Protestáns Párizs? Hogy nincs ilyen? De bizony van! Nem az egész város természetesen, hanem csak bizonyos részei. Minthogy van református, hugenotta építészet is, hiszen a legszebb 16-17. századi párizsi és külföldi kastélyokat, középületeket jórészt hugenották tervezték, építették, világos, tiszta vonalakkal, mint amilyen a hitük is volt. Párizs szívében 19 olyan hely van, amit a protestánsok alapítottak, építettek elsőrenden hitéleti célra.
Ezt így jegyzi a párizsi Musée Protestant/Protestáns Múzeum: 19 lieux symboliques du protestantisme au cœur de Paris – azaz: a protestantizmus 19 szimbolikus helye Párizs szívében. Ők már csak tudják! Akkor bizony illik nekünk is ezekről a helyekről tudnunk.
A reformáció hónapjában felvillantunk néhány életképet, francia portrét a wittenbergi evangélikus és a genfi református protestantizmus mellett kevésbé ismert francia protestantizmus roppant érdekes, mártíromsággal is megpecsételt, különös történetéből, ami leginkább a hugenották hűsége révén vált ismertté Európa, s Új-Világszerte.
Sok európai protestáns város közül „kifehérlik” Párizs
Hagyományosan úgy él a magyar protestáns közvéleményben és emlékezetben, hogy igazán törzsökös, eredetileg is protestáns városok főként Németországban, Hollandiában vagy Svájcban, Skóciában vannak. Hiszen a lutheri Wittenbergnek még az NDK-s, ultraszocialista időkben is ez volt előneve: Lutherstadt – Luther városa; a református Heidelberg neve pedig sok minden mellett a Heidelbergi Kátéban is megörökült.
Vagy Genf városa összenőtt Kálvin nevével, a genfi irányú reformációval. Zürich Zwingliével. A holland Utrecht, Leiden a szigorú reformátussággal, Amszterdam a kuyperi államalkotással és a református filozófiai szinten rögzült a kálvinizmussal. A skót Edinburgh, Aberdeen Knox és más reformátorok népformáló, nemzetalkotó hűségével párosult. Vagy Párizs mellett Montpelliére, a tengerparti meseváros a francia reformátussággal.
S nincs olyan város ezek között, ahová magyar, anyaországi vagy erdélyi peregrinus vándordiákok el ne jutottak volna, s ne hozták volna ezek egyetemeiről haza a legmagasabb szintű tudományosságot, természettudományi és teológiai ismereteket.
Ennél sokkal több európai város neve szerepelhetne a protestáns szellemalkotás, karakter és jellemképzés, tudomány fellegvárai között, de most figyeljünk csak Párizsra. Fényben ragyogó protestáns épületeire, és a tiszta, protestáns hagyományokra. Mi más is lehetne Párizsban iránytűnk, mint a város és a világ egyik igazodási pontja, a toronyirányt igazodásban, szellemi és sok más tekintetben mint az Eiffel-torony, ami alatt a Szajna kanyarulatot vesz. Protestáns szempontból a közeli 1. kerület, a 8-9. kerület, s a 14., 17., és 20. kerület a leginkább fontos.
Missziói központ – kapcsolatok hazánkkal és a l’esprit protestant
A párizsi katakombákhoz közel, a Boulevard Arago út 102. alatt, a párizsi csillagvizsgáló park előtt található a protestáns Párizst felfedező barangolásunk egyik jelentős állomása, a Missziók Háza vagy másként a Protestáns Missziói Központ (Maison des missions), vele szemben a Protestáns Teológiai Intézettel. Az épület alapkövét 1886. július 28-án tették le. Egy év alatt építették fel. Két neves protestáns személyiség ösztönözte az építést: dr. Gustave Monod, a Protestáns Missziói Társaság református elnökhelyettese és Alfred Boegner református lelkész, a Társaság elnöke.
Párizs nyüzsgő, eleven protestantizmusának, és a kreatív protestáns szellemiségnek, a l’esprit protestant-nak jeles alakja volt Gustave Monod, korának híres sebészprofesszora. A Párizsi Református Egyház diakonátusának sebészeként indult a pályája, s a Francia Akadémia tagságáig jutott. A Protestáns Társaságnak is oszlopos tagja volt, és dolgozott a Protestáns Diakonisszák de Reuilly nevű kórházában is. Az 1870. évi porosz–francia háborúban is részt vett a protestáns tábori lelkészség orvosaként.
