Isten Szolgájára, Esterházy Jánosra tekintünk idén, a születése 120. évfordulójára meghirdetett emlékév kapcsán is.  Ő a kereszt jelét mutatta fel számunkra. A kereszt jele az ellentmondás jele, mert választás elé állítja az embert. Sokan mondanak neki ellent ma is, ma is próbálják Esterházy személyét ellentmondásosnak vagy egyenesen elítélendőnek beállítani. Néhány évvel ezelőtt az akkori szlovák elnök, Gašparovič fasisztázta le őt, akkor nyilatkozatban álltunk ki a felvidéki magyarok mártírja mellett.

Időről időre ma is próbálják a mártírhalált halt grófnak a magyarság védelmében elért érdemeit csökkenteni, alakját „a piszkos politika“ mocsarába süllyeszteni.

Nemrégiben az egyik magyarul íródó sajtótermékben  így nyilatkoztak róla: „Nem győzök csodálkozni azon a mítoszteremtésen, ami folyik Esterházy Jánossal kapcsolatban. Nem tudom, milyen haszna származik abból a szlovákiai magyarságnak, hogy próbálnak valakit szentként beállítani, amikor ő is egy ember, egy politikus volt, ahogyan a többiek is.“

Ki mint él, úgy ítél. Aki csak a napi politika, a hatalom, a pénzszerzés oldaláról tudja szemlélni az eseményeket, az ezen a szemüvegen keresztül néz mindenre, múltban és jelenben egyaránt. Esterházy Jánosnak nincs szüksége arra, hogy szentként állítsák be őt, hiszen tetteivel, életével mutatta meg, hogy másokért élte életét és fel is tudta áldozni azt. Nem kellettek neki a „zsíros“ pozíciók, a miniszteri bársonyszék, nem cserélgette pártmezét a nagyobb konc reményében.

Hű maradt hitéhez és nemzetéhez. Nem volt tökéletes, voltak emberi gyarlóságai, lehettek vitatható politikai döntései, de  elkötelezettsége egyértelmű volt: keresztény és magyar.

Ma nagy szüksége van a felvidéki magyarságnak az ő útmutatására, példájára, hogy megmaradjon. Ne azok hangjára hallgassunk, akik az elmúlt években a felvidéki magyarság értékeinek lerombolásán dolgoztak. Ők szempillantás alatt eltűnnek a történelem süllyesztőjében, az örök értékeket képviselő nagyjaink azonban, miként Esterházy János is, örökké ragyogni fognak, mint a csillagok! Most, amikor Esterházy János boldoggá avatására várunk s ezért imádkozunk, fontoljuk meg számunkra ma is időszerű üzenetét:

„Soha egy pillanatig se feledkezzetek meg arról, hogy Istentől származunk, és az Ő kegyelme nélkül az általunk annyira áhítozott és a ma annyira szükséges szebb és boldogabb jövőt nem fogjuk tudni elérni.

Ne felejtsétek el egy pillanatra se azt, hogy magyarnak születtetek, és mint magyarnak kell meghalnotok. Ilyen szellemben neveljétek gyermekeiteket, mert egyedül ez biztosíthatja nemzetünk fennmaradását.“ (Magyar Néplap, 1944. december 30.)

A nyilatkozatot a Pázmaneum Társulás nevében dr. Karaffa János és Karaffa Attila tették közzé.