Illusztráció (pixabay.com)

Az Egyesült Államok most zajló elnökválasztási kampányában fontos szerepet játszik az életvédelem ügye. Ezzel kapcsolatban kérdezte a Crux katolikus portál Vincenzo Paglia érseket, a Pápai Életvédő Akadémia elnökét, a II. János Pál Házasság- és Családtudományi Pápai Intézet nagykancellárját. Válaszai elgondolkodtatóak. Az érsek elsősorban arra figyelmeztetett, hogy az életvédelem nem válhat ideológiai fegyverré; ha ez a téma a politika játékszerévé válik, az súlyos károkat okozhat.

„Az élet nagy ajándék, amelyet Istentől kapunk. (…) Senki sem önmaga szerzi meg az életét. Mindannyian kapjuk, és nem azért, hogy megtartsuk önmagunknak, hanem hogy megsokszorozzuk, mint az evangéliumbeli talentumokat”.

Minden egyes egyén élete ajándék, a természetes kezdetétől a természetes végéig, ezért az emberi személy soha nem eszköz, hanem mindig a cél.

Az Egyesült Államokban jelenleg zajló elnökválasztási kampányra utalva, amelyben mind Donald Trump elnök, mint Joe Biden demokrata jelölt részéről hangsúlyos téma a vallás és az életvédelem, Paglia érsek elmondta: az etikai és a morális kérdések soha nem csupán egy nemzetet, hanem az egész világot érintik.

Ebből következően – folytatta – az Egyesült Államok egyházainak az élet minden vonatkozása iránt „egyetemes felelősséget” kellene érezniük. Az érsek arra is intett, hogy

„az életvédelem minden aspektusa felé nagyobb elkötelezettség szükséges. (…) Vagyis egyfajta globális bioetikáról van szó, amely az egyén és a család életének valamennyi fontosabb kérdését érinti”.

Súlyos károkat okozhat az is, ha a bioetika egyes kérdéseit kiragadják általános kontextusukból, és ideológiai stratégia szolgálatába állítják.
Ezért ma új szövetséget kell kötnünk egymással, felülemelkedve a politikán. Olyan szövetséget, amelyben „valamennyi hívő, illetve jóakaratú ember elkötelezetten arra törekszik, hogy megmentse minden, a közös otthonunkban élő ember életét”.

„Ezért gondolom, hogy sokat árt, ha bizonyos témákat politikai célok érdekében vagy egyéni szellemi tunyaságból eszközként használnak fel” – mondta, remélve, hogy a kereszténység az Egyesült Államokban és az egész világon „jóakaratú szövetségeseket talál, hogy védelmezhessék az életet, különösen a leggyengébbekét, annak kezdetétől a végéig, az anyaméhtől a halál pillanatáig”.

Paglia érsek továbbá kiemelte: az, hogy a Katolikus Egyház ragaszkodik az emberi élet tiszteletben tartásához és hangsúlyozza annak értékét, az Egyház hitét mutatja abban, hogy az ember áll az isteni teremtés középpontjában – nem pedig a dolgok, beleértve a tudományos haladást és a gazdaságot is.
„Ebben az értelemben pedig bármi, ami ellentétes az emberi személy tiszteletével (…) bűn az élet evangéliuma ellen” – fogalmazott, rámutatva, hogy a keresztényeknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az élet kezdetét és végét övező kérdésekre, amelyek „sajnálatos módon feledésbe merültek”.

„A keresztények nagy felelőssége, hogy újra rátaláljanak a bibliai és az egyházi tradícióban az emberi tudásnak arra az örökségére, amelyre 1965-ben az ENSZ-hez intézett beszédében VI. Pál utalt, amikor azt mondta: »az Egyház az emberiség szakértője«.”

A koronavírus-járvány okozta világméretű válságra utalva Paglia érsek úgy látja, a pandémia olyan volt, mint egy pofon: felébresztette a társadalmat, amely túlságosan is bízott a technológiai teljesítményekben, és ignorálta az emberek egymástól való kölcsönös függését.

„Elmentünk a Holdra, elmegyünk a Marsra, és lám csak egy láthatatlan molekula kellett, és térdre kényszerültünk mindannyian, emberek és intézmények egyaránt” – fogalmazott. A törékenység most megtapasztalt érzése eszünkbe juttatta, hogy „mindannyian össze vagyunk kötve egymással, senki sem egy sziget”.

„Bármit teszünk, az másokra is hatással van. (…) Ha felvesszük a maszkot, nemcsak magunkat, a saját életünket védjük, hanem másokét is.”

Vincenzo Paglia szerint a járvány lehetőséget kínál arra, hogy a befogadóbb, az egyenlőtlenségre érzékenyebb fejlődési modellek kerüljenek előtérbe „a gazdaságilag beteg fejlődés” ellenében.

„Mindannyian ugyanazt a vihart éljük át, de nem ugyanabban a csónakban. A hullámok a leggyengébbeket borítják el” – mondta.

Az életvédelem kapcsán a szolidaritás érzését és a sérülékeny életek tiszteletét állítaná előtérbe, ez jelenthetne megoldást, nem az, hogy az életvédelem kérdéseiből ideológiát csinálnak.

„A történelemben először négy generáció él együtt” – hívta fel a figyelmet, s hozzátette: az „élet evangéliumának” hirdetése azt is jelenti, hogy elősegítjük a nemzedékek közötti párbeszédet, és támogatjuk egymást, miközben az emberiség próbálja megoldani az összetett feladatot: meg kell tanulnia irányítani a technikát és a piacot ahelyett, hogy azok irányítanák őt.

Kétségtelen, hogy mindez egy hatalmas feladat, valljuk Paglia érsekkel, de vele együtt buzdítunk minden keresztény hívőt, hogy az emberiesség és a technológia szempontját egyaránt szem előtt tartva kezdjünk figyelmes dialógusba. Párbeszéd nélkül ugyanis mindnyájan elveszünk.