„Légy példája a hívőknek” – Timótheus levelének idézete pontosan ráillik a vágfarkasdi Keresztyén Ifjúsági Liga tagjaira, mert ők valóban példák lehetnek. A közösség három évvel ezelőtt kezdődött munkája elismerést érdemel, hiszen mára olyan tevékenységet tudhatnak maguk mögött, amely példaértékű más közösségek és szervezetek számára is.
Olyan fiatalok ők, akik felvállalták, hogy minden erejükkel és tehetségükkel, a legnagyobb őszinte akaratukkal megmutatják, tudnak a mai fiatal nemzedék tagjai is jók, erkölcsösek, tettre készek és önzetlenül segítők lenni.
Mindezek mellett pedig bizonyítják erős kötődésüket az egyházhoz, a keresztyén kultúrához, Jézus Krisztushoz, az ő tanításához. Szolgálni akartak és akarnak és ez máig maradéktalanul sikerült is nekik.
Amikor a röviden Kifli nevet viselő társaság megalakult, példaképül az észak-írországi tanítványképző egyesületet, az Exodust választották. A kezdetekkor komoly segítséget jelentett számukra annak magyarországi elnöke, aki tapasztalva a vágfarkasdi fiatalok komoly elhatározását, és mindenekelőtt a szilárd kötődést a hitélethez, a krisztusi úthoz, szárnyai alá vette őket. Neki köszönhetően jutottak el Erdélybe, találkoztak és kötöttek szoros kapcsolatot a zsoboki Bethseda gyermekotthon kis lakóival.
Az évek során a fiatalok sok mindenben igyekeztek hasznossá tenni magukat, bizonyítani, hogy ők is felvállalnak komoly feladatokat, hogy nagyon fontos számukra a lakóközösségük szorult helyzetben levő tagjainak a sorsa, hogy a falu fejlődése, szépítése ugyancsak szívügyük. Ezért látogatták, amíg a járványhelyzet megengedte a helyi nyugdíjas otthon lakóit, vettek részt a falu szeméttől való megtisztításában, rendezésében és bekapcsolódtak a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának, a Református Cigánymissziónak Hogy legyen mit az asztalra tenni karácsony előtti adománygyűjtő akciójába.
Mindemellett azonban ugyanolyan lényeges volt nekik a bibliaórák megtartása, a rendszeres találkozó a gyülekezet dalárdatermében, a fiatalokat érintő témák és kérdések megvitatása.
Egyszóval mindig azt érezték, hogy életük eddigi legjobb elhatározása volt, hogy összefogtak, társasággá alakultak. És egyre inkább érezték és érzik, hogy a hit az erősségük, a Biblia számukra valóban a könyvek könyve, amelynek lapjairól Isten szól hozzájuk. Ez a vezérfonala életüknek és a hit, a szeretet, egymás megbecsülése fontosságára szeretnék rávezetni kortársaik legtöbbjét is.
Ezért örülnek annak is, hogy községükben az Életke óvoda az egyház gondozásában működik majd, bár oda felekezetre való megkülönböztetés nélkül várják az apróságokat.
A világjárvány sem akadályozta őket tevékenységükben. Molnár Viktória tájékoztatása szerint a bezártságban ugyan kevesebb alkalom adódott az együttlétekre, de ők ezt a Zoom segítségével megoldották, a virtuális térben szervezték találkozásaikat. Minden beszélgetésnek, minden számítógép melletti találkozásnak megvolt a témája, és aki csak tudott, bekapcsolódott ezekbe az alkalmakba.
Valamennyi alkalom azzal kezdődött, hogy felolvastak a Bibliából, a részleteket közösen megvitatták, mert mindenkinek volt olyan gondolata, amellyel hozzájárult a felolvasottakhoz. Kíváncsian várták a felvetéseket és őszintén válaszoltak az olyan kérdésekre, hogy Ki miben jó? Kinek mi az erőssége? Kinek miben kellene még fejlődnie? Ez idő alatt Erdélyi Anita lelkésznőtől ugyancsak kaptak olyan útmutatásokat és biztatásokat, amelyek segítettek átvészelni számukra a bezártságot. Szociális érzékenységüket igazolja, hogy a járványhelyzet idején is felhívták a figyelmet például az autisták napjára, az őket szimbolizáló kék szín jelentésére.
Mint Molnár Viktória kifejtette, azért nagyon örültek már a személyes találkozásoknak, amelyeket minden higiéniai szabályt betartva valósítanak meg. És lassan elkezdték a tervezgetést a nyárra, az Exodus által szervezett missziós útra, a táborokra, a gyerekekkel való együttlétekre és a többi egyházi közösség tagjaival tartandó rendezvényekre. Közben el-elgondolkodnak azon a mély tartalmú megállapításon, amelyet közösségi oldalukon is feltüntettek: „Ne siess és ne siettesd magad. Ne hallgass a türelmetlen emberek sürgetésére”.
Nekik ezt is üzente a jelenlegi járvány: türelmesen, Istenben, az ő akaratában bízva megérjük a jobb napokat.
Amikor a szigorítások után már helye és ideje lesz a korlátlan, szabad együttléteknek. Sok ilyen fiatalra lenne szüksége közösségünknek, mint a vágfarkasdi Keresztyén Ifjúsági Liga tagjai.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
