Boldog a szívem Uram, mert annyi kincset osztottál szét ezen a világon feltámadásod óta, hogy még számba venni is lehetetlen. A Feltámadott korokon át növekvő világkultúrája ez. Most a kontinensnyi és magyar kultúrát termő keresztyén hitünk civilizáló kincstárából emelek ki néhányat, s ezeket nyújtom Feléd, Néked ezen a húsvétváró, csendben ünneplő nagyszombaton és titokzatos feltámadásos éjszakán.
Szókatedrálisok, eszmeívek hódolnak Előtted
Imámban megköszönöm Neked Kálvin János kifinomult református gondolkodását, a francia-latin szellem utolérhetetlen finomságaival fűszerezett, szavakba szőtt hitújító felismeréseit, azt a gyönyörű szókatedrálist, amit genfi szószékén és egész Európából Akadémiájába zarándokló diákok, köztük magyarok, lengyelek, litvánok, erdélyiek, felvidékiek szívében és elméjében építettél lélekkezeddel. Te árasztottad lelkükbe, Feltámadott Úr Jézus, a tiszta fogalmakat, az Igéidben gyökerező tanításokat, lelki ködöket oszlató világosságot, a solusok csodáival: az egyedül hit által, egyedül a Szentírás, egyedül kegyelemből…sorjázó igazmondásait. Az Institutio népeket Hozzád kormányzó lelki iránytűjét is Te adtad kezük ügyébe, amely ma is biztos segítője földi vándoroknak, népednek e Földgolyón, hogy égi tájolással ne körkörös helybentopogás, hanem a helyes útra találás vigye előre az újabb nemzedékek lépteit. Az örökkévalóság és a maradandó értékek életösvényén. Nem utak és tévutak rengetegjében hagyva őket.
Megköszönöm Neked a magyar reformátorainkat, meg a hittestvéreket, kiktől alázattal tanulva tudós magyar tiszteletesek tudománymézet, magas kultúrát csepegtettek honi nebulók szívébe, fejébe.
A svájciak mellett a hollandokat említem, református népünk legönzetlenebb, sok évszázados hűségben tanúsított áldozatos szeretetükkel, gályarabszabadító de Ruyter admirálisukkal, Juliánna királynő iskolaalapításaiig oly sokan az önzetlen, jómódú jótevők. Most kiváltképpen egy még Kárpát-medencei lelki tájainkon kevésbé ismert nagy szellemi vonulat csúcsát, a holland Kantot, a modern 20. századi reformációi filozófia Kálvin szintű rendszeralkotóját, Hermann Dooyeweerdet hozom Eléd, Feltámadott Urunk.
A törvényeszme kálvini nagyságrendű gondolatrendszerének filozófusát, az isteni eredetű teremtésbeli rend filozófusát, aki Európa szellemtörténetének, magasra szárnyalásainak és tévelygés botlásainak legmélyebb protestáns elemzését adta. Most, húsvét hajnalán, a mi európai református magas kultúránkból, ami magyar, svájci, holland, skót, német szellemi ékköveket helyez Eléd erdélyi református fejedelmeink, fejedelemasszonyaink bibliásságával és fenséges Transsylvania tájaink költőinek, íróinak forrás-tiszta, Isten és embert tisztelő mondataival. Közülük most csak ezt a dooyeweerdi ragyogó szókapcsolást emelem magasra: „a szupratemporális szív kultúrája” csodafogalmazást.
Igen, a Te idő-fölötti szíved élő, éltető lüktetése érintette meg fogalomalkotó fantáziáját a nemes hollandusnak a tengerparti örök hullámzásos particsendben. Hódolva köszönte meg Neked szeretetet árasztó, fáradhatatlan értünk halt és értünk újraindult szíved dobogását a világ és Európa, Hollandia és Hungária fölött.
De nem csak fölöttünk tartva az igazi isteni szív tisztaságát és idő-fölötti ragyogását, hanem bele is merítve szívedet a zúgó történelmi habokba, könny és vérfolyamokba, s keresve gyorsuló vagy halálba lassuló emberszívek milliónyi lüktetését.
Érettünk vagy idő-fölötti, bűn-fölötti, halál-fölötti, s velünk osztod meg húsvéti győzelmedet itt alant. S mi megtanultunk, mert megtanítottál a kételyes költő szavával ellentétben porban is énekelni, mert éreztük századokon át szíved éltető lélekáramlatainak tapintható pulzálását, szerte e hazában, szegény portákon és gazdag kastélyokban, ahol Lelked igazságaival ejtettél örökre rabul életeket, felszabadítva őket az időiség fájdalmas bezártságából, bűnkaranténokból és önveszejtő bilincsekből. Szabadító szíved idő-fölötti távlatokba emelte tudatlanok és tudósok szívét és életét. Áldassál mindezért Hungária Szentje, Szabadítója, Húsvéti Lélekura, drága Jézusunk!
