Fotó: rozsnyovidek.sk

Az Ekopolis Alapítvány minden évben meghirdeti az Év fája versenyt, amelynek győztesét és helyezettjeit a lakosság szavazatai alapján döntik el.

Az idén az Év fája címet a Rozsnyói járás Dernő községében álló kocsányos tölgy nyerte el a lakosság 5246 szavazatával. A második helyezett a Nyitrai járás Csitár községének a Szent Imre templom mellett álló nagylevelű hársfája lett 3191 szavazattal, a harmadik helyre pedig a Námesztói járás Zákamenné településén levő kislevelű hársfa került, 3105 szavazattal.

A kocsányos tölgy a Dernő kincsei elnevezésű tanösvény egyik állomása, erre vezet az út az egykor szebb napokat megélt dernői vasgyárhoz.

A hatalmas fa Balázs Tibor polgármester szerint több generáción át egészen máig a lakosok első számú találkozóhelye. Terebélyes lombozatával, több mint ötméteres kerületével és 14 méteres magasságával meghatározó pontja a községnek. Korát mintegy hétszáz évre becsülik, a községi krónikában először 1670-ben említik. Bár törzsén látni az idők nyomát, bíznak benne, hogy még sokáig lesz a község értéke, kincse.

A Rozsnyói járásban fekvő, jelenleg 716 főt számláló település valamikor vasércbányáiról, majd vasolvasztójáról és vasöntödéjéről volt ismert nemcsak a Felvidéken, de az egész Kárpát-medencében. 1821-ben itt épült meg az akkori Magyarország legnagyobb vasgyára, ahol a budapesti Lánchíd vaselemeit is gyártották. A legenda szerint, amikor I. Ferenc József császár először áthaladt a hídon és tudomást vett róla, hogy a híd egyes elemei Dernőn készültek, a községet Kis-Pestnek titulálta. Az elnevezést a lakosok a mai napig magukénak vallják. Budapesten egyébként a Duna korzó korlátait és kandelábereit is itt gyártották, rajtuk Dernői Vasgyár felirattal.

A község hírét most a kocsányos tölgy is terjesztheti, különösen úgy, hogy bekerült az Év fája európai versenyébe is. A szlovákiai első helyezésért 300 euró jár, amelyet állagmegőrzésre, a környék rendezésére fordíthatnak.

A hegyek között megbúvó, az 1984-ben nemzeti természeti rezervátumnak nyilvánított 804 méter magas Som-hegy alatt elterülő község lakóinak száma a hivatalos adatok szerint 1901-ben 706 volt, néhány kivétellel valamennyien magyarok, 2011-ben a 704 lakosból 478 volt magyar, 195 szlovák nemzetiségű.