A tél temetése tájainkon évről évre öröklött hagyomány lett. S örömteli, hogy ezt a mai generációk is éltetik, reméljük még sokáig.
Helembán az Alsó-Ipoly menti kis faluban országos híre lett e szokásnak az utóbbi tíz- húsz évben, olyannyira, hogy az Ipoly mindkét feléről, s az ország távolabbi részéről is jöttek csodálni, hangulatát élvezni, bekapcsolódni az egykori népszokásba.
Régen húshagyó kedden tartották e szokást, ma már azonban a farsang utolsó szombatján rendezik.
A helembaiak, akik 1989-től minden évben felidézték e maskarázást, a túlparti magyarországi Ipolydamásd településsel közösen szervezték.
A lakodalmi paródiának is beillő játékban főleg fiatalok maskarákba öltözve vonulnak végig a falun, egy szalmabábut görgetve, vidám mókázással, zenéléssel. Több helyen megállnak, énekelnek, táncolnak. Majd a falu végi utolsó tűzrakásnál elégetik a szalmabábut, és az Ipoly vizébe dobják, ezzel szimbolizálva a tél temetését.
A falu végén, az utolsó tűznél levetik álarcaikat, és rongyos ruhadarabjaikkal együtt elégetik. Utána mulatozással fejezik be az év farsangját.
Bényben szintén a XIX. századra nyúlik vissza a farsangvégi tojásszedés, melyet néhai Csókás Ferenc helytörténész élesztett újjá évtizedekkel ezelőtt, majd utódai folytatták a közelmúltig. Csókás Ferenc az eredeti hagyományokhoz ragaszkodva szervezte meg a fiataloknak igen tetsző szokást. Az akkor katonasorban lévő fiatalok (regruták) farsang utolsó szombatján népviseletbe öltözve lovas kocsira ültek, énekelve mentek végig a falun, megálltak a lányos házaknál, megtáncoltatták a lányokat, kosaraikba kolbászt, tojást, szalonnát, bort gyűjtöttek. A következő versikével köszöntek be a lányos házhoz az 1980-as években :
„Ez évben is elérkezett a víg farsang ideje
Legénycsoport eljött ide, hogy lányukat tisztelje.
Egészségben, vigalommal tartsuk meg e szép szokást
Megköszönjük a szalonnát, tojást, bort és kolbászt.”
Majd így búcsúztak:
„Hogy részük lehessen még éjfélig a táncban,
Mulatság lesz estére a kultúrházban
Mindenkit várunk, és szívesen fogadunk,
Hogy a farsangtól közösen, vígsággal búcsúzzunk.”
Este a kultúrházban elkészítették az összegyűjtött élelmet, megvacsoráztak, majd megtartották az utolsó regrutabált.
Garamkövesden idén farsang utolján is elbúcsúztatták a telet – tudtam meg Keszegh Ágnes főszervezőtől, a Zöldliget Polgári Társulás elnökétől.
Így mutatja be a napjainkban is élő szokást, melyet ezúttal természetesen a szabályoknak megfelelően, de szükségesnek tartották megszervezni.
„A farsang végéhez és a tél temetéséhez fűződő szokásokat mi itt, Garamkövesden évtizedekkel ezelőtt felelevenítettük. Régen a lányok közrefogták a felöltöztetett bábut, (kanizsa) és kivitték a falu határába. Ott meggyújtva a folyóba dobták az alábbi verssel. Maskarába öltözött sokaság követte őket. Az idei évben sem szeretnénk, ha itt maradna a sok „nyavalya”, hát elkészítettük a „kanizsababáinkat” és végigsétálva a falun, kivittük a határba. Meggyújtva a Garamba dobtuk, az egykori versike kíséretében:
Haj ki Kanizsa ki
A másik határba,
Gyere be, sódar
A mi kis kamránkba!
Kivisszük a betegséget,
Behozzuk az egészséget.
Haj ki Kanizsa , ki!”
A szervező szavaihoz többen hozzáfűzték: reméljük, hogy e szörnyű járványt is elűzi a falunkból ez a „szertartás”.
Jó pár évvel ezelőtt a zselízi alapiskola néprajz szakköre is megismertette a gyerekekkel a kedves szokást. Nagy Csilla jóvoltából és pár éven keresztül kijártak a diákok a bábuval a Garam vizéhez, ahol eltemették a telet.
Voltak, vannak, de vajon élnek, felélednek-e népszokásaink a jövőben, melyet elődeink a természet rendje szerint éltek meg a mindennapjaikban.
(DE/Felvidék.ma)
