Ma van az állatok világnapja. Az emberi létforma fejlődésében meghatározott szerep jutott az állatoknak. Napjainkban az állatok részben az ember segítői, társai, sőt barátai is. Életünk szerves részévé váltak, nélkülük lelkiekben sokkal szegényebbek lennénk.
Firenzében, egy 1931-ben tartott környezetvédelmi konferencia keretén belül merült fel először az állatok világnapjának a gondolata. A dátum kiválasztásában szerepet játszott az is, hogy ez Assisi Szent Ferenc halálának a napja.
A 13. században élt Szent Ferenc azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen.
Az állatok világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik az életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat barátságát erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.
Sokunk tart háziállatot az otthonában. A német juhászkutya őrzi a házat, a kis palotapincsi a lakásunkat uralja. A cirmosok hű társai az embert próbáló sorsfordulatokat megélt magányos szomszéd néninek. Az akváriumban élő halak feldobják a kisgyermekek mindennapjait. A ketreclakó hörcsög, vagy tengerimalac pedig felvidítja még a felnőttek életét is.
Legyen bármilyen állat a környezetünkben, tudatosítanunk kell, hogy élőlény, és a sorsának alakulása rajtunk múlik, felelősek vagyunk érte. Mint Saint-Exupéry írta: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
A szeretetet, a gondoskodást nagyon meghálálják, hű társként kísérnek végig életünk egyes szakaszain. Ha rosszkedvűek, gondterheltek vagyunk, felvidítanak, s nem tudnak olyasmit művelni, ami miatt tartósan megharagudnánk rájuk.
Az állatok gazdagítják az életünket, élményeket adnak, a közös élmények pedig megerősítik az ember és állat évszázadok óta tartó barátságát.
