Március idusán, miként Felvidék-szerte, Szőgyénben is, már másodízben emlékeztek a koronavírus árnyékában, szűk körben a helyi közösségek képviselői.
Az elmúlt évhez hasonlóan az emlékezés ismét korlátok közé kényszerült, és ugyanúgy a lakosság jelenléte nélkül történt a kegyeletadás.
A Csongrády Lajos Alapiskola udvarán levő Görgei Artúr tábornok mellszobra, szebb napokat is megélt. Szemtanúja lehetett számtalan történelmi emlékezésnek, március 15-ei tiszteletadásnak, felvidéki tavaszi hadjárat emlékünnepségeknek, hadi bemutatóknak, október 6-a szomorú történéseire való emlékezéseknek.
„…csak úgy ünnep ez a nap, ha munkát s imát összefoglaló…” – szól a költő. Majd így folytatja: „De szárny kell munkához s imához is! Szárny, mely röpít s forrás, mely enyhet ad. Tört szárny, beomlott kútfő: mégis élet, mégis üdvösség ez a nap.”
Hogy a nemzeti ünnep magasztos érzését ne hiúsítsa meg a vírus okozta bezártság, ezért az elcsendesedett iskolaudvaron, a magyarság számára oly fontos ünnepen, március 15-én, a napsütéses, szeles, hideg napon, felsorakoztak néhányan, hogy leróják kegyeletüket az ünnep tiszteletére.
A tábornok szobránál, az emlékezés koszorúját és virágait elhelyezte: Méri Szabolcs polgármester, Farkas Zsolt iskolaesperes, Szarka Andrea igazgató és Nothart Erika helyettes, a Szőgyén Öröksége Társulás nevében Svajcer Edina, a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat nevében Svajcer Antónia csapatparancsnok és Berényi Kornélia csapatalapító.
Imát mondott Zsolt atya. Közreműködtek az iskola kisdiákjai, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrző csapat nevében Leboc Szabolcs, hegedűn játszott Alt István pedagógus. Az emlékezést a szőgyéni televízió rögzítette és sugározza.
Így vált ünneppé s „üdvösségé” ez a nap.
„Szárnnyá”, mely tovább röpít ezekben a nehéz időkben. „Forrássá”, mely enyhet ad a nehézségekben és az elszigeteltség magányában. Remélhetőleg azok is hasonlóan éreznek, akik lélekben csatlakoztak az ünnepi percekhez, vagy a világhálón tekintik meg az eseményt.
Reményik Sándor Erdélyi március című versét így fejezi be: „Aztán – menni a hétköznapok útján, Császárnak megadni, mi az övé, S maga részét minden hatalomnak, - De Istennek is, ami Istené.”
Imádkozzunk hát Istenhez, nemzetünkért, megmaradásunkért, jövőnkért.
Szőgyénben rendhagyó módon a Csemadok Szőgyéni Alapszervezete, a Polgármesteri Hivatallal karöltve „Emlék hársat” ültettek az 1848-as szabadságharc emlékére a község főtere körüli emlékparkban.
Egy három méter magas hársat ültettek el, mint egy jelképnek szánva, az 1848-as szabadságharc tiszteletének, hogy e hársfában növekedjen a felnövő nemzedékek szabadság reménye és hite a nemzetünk megmaradásáért, felvirágoztatásáért – tájékoztatta a Felvidék.ma szerkesztőségét a község polgármestere, Méri Szabolcs és a Csemadok helyi elnöke, Hinzellér László.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
