A Vág parti fürdővárosnak, Pöstyénnek nem kell reklámot csinálni, hiszen évszázadok vagy talán évezredek óta ismert vizének gyógyhatása és egész környezetének bája. A koronavírus-járvány természetesen itt is megbénította az életet, de hetek óta már ismét működnek a fürdők és végigsétálva utcáin, bebarangolva a fürdőszigetet, tapasztaljuk, hogy minden visszatért a rendes kerékvágásba. Nincs ugyan a megszokott embertömeg, de a teraszokon egyre többen üldögélnek, a fürdőépületek környékén is mind többen tartózkodnak.
Történelmi okiratok igazolják, hogy a 2000 méteres mélységből feltörő, 67 Celsius fokos kénes, iszapos, erősen radioaktív forrásvíz áldásos mivoltát már a rómaiak korában is jól ismerték. Reumás, csúzos betegek gödröket vájtak a talajba, úgy áztatták beteg testrészeiket a vízben, iszapban.
A gyógyító hatásról tudományos szinten először Wemaher György írt 1549-ben kiadott Magyarország csodálatos vizei című művében. 1720-ban, éppen háromszáz évvel ezelőtt pedig III. Károly király hivatalosan is elismerte fürdőhelyként Pöstyént.
A fürdő nagyarányú fejlődése azonban az 1880-as években kezdődött, amikor az addig az Erdődyek birtokában levő fürdőt az ipolysági származású Winter család vette bérbe. Winter Sándor 1889-től kezdődően hatalmas fejlesztésekbe fogott. Az Erdődy József által építtetett, máig üzemelő Napóleon-fürdő mellé megépültek az Irma, a Thermia Palace, a Pro Patria szállók. Winter Sándor két fia sokat tett a fürdő, az itteni forrásvíz és iszap népszerűsítéséért.
A 20. század első éveitől özönlöttek ide a betegek, az iszapot pedig téglákba préselve szállították távoli országokba is.
Az egyik fiú, Lajos a gazdasági ügyeket intézte, Imre pedig a társadalmi és kulturális életet szervezte. Sokat adott a sportéletre, híresek voltak az itteni sport- és golfpályák, de jelentős kultúrélet szintén zajlott itt. Akkoriban világhírű színészek, maharadzsák és uralkodók töltötték itt idejüket és vitték a fürdő jó hírét a világba. A Winter család nevezetes volt a jótékonykodásról, segítették a szegényebbeket, nagyszabású felajánlásokat tettek, mindig készek voltak a közügyeket szolgálni.
Winter Lajosnak köszönhetjük a máig gyártott BB-pudingot is. Ez és még több általa összeállított és legyártatott gyermektápszer mentette meg sok-sok kisgyermek életét azokban a háborús években, amikor az édesanyák a szegényes körülmények és megfelelő táplálék hiányában képtelenek voltak csecsemőiket anyatejjel ellátni.
A második világháború azonban alaposan végigcsapott a családon, zsidó származásuk miatt koncentrációs táborba hurcolták őket. Winter Lajos miután hazatért, szomorúan tapasztalta, hogy életük műve mekkora károkat szenvedett, majd azt is megélte, hogy a fürdőt államosították, a családot minden vagyonuktól megfosztották, ő egy kis szobában húzhatta meg magát.
A jólelkű pöstyéniek ahogy tudták, segítettek rajta, de tény, hogy így is a szó szoros értelmében nyomorgott. Állítólag mégsem panaszkodott, arcán mindig egyfajta derűs mosoly ült, nem hagyta el a várost, örült, hogy szeretett Pöstyénjében lehet. Pedig egy időben még a fürdőszigetre sem engedték belépni, a fedett híd tövében sétálgatott és sóváran nézett a távolba, az általuk épített szállókra.
A múlt század hatvanas éveiben a hatóságok örömmel adtak neki kiutazási engedélyt, hogy meglátogathassa Amerikába disszidált fiát, abban reménykedve, hogy kint marad, soha többé nem tér vissza, nem lesz szem előtt, de az akkor már a kilencvenedik életévén is túl levő idős ember visszajött. Sőt, örömében, hogy hazatért, a vonatról olyan iramban lépett le, hogy lábát törte. De ezt sem bánta, itthon volt…
98 éves korában, 1968-ban hunyt el. A város múzeumát bátyja, Imre alapította 1928-ban. Gazdag anyagát érdemes szemügyre venni, ott vannak a helység őstörténeti emlékei, a környék néprajzi jellegzetes darabjai, népviselet, használati tárgyak, népi bútorok. Külön részt foglalnak el a Winter család dokumentumai, a pöstyéni víz és iszap relikviái, gyógyászati kellékek, korabeli képeslapok, a híres vendégeket megörökítő fényképek. Dokumentumok bizonyítják, hogy Beethoven és Gvadányi József is kipróbálták az itteni procedúrákat.
A városból a fürdőszigetre vezető híd bejáratánál a város jelképe, a Mankótörő férfi szobra, Robert Külmayer alkotása.
Az Irma fürdőházban pedig sok-sok ott hagyott mankót őriznek, bizonyítékként, hogy a mozgásszervi, idegrendszeri betegségekre, balesetek utáni rehabilitációra alkalmazott több mint hatvanféle gyógyászati eljárás tényleges gyógyulást hozott a beutaltaknak.
A fürdőszigeten helyezték el Sisi szobrát, hiszen ő is ismerte az itteni víz és iszap gyógyhatását. És tavaly óta ugyancsak itt van Winter Lajos ülőszobra. Az avatásra külföldről hazalátogattak leszármazottai, dédunokái is. Az utókor nem feledkezett el a fürdő építtetőjéről, fejlesztőjéről, érdemeit legalább holtában értékelik, a város díszpolgára címet is megkapta in memoriam. Megvannak a mesterséges tavacskák is, amelyeket Winter Imre Coburg Ferdinánd bolgár cár javaslatára létesített, és benne pompázik a Dél-Amerikában őshonos Victoria regia tavirózsa.
Aki egyszer ellátogat Pöstyénbe, megtapasztalja, hogy a városnak különleges hangulata van, a sok zöld, a rendben tartott parkocskák csak még fokozzák ezt. A faültetés pedig tovább folytatódik, egy program keretében a közeljövőben újabb 89 fát ültetnek ki. És külön figyelemre méltó a mindenhol érvényes rend és tisztaság. A sűrűn elhelyezett útbaigazító táblák jól szolgálják a tájékoztatást.
Azonban mégis lehet hiányérzetünk, hiszen egyetlen magyar nyelvű feliratot, táblát sem találunk. Magyar szót azonban hallottam, mert a fürdőszigetre vezető hidat dunaszerdahelyi mesterek betonozták és cifrákat káromkodva szidták azokat, akik előzőleg alaposan eltolták a munkálatokat, amelyeket most nekik kell helyrehozni…
A nyár folyamán biztosan lesz magyar szó bőven Pöstyén utcáin, fürdőiben, hiszen nemcsak a felvidékiek, hanem az anyaországiak körében is kedvelt a fürdőhely. Hát éppen ezért nagyon kívánatos lenne, ha megjelennének a magyar feliratok, útbaigazítások is a német és az angol mellett, de inkább előtt.
A szerző felvételei:
