(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Ötvenöt évvel ezelőtt, 1965. szeptember elsején nevezték ki az akkori Pest megyei kis település, Veresegyház tanácselnökének Pásztor Bélát. Sokunk Béla bácsija azóta is vezeti a települést. Soha nem feledkezett meg az ipolybalogi gyökereiről. A mai napig örömmel járja be a felvidéki településeket, ahol Béla bácsit nagy tisztelettel fogadják a házigazdák.

Pásztor Béla 1938. február 27-én született Ipolybalogon. Még tízéves sem volt, amikor családjával egyetemben a hontalanság időszakában menekülniük kellett a szülőföldjükről. Mint említette, az Ipolyon keresztül hagyták el a térséget. Kisebb kitérők után Veresegyházon telepedtek le.

Itt alapított családot, s immár ötvenöt éve vezeti a mára már több mint húszezer lakosú várost.

Nem volt párttag, így került alig huszonhét évesen a község élére. Vezetése alatt mindvégig a település fejlődését tartotta szem előtt. Az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül a község. A huszonegyedik század hajnalán városi rangot kapott. A folyamatosan fiatalodó település sok Kárpát-medencei önkormányzat példaképéül szolgálhat.

Béla bácsi soha sem feledkezett el a felvidéki gyökereiről. Számos Ipoly menti közéleti esemény beindításánál jelen volt. Így többek között az ipolybalogi Szent Korona Ünnepség bölcsőjénél is bábáskodott, s immár több mint másfél évtizede visszatérő vendége az Ipoly mente egyik legjelentősebb szakrális alkalmának.

Ugyancsak jelen van számos kulturális és társadalmi eseményen a térségben. Az elmúlt évtizedben Veresegyház és Ipolyság testvértelepülési szerződésének egyik előmozdítója.

Pásztor Béla, Štefan Gregor Ipolyság polgármestere és Csécsyné Drótos Edina, Veresegyház alpolgármestere a színjátszó csoportok találkozóján (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma. archív)

Ipolyságra mindig is örömmel emlékezik vissza. Mint mondja, kisgyerekként a Fő téren megrendezett piacokra hozták az állatkáikat Ipolybalogról. Már akkor elkápráztatta a város hangulata, megszerette a várost, s ez a mai napig is kitart Béla bácsinál.

Ahogy Veresegyház, a „veresegyházi csoda” például szolgál(hat) az önkormányzatok számára, úgy Pásztor Béla személyisége is példaképe lehet a Kárpát-haza minden emberének.

Szerény, tisztességes, a partneréhez szemben mindig szeretetteljesen és becsületes szándékkal fordul.  Mindig, bármely helyzetben szakít időt egy kis érdeklődő beszélgetésre, a közös múlt felelevenítésére.

Személyisége, hitvallása fokozatosan átruházódott a veresegyházi városi hivatal munkatársaira, az ottani intézmények vezetőire, alkalmazottjaira. Mindezt tapasztalhatják a településre látogató elszakított nemzetrészek tagjai. Az ilyen alkalmakkor láthattuk, hogy mindannyiunk Béla bácsija a városban járva mindenkinek előre köszönt, üdvözölte a „veresieket”, volt pár kedves szava hozzájuk.

Közösségi emberként a nemzet erősítésén fáradozik. A gazdasági és társadalmi színtér támogatása mellett a művészetek jeles pártfogója.

A Veresegyházon letelepedett képzőművészek támogatójaként számos alkalmat biztosít a megjelenésükre. A város középületeit helyi képzőművészek alkotásaival díszítik. Fotográfiák, festmények, textilmunkák mellett kerámia és szobrász alkotások díszítik a létesítményeket s azok környezetét. Ugyancsak nem feledkezik meg a határon túli képzőművészekről sem. Számos felvidéki művész mutatkozhatott be a városban.

Pásztor Béla és Štefan Gregor egy ipolysági rendezvényen (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

A jelen sorok írója is számtalanszor vett részt tanulmányúton a településen, avagy kulturális s társadalmi rendezvényeken. S minduntalan szeretetben, a közösséget erősítő fogadtatásban volt része.

Emlékszem, számos hivatalos eseményen találkoztunk, Veresegyház és Ipolyság mellett Ipolybalogon, Léván, vagy egyéb helyeken szűkebb s tágabb régiónkban. Béla bácsinak minden alkalommal volt pár kedves szava hozzám, érdeklődött családom felől, a városkánkban zajló életről.

S tán e hozzáállásával is érdemelte ki a Béla bácsi megszólítást. Béla bácsi sok erőt s kitartást a további munkájához!