Idén különleges módon zajlott le a nemzetközi gyertyagyújtási akció november 11-én 11 órakor, melyet 2009-ben indított útjára a főszervező székesfehérvári Krajczáros Alapítvány. Felvidéki partnerével, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséggel közösen a járványhelyzet miatt idén arra kérték az embereket, hogy a nagyszabású megemlékezések helyett inkább a belső, családias megemlékezést részesítsék előnyben, betartva az előírásokat, és ha nem áll módjukban egy-egy emlékműhöz, katonasírhoz elzarándokolni, akkor a lakásuk vagy intézményük ablakában, bejáratánál legalább egy szál mécses vagy gyertya meggyújtásával fejezzék ki tiszteleteteket a hazájukért halt magyar és más nemzetek katonái iránt.
A határokon átnyúló kezdeményezés további célja, hogy a „közös Európában együtt emlékezés” jegyében a ma élő nemzedék tagjai közül minél többen érezzék sajátjuknak a csatatereken maradt déd- és ükapáink sorsát, és tekintsék fontosnak emlékezetünk közös ébrentartását.
Az előzetes felhívást a médiapartnerünk, a Felvidek.ma hírportálnak köszönhetően itt olvashatjuk.
A kezdeményezéshez 2020-ban is többen csatlakoztak Felvidékről, köztük magánszemélyek, óvodák, iskolák, cserkészcsapatok, a Szövetség a Közös Célokért ernyőszervezet és a Felvidek.ma hírportál, társadalmi és civil szervezetek, önkormányzatok.
A visszajelzésekből a teljesség igénye nélkül válogattunk párat az alábbiakban:
„Immár negyedik alkalommal égett a gyertya Nagymagyaron az országzászlónál 11. hónap 11-én a háborúk áldozatainak emlékére a NaKK szervezésében. A jelenlegi járványügyi helyzet miatt nem emlékezhettünk közösen, ezért az emlékezők otthon gyújtottak egy mécsest a hazájukért hősi halált halt katonák tiszteletére” – írta Pőcz Ibolya, a Nagymagyari Kulturális Közösség nevében.
„A GRACE Nagypakai Egészségkárosultak Egyesülete mint minden évben, idén is csatlakozott a nemzetközi gyertyagyújtási akcióhoz. Mi Kispakán, az első világháborús emlékműnél helyeztünk el saját készítésű koszorút pipacsból és gyújtottunk mécseseket. A koronavírus-járvány miatt idén csak szűkebb körben tudtuk megszervezni az eseményt, életben tartani és továbbadni annak a hősies helytállásnak az emlékét, amelyet a magyar katonák tanúsítottak 1914 és 1918 között. A megemlékezésen a Flandria mezején-t és Illyés Gyula Ne feledd című költeményét szavalta a GRACE ifjúsági csoport tagjai, Petrovič Vivien és Flórián. A megemlékezést beárnyékolta az első világháborús emlékmű rossz állapota, amelyen szinte olvashatatlanok az elesett hősök nevei” – írta Sárközi Tibor elnök a GRACE Nagypakai Egészségkárosultak Egyesülete nevében.
„A felvidéki kis kis óvodánk ismét nagy szeretettel bekapcsolódott 2020. 11. 11-én 11 óra 11 perckor a nemzetközi gyertyagyújtási akcióba. Előző héten a gyermekek két mandulafát ültettek az óvodánk elé a „Soha többé háborút” jelképeként, majd az adott időben emlékeztünk a háborúban elhunyt hősökre, nagy tisztelettel, gyertyagyújtással. Béke poraikra!” – írta Brezo Kata a Bélyi Óvodából.
„Nagy Attila helytörténész barátommal bekapcsolódtunk a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 és a Pázmaneum Társulás nevében a nemzetközi gyertyagyújtási akcióba a hősök emlékére Kárpát-medencében. Gyertyát gyújtottunk a Hősök emlékművénél és a hadifogolytábor temetőjének kápolnájánál is. A megemlékezés egyik fő célja, hogy a „Közös Európában együttes emlékezés” jegyében a ma élő nemzedék tagjai közül minél többen érezzék sajátjuknak a csatatereken maradt déd- és ükapáink sorsát, tekintsék fontosnak az emlékezetünk ébrentartását. A hősök – köztük a számtalan közkatona – ezáltal lesznek halhatatlanok. A megemlékezés jelképei a gyertyaláng és a pipacs, valamint a 11-11-11-11 számsor. A számsor megfejtése egyszerű, ugyanis 1918. 11. hónapjának 11. napján 11 óra 11 perckor lépett életbe a fegyvernyugvásról szóló megállapodás, mellyel befejeződtek a harci cselekmények a fronton, s katonai értelemben kezdetét vette a négy éve milliók által várt béke időszaka az első világháborút követően. Soha többé háborút!” – Karaffa Attila alpolgármester, Dunaszerdahely.
A érsekújvári Szent József temetőben emlékezést tartottunk az elesett katonák sírjánál gyertyagyújtással – František Daniel, Három Hidak Polgári Társulás.
„A Cakói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát 52 tanuló látogatja. Koruk – néhány kivételtől eltekintve – hat és tíz év között van. Mondhatnánk, kicsik még, de már eléggé nagyok ahhoz, hogy megemlékezzünk velük a hazájukért harcoló hősökről. Az emlékezést az egyes osztályokban beszélgetéssel kezdtük. Felidéztük a régmúlt időket. A beszélgetés során sok kérdés fogalmazódott meg, amelyekre válaszokat kerestünk. Milyen lehetett a háború, és milyen a béke? Hogyan lett és hogyan lesz valakiből katona? Hogyan telt, hogyan telnek a katonák mindennapjai? Kik a hősök? Vajon mit tartottak a legfontosabbnak? Miért vállalták a veszélyt, a hatalmas áldozatokat? Mi lehetett nekik a legnehezebb? Hogyan segítették egymást a honvédek? Miért a gyertyaláng és a pipacs lett a megemlékezés jelképe? Minden nemzetnek vannak hősei? Az iskola közössége nevében köszönöm szépen a lehetőséget! Úgy tapasztaltuk a munkatársaimmal, hogy nagyon megérintette a téma a gyerekeinket, érdeklődők voltak, még a hatévesek csoportjában is. Meghallgattuk a Ha kimegyek a doberdói harctérre című dalt, amely a messzi földön harcoló katona érzéseiről szól. Régi képeket nézegettünk a honvédekről. Tizenegy óra után közösen mentünk ki a katolikus templom előtti kereszthez. Ott gyújtottunk mécseseket a hazáért harcoló hősök emlékére. Az emlékezés erősíti a gyökereinket, a hazafiasságról szóló történetek formálják személyiségünket. Mindannyiunk feladata, hogy életben tartsuk a hősök emlékét, s nagy tiszteletben tartott örökségként adjuk át a jövő nemzedéknek!” – Győry Magdolna igazgatónő, Cakói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola.
„Nagymegyeri cserkészcsapatunknak, ahogy az észak-komáromi polgári társulásunk tagjainak sem volt lehetőségük kimenni idén együtt megemlékezni az elesettek katonáról és a háborúkban elhunyt civilekről sem, ezért mindkét szervezetet képviselve otthonunkban gyújtottunk egy mécsest” – Csémi Ildikó, a Kuckó Polgári Társulás és a 23. sz. Arany János Cserkészcsapat tagja.
Köszönjük az érintetteknek a csatlakozást, jó érzés, hogy ilyen nehéz, embert próbáló időkben sem feledkezünk el elődeink áldozatvállalásáról, mindarról, amit értünk vállaltak!
