Jeles elődünknek, Fábry Jánosnak szinte egész élete a Felvidékhez kötődött. A nagyszerű és kiváló képességű ember, az ismert flórakutató és tankönyvíró pedagógus, a Gömörvármegyei Múzeum egyik alapítója és igazgatója, a régi rimaszombati gimnázium híres, Mikszáthnak is kedves tanára 190 éve, 1830. július 31-én született Losoncon. Sajnos a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona nem szentelt neki figyelmet. Nevét a Magyar Irodalmi Lexikonban (Budapest,1963) sem találjuk; a Magyar Életrajzi Lexikon (Budapest, 1967) azonban már ír róla, s közli adatait a Slovenský biografický slovník (Martin, 1987) is. Igaz, egyik sem említi például a Mikszáth életében betöltött szerepét.    

Gimnáziumi tanulmányait Fábry Losoncon kezdte, a selmecbányai evangélikus líceumban folytatta, s az eperjesi kollégiumban fejezte be. Valamennyi helyen kitűnő tanárai voltak: Losoncon például Szilniczky Mihály, aki megkedveltette vele a füvészetet; az észak-honti városban Breznyik János, aki később Mikszáth Kálmánnak is igazgatója volt; Eperjesen pedig Hazslinszky Frigyes és Vandrák András alatt végezte a bölcseletet.

Az 1848/49-es magyar szabadságharcban fiatalon vett részt, honvédtüzér és térparancsnoki segédtiszt volt. Világos után Rimajánosiban nevelősködött, majd 1850-ben az osgyáni evangélikus gimnáziumba hívták meg tanárnak. Innen külföldre ment: Bécsben végzett fizikai, kémiai, ásványtani és geográfiai tanulmányokat. Visszatérve, 1854-ben a Rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumba került.

Ez a város sokat köszönhet neki, s az ő nevét is Rimaszombat tette halhatatlanná, illetve itt bontakoztatta ki igazi tehetségét. Bár sokféle tantárgyat tanított, kedvence élete végéig a természetrajz maradt. Iskolájában kitűnő szertárat állított össze, maga is nagy növénygyűjtő volt, akinek élete végére több ezres nagyságú gyűjteménye lett.

Fábry János (Fotó: Rimaszombat honlapja)

Szakpublikációja is jelentős: Rimaszombat és környéke növénytani érdekességeiről több tudományos értékű tanulmányt írt. (Rimaszombat virányai. Értesítvény a rimaszombati protestáns egyesült gimnázium V.-dik tanévéről 1858. Rimaszombat, 1859. 3–10. l.; Adatok a dísznövények történelméhez. Tudósítvány a rimaszombati egyesült protestáns középtanodáról az 1861–62-ik tanévben. Rimaszombat, 1862. 3–4. l.) A Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai sorozatban megírta a Gömör-Kishont vármegye természeti viszonyai című összefoglalóját. Kiváló tankönyvei közül megemlíthetjük az olyanokat, mint Az állattan elemei Gymnasiumok és ipartanodák alsóbb osztályainak használatára. Pest, 1864.; A növénytan elemei. Pest, 1865.

Fábry 1857 és 1863 között volt a „nagy palóc” tanára. Magyarra és természeti szakokra oktatta az írót, aki mindenkor nagy szeretettel emlékezett az itt töltött évekre. A szklabonyai gyermeket Fábry János vette fel a gimnáziumba.

Mikszáth így emlékezett erre vissza: „Ő volt a legfiatalabb professzor, ő vezette tehát az első osztályt. Istentől megáldott tanító volt, kiben több a türelem, mint a »nebulókban« a lustaság. Szenvedéllyel vesződött tanítványaival, s mint most a modern gazda, még szinte jobban szerette mívelni a rossz talajt, mint a magától termőt, mert a rossz tanulókon jobban meglátszott az ő arcának verítéke, mint az eminenseken.”

A rimaszombati gimnázium (Fotó: A város honlapja)

Fábryt Mikszáth nagyszerű embernek, igazi tanárnak látta. Olyannak, aki: „A munkában nem volt válogatós – csak a szórakozásban. Főleg azokat szerette, ahol a kellemessel valami hasznos állt egybekötve. Műkedvelői előadásokat hozott össze, s egyéb irodalmi élvezetekbe vitte bele a kisvárosi társadalmat. De a legnagyobb öröme volt, ha kimehetett botanizálni hajdani tanítványaival, utóbb néha egyedül is, ki a mezőkre, a bájos szabadkai erdőbe, melynek flóráját szép emlékezésben meg is írta.” (Mikszáth K., 1908.102–104. l.) Praznovszky Mihály említi: „Fábry János volt az egyetlen, a fennmaradt levelek tanúsága szerint, akivel Mikszáth levelet váltott régi tanárai közül.” (Praznovszky M., 1999.158–160. l.)

Levelezésüket Mikszáth Kálmán Összes műveinek kritikai kiadása (24–26. kötet) közli. Az író 1893. április 29-én járt utoljára Rimaszombatban, s akkor még találkozott az öregedő Fábryval. Az író mestere, aki egykor selmeci diák is volt, 1907. december 28-án hunyt el Rimaszombatban. Emlékét a városban kegyelettel őrzik. A Gömör–Kishonti Múzeum Egyesület  Fábry János Díjat is alapított tiszteletére.