A lassúsági pipaszívó verseny kulisszái mögé illetve a pipázás rejtelmeibe enged bepillantást a lévai Barsi Múzeum Kapitány Házában berendezett legújabb tárlata. A kiállítás anyaga nagy részét a Nyitrai Pipaklub relikviáiból és leltári tárgyaiból állították össze Novák Mezőlaky Margaréta irányításával.
„A lévai Barsi Múzeumban immár a hatodik olyan tárlatot rendeztük meg, amely a pipatörténetről, illetve a pipázásról szól. Az eddigi kiállítások leginkább a pipa történetére, illetve a pipára, mint műtárgyra fókuszáltak. A pipázáshoz hozzátartozik a lassúsági pipaszívó verseny. Ez is megjelenik a most összeállított tárlaton” – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Novák Mezőlaky Margaréta, a lévai Barsi Múzeum nyugalmazott munkatársa, a Nyitrai Pipaklub aktív tagja.
A lévai tárlat megpróbálja bemutatni a lassúsági pipaszívó verseny hangulatát, milyenségét, valamint a versenyhez nélkülözhetetlen eszközöket és relikviákat is felvonultatja.
Mint elmondta: a tárlat a nyitrai klub és a lévai intézmény közös együttműködésének az eredményeképpen jött létre. A tárlat anyagának nagy részét a klub leltári tárgyai alkotják.
A Nyitrai Pipaklub igen tevékeny. A verseny mellett több kiállítást szerveztek, a számuk mára megközelíti a harmincat. Ugyancsak hiánypótlóak az általuk szervezett konferenciák. A szakmai találkozókon a legkülönfélébb formában veszik górcső alá a pipát. Ezek javarészt történeti, művészettörténeti előadások. Általában a lévai múzeum ad otthont a szakmai alkalmaknak.
Mi is a lassúsági pipaszívó verseny?
A lassúsági pipaszívó verseny lényege, hogy a versenyző egy adott mennyiségű dohányt a lehető leghosszabb ideig szívja a versenypipában. A 19. század hetvenes éveinek Franciaországában, Hollandiában valamint Belgiumban jelentek meg az első ilyen jellegű versenyek. Az említett államokban jelentős volt a pipagyártás.
A versenyen kezdetben csupán férfiak vehettek részt, manapság egyre több hölgy jelenik meg a rangos eseményeken. A nők együtt versenyeznek a férfiakkal.
A Nyitrai Pipaklub 2003-ban alakult, jelenleg mintegy nyolcvan tagja van. A tagok között a környékbeliek mellett magyarországi és egyéb külföldi pipázók is vannak. A klub rendszeresen szervez versenyeket, valamint a klubtagok szintén rendszeresen részt vesznek a különféle pipaszívó versenyeken, a regionális versenyektől az országos és nemzetközi versenyeken át a világversenyekig.
Az adott versenyen a pipázók új, úgynevezett versenypipát használnak. A háromgrammnyi pipadohány mellett a böröckölő, két szál gyufa jár a versenyzőknek. A versenynek nagyon szigorú szabályai vannak.
Meghatározott idő áll rendelkezésre az előkészületekhez. Öt perc alatt fel kell dolgozni a megadott mennyiségű pipadohányt, majd meg kell tömni a pipakazánt. Ezt követően egy perc áll a versenyzők rendelkezésére a pipadohány meggyújtására.
Amennyiben a két szál gyufával nem sikerül meggyújtani a pipadohányt, akkor a versenyző számára máris véget ér a verseny.
A pipadohány meggyújtását követően az asztalbíró figyeli a pipázás folyamatát. A verseny addig tart, amíg ki nem alszik a pipadohány.
2008-ban az olasz Gianfranco Ruscalla állította fel a rekordot, 3 óra 33 perc és 6 másodpercig pöfékelte el a háromgrammnyi dohányt. Szlovákiában 2011-ben a Modrán rendezett versenyen Štefan Grman állította fel az országos rekordot 2 óra 13 perc 38 másodperccel. A jó pipás másfél órát minimum el tud pöfékelni – jegyezte meg Novák Mezőlaky Margaréta.
A nyugalmazott régész 2011-ben a Léván megrendezett Grand Pix-en kezdte a versenyzést. Azóta számos regionális, országos, nemzetközi versenyen vett részt nagy sikerrel.
Pipa minden mennyiségben
2016-ban Nyitrán rendezték meg az Európa-bajnokságot. Erről a jelentős versenyről is számos tárgy látható a lévai tárlaton.
A tárlaton a versenypipák mellett több oklevél, serleg, vándorkupa látható. A kiállított pipák közt találunk fagyökérből, kerámiából, porcelánból valamint igazi különlegességként kukoricacsutkából faragott pipát is.
Mint Novák Mezőlaky Margaréta ezzel kapcsolatban kifejtette: egykoron a rabszolgák készítették pipáikat kukoricacsutkából. Lényegében egyszer használatos eszközök voltak, hiszen az izzó pipadohánnyal a pipakazán is elég, vagy legalábbis erősen megrongálódik. Manapság külön versenye van a kukoricacsutka pipáknak.
Igazán különleges részét alkotja a tárlatnak a mívesen faragott pipák gyűjteménye. A legkülönfélébb figurák láthatóak itt, az ismert emberek portréi mellett, állatok alakjai valamint közlekedési és egyéb használati eszközök kerültek a kollekcióba. Emellett a pipákról szóló szakkönyvek, művészeti alkotások és a pipaversenyt bemutató fotók is kiállításra kerültek.
„A pipázás összehasonlíthatatlan a dohányzással, különleges életérzés, egy kellemes időtöltés társaságban” – fogalmazott a kiállítás kurátora.
Ugyan napjainkban egyre több hölgy próbálja ki a pipázást, ám a számuk még így is elenyésző.
„Ennek történelmi háttere van. A hölgyeknek nem illett pipázni, sőt büntették őket, ha rajtakapták” – magyarázta Novák Mezőlaky Margaréta. Egykoron főleg a cigányasszonyok, a javasasszonyok pipáztak. Majd a 20. század eleji egyenlőségnek köszönhetően vált divatosabbá a hölgyek körében.
Az egyedi és érdekes tárlat szeptember elsejéig tekinthető meg a lévai várat is magába foglaló Barsi Múzeum épületében.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
