Amint azt előző írásaimban említettem, a Vatikáni Rádió hírei között szemezgetve, pontosabban mazsolázva, örömmel olvastam Vertse Márta és Gedő Ágnes összefoglaló tudósításait, mára már korképírásokat, amelyeket az immár szentként tisztelt II. János Pál pápa születésének 100. évfordulója kapcsán írtak.
Legutóbb felidéztük üzenetét, amelyet 1982-ben intézett Európa népeihez Santiago de Compostela kegyhelyéről. Ehhez kapcsolódóan most loretói találkozójára emlékezünk, amelyet a földrész ifjúságával tartott 1995-ben, amikor az egységesülő Európa álmát a délszláv háború zúzta szét.
A lengyel pápa tizenhárom évvel később, 1995 szeptemberében az itáliai Marche tartomány Loreto nevű kisvárosában találkozott a földrész fiataljaival.
A vasfüggöny már hat éve lehullott, de ezekben az években a délszláv háború véres eseményei dúlták fel a földrész délkeleti térségét. A pápa az „Eurhope” – Európa és remény elnevezésű ifjúsági találkozó alkalmából gyűjtötte össze a fiatalokat az Uráltól az Atlanti-óceánig, ahogyan erre ismételten utalt beszédeiben. Azért adott Loretóban találkozót a fiataloknak, hogy felhívja figyelmüket Európa keresztény gyökereire, és arra buzdítsa őket, hogy legyenek a béke és a szolidaritás értékeinek hordozói.
A találkozón Mária oltalmába ajánlotta az európai fiatalokat, különösen azokat, akik a háború sújtotta területeken éltek. A szent pápa 1995-ben mondott szavai ma is időszerűek, egyben rávilágítanak a földrész arculatát formáló loretói kegyhely jelentőségére.
A Loretói Szent Ház kegyhelyén az Európa minden részéből összegyűlt több mint 400 ezer fiatalhoz intézett beszédét II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal kezdte:
„Loretóból ezen az estén sajátos zarándoklatot tettünk az Atlanti-óceántól az Urál- hegységig, meglátogattuk a földrész minden sarkát, ahol fiatalok keresik a „közös otthont”. Mindnyájatoknak ezt mondom: íme, az otthonotok, Krisztus és Mária háza, Isten és az ember háza! Európa fiataljai, akik a 2000. év felé haladtok, lépjetek be ebbe a házba, hogy közösen építsetek egy másmilyen világot, egy olyan világot, amelyben a szeretet civilizációja uralkodik! Ti vagytok az élet tavasza, virágzó fák, akik arra kaptak meghívást, hogy sok gyümölcsöt hozzatok. Ne feledjétek tehát, hogy melyek a ti gyökereitek. A fának, amely nőni kíván és termést akar hozni, gyökereivel jó földből kell táplálkoznia. Európai fiatalok, az evangélium ez a föld, amelyben jövőtök gyökerezik. Az evangéliumban Krisztussal találkozunk „EurHope” – Európa és remény – a két szó elválaszthatatlanul összefonódik egymással a találkozó nevében. Ez azonban azt kívánja, hogy a fiatalok legyenek valóban a remény emberei, olyan férfiak és nők, akik hisznek az élet és a szeretet Istenében, szilárd bizalommal hirdetik, hogy az emberiségnek van jövője.
„Ti vagytok Európa ifjú arca. A földrész, csakúgy, mint az egész világ jövője a tietek, ha tudjátok majd követni az utat, amelyet Krisztus jelöl ki számotokra. A titok mindig ugyanaz: a világ üdvösségéért meghalt és feltámadt Krisztus; Krisztus keresztje. Legyetek Krisztus keze és szíve: szívetekkel szeressetek és imádkozzatok, kezetekkel dolgozzatok, építsetek és szolgáljatok” – hangzott Szent II. János Pál buzdítása.
