Nagy várakozás előzte meg Igor Matovič szlovák miniszterelnök kedd esti baráti találkozóját, amelyre 100 felvidéki magyar közéleti személyiséget hívott meg a pozsonyi várba. A találkozón Igor Matovič beszédet mondott, melynek fő gondolata a kéznyújtás volt.
A kormányfő beszédében hangsúlyt kapott a nemzeti összetartozás napja és a trianoni szerződés hatása is, melynek vonatkozásait leginkább a jövőre nézve fogalmazta meg Matovič.
Nemcsak a magyarokról beszélt, hanem a Szlovákiában élő más nemzetiségekkel kapcsolatban, illetve a többségi szlovák nemzettel kapcsolatban is megjegyezte, hogy együtt, egy közös jövőképet kell megfogalmazni.
Kiemelte, míg a trianoni szerződés az egyik nemzetnek fájdalmat hozott, a másiknak pedig lehetőséget, megérti, hogy ez bizony szomorúságot okoz még ma is. Ugyanakkor a közös történelmi háttér, melyben a két nép, illetve a történelmi Magyarország területén élő többi náció is élt, közös múltat, történelmet hordoz magában mind a mai napig.
Ma azonban előre kell tekinteni és ehhez fontos Dél-Szlovákiában is a korrupcióellenesség, a maffia nélküli társadalom, a környezetvédelem és a minőségi élelmiszer előállítása. Mindezen értékek megőrzéséhez szükséges az ezen a területen élő magyarok és egyéb nemzetiségek közös munkája, tevékenysége.
Hangsúlyozta, hogy a kulturális sokszínűség gyarapítja Szlovákiát és erre értékként, lehetőségként kell tekinteni. Szlovákia méltán lehet büszke az itt élő magyarsággal együtt többek között Mikszáth Kálmánra, Madách Imrére, Márai Sándorra, Grendel Lajosra és Kodály Zoltánra.
A szlovák nyelv elsajátításának magas színvonalat szeretne biztosítani, mert ebben látja a magyar fiatalok megmaradásának zálogát Szlovákiában. Az országos magyar szervezetek, egyházak közreműködését kérte ennek magvalósításához.
Szlovákia építésében számít az itt élő magyarok munkájára is, hiszen mindenki számára jó életet szeretne biztosítani.
Ehhez nélkülözhetetlennek tartja a közös párbeszédet, és kérte a jelenlévőket, hogy használjanak ki a problémás kérdések tisztázásához minden lehetőséget.
Zárszavát már nem olvasta, még személyesebb hangnemben mondta:
Őszintén fontos számomra, hogy mindannyian jól éljünk Szlovákiában. Az édesanyák minden félelem nélkül taníthassák anyanyelvükre Dél-Szlovákiában a gyerekeiket, ami mellett a szlovák nyelv is helyet kap az életükben. Így tudatosíthatják, hogy Szlovákia a hazájuk, ahol nem másodrendű állampolgárok.
Végül így búcsúzott a hallgatóságtól: Kezet nyújtok Önöknek, hogy együtt alakítsuk a jövőt!