Az anyag lelkét és a Lélek anyagát is Eléd hozom
E húsvét hajnalon boldogan hozom Eléd a svájci Josua Boesch református lelkész, ötvösművész, fénylő-színes protestáns fémikonok alkotójának gyönyörű munkáit, a via resurrectionis sorozatából, a feltámadás útjának fémgrádicsait. Nem felfelé emelkednek ezek, hanem befelé vezetnek, mélyen lelkünk finoman rezdülő titkos kamrácskáiba, ott és onnan szólítanak meg Téged, Uram.
Lelkészként ez az 50-70 éve alkotó művésze választottaidnak lelket lehelt az arany, a réz holtnak hitt anyagába, megkereste az anyag lelkét, hogy aztán a kibontott formákkal, lelket, hódolást, istenszerelmet sugárzó módon kínálja fel Neked az immáron beszédes, megszólaltatott anyagot.
Krisztus mozdulatait megformálva, a megváltás páratlan csodájára és csodatevő páratlanságára mutatva. Már jó ideje elment közülünk az alkotó Tehozzád. Ami itt maradt utána, az mind Rád mutat, Uram. De jó lenne így elmenni innen nekem, nekünk is. Maradandó, szép nyomot hagyva lelkekben, szemekben, örömre hangolt szívekben, mosolyokban és a hit nemes harcaira példát mutató pillanatokkal. Remekléseiből csak hármat teszek oda Eléd, Uram. Hiszen Te a világ Megváltója vagy, kozmikus Megváltó, a világmindenség centruma, tengelye, értelme és célja. Lét-előtti létezésed és létutáni megmaradásod szédítő titkát megsejteti a szívedre hajoló, szívdobogásod szent üzeneteit fülelő, onnan átvevő tanítvány, János, evangéliumának a kezdetén. A prae-existens Krisztusról, ahogyan tanították, a létezés előtti, a világ teremtése előtti Logosz, Ige Krisztusról. És a poszt-existens Krisztusról, ahogyan bizonyosan hisszük.
Mivel Te mondtad: én élek, ti is élni fogtok (János 14,19). Lét-előtti létedben az örök létezőként, létutáni, visszajöveteled utáni létedben örökké létezőként. Ezt a titkot sugározza a kozmosz centrumában Téged megjelenítő fémhódolás, éreztetve: Hozzád simulnak, Hozzád hajolnak a teremtett világok, s minden, mi létezik, létezése okán, hiszen Tiéd a föld, s annak minden teremtménye, Te pedig Istené. A létezésnek ebben a napnál világosabban Isten-központú alkotottságában énekel Neked még a kihűlt anyag is színes és titokzatos fényeivel. És Belőled, Neked, Általad van virágzása minden múló rügynek (lásd Boesch kivirágzó Krisztusát), minden elmúlásnak engedő virágzásnak, a létezők, alkotásaid szép harmóniájában, hiszen bibliai látás szerint szép az, ami jó, jó az, ami szép, engedve a keresztyén elő-kultúra görög fogalmának, a kalosznak.
A szép Benned, Uram, esztétikai tiszta gyönyörűség és legmagasabb-rendű erkölcsi érték. Csodálatos a Te alkotásod ebben a töretlen szép-jó egységben, amit a hitetlen, démoni erőknek kiszolgáltatott, átadott vagy általuk foglyul-ejtett szív és elme tört ketté abban az éden-kerti lázadásban.
Ezen a húsvét hajnalon fémvirágok színillatával hódolunk Előtted, létezésünk tiszta Életvirága, drága Jézus! S hogy a 20. század Lélek-teológusának, az ugyancsak svájci Rudolf Bohrennek, az igehirdetés pneumatikus, Szentlélek által vezetett szépségtana kidolgozójának magyar szívekben is értékalkotó, visszhangot ébresztő szavaival hódoljunk Néked, szavainak alpesi tiszta levegőben megszűrt mély és lélekmelengető kürtszólamával, Alpenhorn-zengéssel, pásztori szeretettel kiválasztott szavak egyszerű igazával hagyom most abba életvégig befejezhetetlen hódolásom, Uram, Feltámadott Győztes Király:
Már hajnalodik
Uram, Te teszed gazdaggá az életet,
A mi életünket is.
Te teszed az életet
örökkévalóvá,
Az én lelkemet is.
Éjszaka felkelek,
Hogy hálát adjak Neked.
Az éjszaka lassan
Kivilágosodik.
Új nappal közeledik.
A Tiéd…(Rudolf Bohren – ford. Dr. Békefy Lajos)
Az új nappal Veled, hitünk soha le nem nyugvó Napvilága ránk köszöntött. E pandémiás húsvét ünnepen is. Ezért áldott minden pillanat, mely Hozzád visz közel – pandémián át, több, mint 20 ezer magyar testvérünk elmenetele, sajgó elvesztése közben idő fölötti szent szíved feltámadásos erejével itt alant átemel minden szakadékon.
Csak Benned boldog, múló napjainkat jelenlétedben láttató, Veled megélt szép, igaz húsvétot mindenkinek a tágas történelmi Haza minden szögletében!
A szépségesen igaz, Taizének tulajdonított, valójában Ph. Potter egykori jamaicai metodista lelkész felesége által családja, férje vigasztalására halála előtt írt szavaival: Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj/ha tiéd Isten tiéd már minden./Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj:/elég Ő néked.
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