A találkozót az olasz televízió egyes csatornája élőben közvetítette, kapcsolatot teremtve a földrész jelképes városaival: Nyugat-Európát Belfast, Párizs, Santiago de Compostela, Közép- és Kelet-Európát Drezda és a litvániai Keresztek dombja, a földrész déli részét pedig Szarajevó képviselte. Az esemény teljes egészében ma is megtekinthető a YouTube csatornán.
Drezdában katolikus és evangélikus fiatalok gyűltek össze, hogy köszöntsék a pápát. A műsorvezető emlékeztetett rá, hogy Németországban a berlini fal összeomlásához vezető bársonyos forradalomban a drezdai fiatalok is az utcára vonultak, és a rendőrség elől a templomokba menekültek, ahol Mozart „Dona nobis pacem” kánonját énekelték, amelyet akkor II. János Pálnak is előadtak.
Önkéntelenül is felmerül a kérdés: az Eurhope idején húszéves drezdai fiatalok, akik ma érett felnőttek és minden bizonnyal tevékenyen részt vesznek hazájuk társadalmi, gazdasági és politikai életében, hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy Németországban idén június 20-án felállították a tömeggyilkos diktátor Lenin szobrát, aki milliók haláláért volt felelős, aki annak az ateista rendszernek a jelképe, amellyel a német fiatalok annak idején bátran szembe mertek szállni?
A drezdai fiatalokat huszonöt évvel ezelőtt Szent II. János Pál, miután köszönetet mondott nekik, hogy összegyűltek a város újjáépített székesegyházában, ezekkel a szavakkal üdvözölte: „Ti magatok legyetek egy élő és emberbarát egyház építőkövei” és arra buzdította őket, hogy mindenütt imádkozzanak a testvériségért és a békéért.
Szarajevóval kapcsolatban most, amikor néhány nappal ezelőtt felidéztük a srebrenicai mészárlás negyedszázados évfordulóját, különösen megrendítő a szarajevói fiatalok akkori tanúságtétele, akik nem törődve az utcai lövöldözésekkel, a helyi TV stúdiójába mentek, hogy részt vehessenek az európai fiatalok nagy találkozóján és köszönthessék II. János Pál pápát.
Már leszállt az est, amikor az óriás kivetítőkön a boszniai fiatalok csoportja jelent meg és békében élő társaikhoz ezzel a szívet szorongató kéréssel fordultak: „Ne hagyjatok magunkra, ne hagyjatok egyedül minket!”. Közben felcsendült a „Békét Szarajevónak!” – dal, amelyet könnyel áztatott arccal énekeltek a város fiataljai.
Szent II. János Pál, aki a néhány hónappal azelőtt végrehajtott rettenetes srebrenicai vérengzést az európai civilizáció bukásának nevezte, meghatottan biztosította őket együttérzéséről.
„Mennyire szeretnék közöttetek lenni!” – mondta, majd üzenetének utolsó szavait éppen a volt Jugoszlávia fiataljaihoz intézte, bírálva a föld hatalmasait, akik egyfolytában a békéről beszélnek, de soha nem hagyják abba a háborúskodást. Végül Szűz Mária oltalmába ajánlotta Európa összes fiatalját. Arra kérte őket, hogy fogadják be a Szűzanyát otthonukba, mint ahogy Mária ma és holnap, mindig befogadja őket Loretói Házába. Máriával együtt bátran kezdjék el a remény Európájának építését, amely hűséges gyökereihez, és amely a szolidaritás, a béke földje mindenki számára.
E történelmi eseményekkel kapcsolatban azt hiszem, itt az ideje korunk nemzedékének is megszívlelni, elgondolkodni és magunkra vonatkoztatni Urunk, Jézus Krisztus szavait, amelyet Jeruzsálem lakosaihoz intézett:
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyott puszta lesz a házatok! Mert mondom nektek. nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: „Áldott, aki az Úr nevében jön.” (Mt 23,37-39)