Alfred Boegner református lelkész és missziói szakember 1882-1912 között, harminc éven át volt a Párizsi Protestáns Missziói Társaság igazgatója. Strasbourgban végezte protestáns egyetemi tanulmányait, majd a francia reformátusok teológiai fakultásán, Montauban folytatott kiegészítő tanulmányokat. Ez a Pireneusok közelében elterülő város a montpellieri református fakultás kihelyezett tagozataként működött. Nevét a Navarra hercegi családról kapta az egyetem, amelynek tagjai között évszázadok óta elkötelezett református hercegek őrizték és védték a protestáns hitet. Itt szerzett diplomát, vizsgadolgozatát Kálvin ifjúi éveiről írta. Arról a Kálvinról, aki többször volt vendége a királyi családnak, és fennmaradt levelei között 82-őt számláltam meg, amiket Navarrai Margitnak, Navarrai Antoine királynak, Navarrai Jeanne d’Albret királynőnek és Henri de Navarra királyi hercegnek, később IV. Henrik néven Franciaország királyának írt. (Elgondolkodtató, hogy mind a 82 levelére kapott választ, pedig a posta vagy futárszolgálat az akkori időkben nagyon bizonytalanul működött).
Visszatérve Alfred Boegnerre, részt vett az 1910-ben a skóciai Edinburghban tartott missziói világkonferencián. Életéből 30 esztendőt a misszió elméleti és gyakorlati szolgálatában töltötte.
Fia, Marc Boegner a Francia Protestáns Szövetség lelkészi elnöke lett, többször járt hazánkban is. Testvéri kapcsolatokat ápolt például a győri református gyülekezet lelkészével, Pataky Lászlóval, konfirmáló lelkipásztorommal is. A Magyarországi Református Egyház megalakulásának 400. évfordulóján, az 1967-ben tartott ünnepi debreceni zsinaton ő képviselte a francia reformátusságot, s ellátogatott szülővárosomba, Győrbe is. Magas termete, sajátos öltözéke különös jelenséggé tette a Káptalan-dombra vezető lejtős utcán, mindmáig lelki fotótáramban őrzöm…
Nem keresztyén népek missziója
A Párizsi Evangéliumi Missziói Társaság akkori szokás szerint egy előkelő szalonban alakult meg, Madame de Broglie grófnő, Madame de Stael unokája házában. A missziós társaság létrehozásának ösztönzője egy gazdag, kegyes amerikai kereskedő, Mr. Wilder volt. A protestáns missziónak eredetileg két célkitűzése fogalmazódott meg:
1. a nem keresztyén világban a protestáns misszió működtetése, a Biblia megismertetése ezekkel a népekkel;
2. olyan akciók szervezése, melyek erősítik a francia protestantizmust, a bibliaolvasást és az imaalkalmakat, a francia protestáns hittudatot és önazonosságot. Az egyik cél tehát külmissziói volt, a másik belmissziói. A protestáns misszió függetlenül tevékenykedett a párizsi konzisztórtiumtól/presbitériumtól és gyülekezettől.
Ennek az volt az oka, hogy a Társaságot alapítók között különféle kegyességi, ébredési mozgalmak képviselői voltak az USA-ból, Angliából, Svájcból és Franciaországból. Bölcs döntésnek bizonyult ez a függetlenség, ezzel sikerült a misszió sokféleségét és cselekvési szabadságát megőrizni. A misszió finanszírozását különféle országokból az alapító tagok biztosították. A Társaság rendszeresen szervezett teológiai és nyelvi kurzusokat, főként keleti, távol-keleti nyelvekből, például kínaiból. Missziói tevékenységének súlypontja Afrikában volt, főként Lesotho területén.
Belső vándorúton
A Társaság maga is követte bizonyos tekintetben külföldi mozgásait. Párizson belül ugyanis 50 év alatt öt irodája volt, mind más helyen. Végül 1873-ban a Missziós Centrum felépítésével nyugodott meg a belső vándorlás. Érdekes módon a belső vándorút ezután sem szűnt meg teljesen, nem a címük, hanem az épület változott újabb átépítések, bővítések következtében. Ez a külmissziói munka eredményességét és terjedését is jól mutatta.
További bővítések történtek 1909-ben, majd 1950-ben. A könyvtár folyamatosan bővült, ugyanígy a vendégszobák száma is nőtt, az Afrikából és Ázsiából érkező misszionáriushallgatók elhelyezésére. Mára a neve is megváltozott a Társaságnak: Protestáns Missziói Szolgálat lett. A misszióban három egyház vesz részt: a Franciaországi Egyesült Protestáns Egyházak, az Elzász-Lotharingiai Protestáns Egyházak Uniója és a Franciaországi Protestáns Evangelikálok Nemzeti Uniója. Elsősorban fejlesztési programokat és támogatást kínálnak a nemzetközi szolidaritás jegyében Afrikában, Ázsiában, Indiában, Óceániában ma is. De világméretekben szerveznek egészségvédelmi, betegségmegelőzési oktatási programokat is. A Boulevard Arago 102. számú épület úgy is közismert Párizsban, mint „102″, ahol a keresztyén missziótörténet gazdag dokumentációját és értékes fotóarchívumát is megtalálhatják az érdeklődők…
(Forrás: https://www.museeprotestant.org/parcours/paris-protestant/)
