszigetelt autonómiakövetelések nem vezethetnek célra, mert az autonómia a kiegyenlítődés eszköze. Az önrendelkezési jogot csak az érintett területen élő magyar nép – tehát Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján – követelheti. Senki más, a magyar kormány sem követelheti ezt a jogot, amely az érintett népnek jár és amelyet csak az érintett nép követelhet.”
A tanulmány felveti az egységes magyar nemzet fogalmának szempontjából nézve meglehetősen meghökkentő tézist: „ameddig a magyarság az elcsatolt területeken nem definiálja magát mint nép – erdélyi nép, székely nép, felvidéki nép, kárpátaljai nép, délvidéki nép – addig egy önrendelkezési követeléssel nem is lehet foglalkozni”.
Az önrendelkezés nem évül el. Mindig és mindenhol jár, minden népnek. A magyaroknak is. Az önrendelkezési jog természetes jog is, ezt a jogot nem kell kérni és nem lehet kapni, minden ember ezzel a joggal születik.
A hazugság nem örökké érvényes, az igazságot nem lehet végig hamisítani, nem lehet örökké eltitkolni. A természetes jog erősebb, mint minden kényszer. Végre az igazság és a jog győzni fog. Ehhez csak igazi akarat és bátorság kell – olvasható végső konklúzióként.
A tanulmány elolvasható itt:
