(Fotó: gettyimages)

A napokban Brüsszel újfent alkalmazta a kettősmérce által biztosított, s számára oly fontos „értékek“ egyikét, mégpedig a „tagállami hatáskör“ fogalmát, amivel valljuk be, komoly pofont adott önmagának. Évek keserves munkája, remény és hit, áldozatok és szenvedés, ez jellemezte a kezdeményezést, mely az egyik mérföldköve lehetett volna a megbecsülés és tisztelet útjának, Brüsszeltől – Erdélyig, de akár a végtelenbe is, és tovább. A hit marad, a bizalom füstté vált!

Remélem a füstből hamarosan tartós szmog lesz! Vera Jourová az Európai Bizottság alelnöke, az alpári értékek fényes alkalmazója s az életellenesség és abnormalitás koronázatlan harcosa egy nyegle lendítéssel elintézte milliónyi adófizető s nem utolsósorban EU-s állampolgár kezdeményezését, miszerint ez tagállami hatáskör. Attól tartok, a történet ettől azért összetettebb!

Lássuk mit mond A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény (Strasbourg, 1995. ii. 1.)

I. Fejezet
1.Cikk
A nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik.

II. Fejezet
4. Cikk
2. A Felek kötelezik magukat annak elfogadására, hogy – amennyiben szükséges – megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális élet minden területén a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és hatékony egyenlőség előmozdítása érdekében. E tekintetben kellő figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek sajátos körülményeire.

Folytathatnám, de mindenki rá tud keresni az interneten.

 Emlékszem iskolás koromban, ha esetleg rossz jeggyel jutalmaztak, azzal intéztem(tük) el, de hát az osztálytársam is rossz jegyet kapott. Erre anyu válasza az volt: „Édes fiam, ez engem nem érdekel!” Ilyen szintű politikustól azért többet várnánk, valamelyest.

De hát, a szint az egy állapot, s azt meg is kell élni, amire kevesen képesek. Eme betöltött pozícióból fakad az elvárása az állampolgároknak, hogy az EU-s szabályozások, charták, nyilatkozatok stb. ismerete tökéletes.

Ha pedig nem, még mindig lehet alkalmazni tanácsadókat és jogászokat. Ezen a téren folytatott tevékenységekkel kapcsolatos tanácsadás terén Karácsony Gergely főpolgármester azonnal állna rendelkezésre, végül is brüsszeli irodáját Jávor Benedek vezeti, lehet mondani a „sarkon“.

A továbbiakban utalhatunk a koppenhágai kritériumok által megfogalmazott irányelvekre, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló, 1985 (2014). számú állásfoglalására s még oly sok egyéb rendeletre, irányelvre és szabályozásra. De mind közül a legfontosabb az Európai Unió Bíróságának ítélete és ítélkezési gyakorlata, különösen a T-646/13. sz. Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe kontra Bizottság ügyre, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlata!

A fentiekben feltüntetett érvekre tekintettel vallom s hiszem, hogy politikai indíttatás alapján döntött az adott szerv s annak képviselete, magyarán „pofa alapján“.

Ez a „képződmény“, mely az Európai Bizottság nevet viseli, szimpátia alapján jár el, annak ellenére, hogy mit mondanak a jogszabályok. Játsszunk el a gondolattal, miként ítélkeztek volna, ha a kezdeményezés a muszlim bevándorlók és az LMBTQI jogokról szólt volna? Vagy esetleg a fehér, heteroszexuális, keresztény lefejezett férfiak és ugyebár nők jogaival kapcsolatos petíció is napvilágot látott/látna?  A két eset a végletek színjátéka…

Vessünk egy röpke pillantást az alelnök asszony egyik, ha nem a legjobb barátjára (nem vagyok tisztában a személy nemével, ezért gendersemleges a jelző). Donáth Anna a Momentum EP képviselője legalább háromnaponta egyeztet Vera Jourovával informálisan – élve nyilatkozatával. Ebben az ügyben miért nem tudott közbenjárni? Vagy csak nem akart? Felvidék kíváncsian várja a választ!

De mire számíthat a háborús bűnös magyar egy olyan politikai formáció tagjaitól, akik szlovákok és románok mellett kampányolnak a helyi magyar kisebbség rovására.

A büszke hazaárulás és a szeretet politikája kedves barátaim. Szeretet igen, de nem haza és nemzettárs iránti szeretet! Kinek a pap, kinek a papné, nekünk Magyarország és Felvidék, másnak a botmixerféle képződmények beteg egyvelege.

A magyar lovas nemzet, s kehes öszvérrel derbit nem lehet nyerni! Ezt minden valamirevaló magyar ember tudja!

Kedves barátaim, bízván a nemzeti érdekeket mindenek elé helyező politikusaink áldozatos munkájában, bátran állíthatom, hogy a harcnak nincs vége! Ezért: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!“

Gyermekeink és keresztény jövőnk mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött!

A cikk szerzője a Reviczky Társulás elnöke.