A karácsonyi ünnepek meghittségéhez, családias légköréhez hozzátartozik az ének és a zene is. Már a délutáni misztériumjátékokban felhangzik Mária altató éneke és a pásztorok kántálása, „kóringyálása”, amibe a hívek is bekapcsolódnak.
Az ünnepi hangulat korábban Szent András napján, november 30-án – időjóslásokkal, gonoszűző cselekedetekkel, szerelmi jóslással – vette kezdetét. Luca napja a karácsonyi böjti időszakban is belopta a vígságot az emberek életébe.
Amíg Nápolyban a taljánok tele torokból üvöltötték a „Santa Lucia” dalt, addig magyar földön a hajnali lucázók – némi adomány reményében – a „Luca-Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!” éneket harsogták.
Az ősi betlehemezés sem képzelhető el dalra fakadás nélkül. Itt már a népek hagyományai is igencsak keverednek, számos magyar dallamot vettek át a velünk együtt élők, s viszont.
E „dalvándorlásnak” igazi értője és tolmácsolója Szvorák Katalin, aki többek között az Örvendezzünk című lemezén énekel számos Kárpát-medencei párhuzamot.
Az „Ó fényességes szép hajnal” kezdetű karácsonyi dalnak Bartók Béla például mintegy harminc román nyelvű változatát gyűjtötte, de megvan a dallam szlovák variánsa is. A kiváló zeneszerző-népzenekutató Kerényi György publikálta a háború előtt az „Aranyat, tömjént, mirhát” szövegű román kolinda dallamot, ami számos énekkarnak lett kedvenc darabja, s karácsonykor feleségemmel mi is gyakran előadtuk.
Mint a legtöbb családban, nálunk is a karácsonyi csengőszóra özönlenek be a gyerekek, s mielőtt a fa alá helyezett ajándékokra vetnék magukat, ima és ének következik.
A Mennyből az angyal talán a legismertebb ünnepi ének, s a XVIII. századra vezetik vissza eredetét, a palócvidékről terjedt el az egész Kárpát-medencében.
A dallamot a híres zenekutató, Vikár Béla vette először fonográfhengerre 1910-ben. Talán egy karácsonyi ének hangzott el nálunk ritkábban a gyermekkoromban: a Fel nagy örömre, ma született kezdetű. Ebben édesanyám volt a „ludas”, a szegedi zárdában ugyanis egy tanárukat Lehelnek hívták, így a huncut lányok mindig nagy hévvel énekelték: „rá meleget a marha lehel.”
Amikor a Hungarotonnál dolgoztam, mindig fel kellett készülni az ünnepekre. A legnépszerűbb lemez sokáig az 1965-ben kiadott Karácsonyi dalok című album volt, amelynek egyik oldalán népénekek, a másik oldalon pedig népek karácsonyi dalai szóltak. A sztereó-technika előretörésével 1976-ban jelent meg a Csendes éj válogatás, amelyből 1992-ig mintegy 800 ezer(!) példányt értékesített a Hanglemezgyártó Vállalat. E sikeren felbuzdulva 1985-ben adtuk ki a Szép karácsonyéj korongot, a felvétel kétszázezer eladott példány felett fogyott.
Minden évben javasolni kellett a karácsonyi lemezpiacra új kiadványokat. Amikor 1991-ben kifogytam az ötletekből, a Csordapásztorok lemezt terjesztettem elő, nem tévedtem, ez az újdonság is tánczenei szinten kelt el az üzletekben.
