Pünkösd felé közeledve egyre inkább felfigyelhetünk olyan jelenségekre, amelyek Isten, Jézus Krisztus Lelkének, a pneumának világméretű, egyetemes, (kerülöm ezt a szót: globális) jelenlétét, működését hozzák elénk.
Pár napja például (a közel 148 millió keresztyént számláló országban), a legnagyobb kínai keresztyén médiában, ahol nekem is módom van publikálni, az egyik cikkben ezt olvastam Mu Feng keresztyén kutató és lelkész-újságíró kollégám tollából: reform és megújulás – az egyház jövőjének útjai a poszt-pandémiás korszakban (Reform and Renewal – The Future Route of Church in Post-pandemic Era).
Elképesztő, hiszen éppen a Felvidék.ma honlapon már közzétették több olyan írásomat, amelyekben pontosan azt tematizáltam, mint a közel 9 ezer kilométerre élő kollégám és testvérem. Nevezetesen: helyesen nem poszt-Covid, Covid utáni korszakról szabadna beszélni, hanem maximum poszt-pandémiás, világjárvány utáni korszakról, a lokális járványok időszakáról. Másrészt: az abszolút digitális kontroll alatt élő kínai keresztyének is megpróbálnak a soha nem látott adathalászás, az embert adattá degradáló világban megőrizni valamit az istenadta emberi szabadságból és méltóságból, megmenteni egyfajta mozgásteret a totális ellenőrzöttség világában, és ezt a szabadságot a kibertér helyett az isten-térben, az Isten Lelke által fenntartott láthatatlan pneumatikus Lélek-térben fedezték fel ők is. Hogyan is van ez, tényleg?!
Mennyire és hogyan őrizhető meg az adatok világdiktatúrája korában az emberi szabadság és méltóság? Problémavázlat néhány vonással Jézus „liliom-etikájának” tükrében.
A dataizmus napjaink pogány vallásformája
A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és sértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet, a gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan „értékei” pedig szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. Ez napjaink világméretű köztapasztalata.
A big data, mint viszonylag új fogalom a nagy mennyiségű, nagy sebességgel változó és nagyon változatos adatok feldolgozásáról, tárolásáról, felhasználásáról, a velük történő visszaélésekről is szól. Az adathalászatról és a darknetről, a sötét, ismeretlen háttérben használt, kihasznált adatok tömegéről. Amennyiben illetéktelen kezekbe kerülnek vagy az adatgazdák jogellenesen használják fel ezeket, alkalmasak a törvényben nevesített személyhez fűződő jogok, a becsület védelme, az emberi méltóság védelme, a jó hírnév védelme, a képmás és hangfelvétel oltalma, a személyes adatok védelme megsértésére.
Mivel világméretű veszélyforrás lehet a hatalmas adatnyerés valamennyiünkről, ezért törvények próbálják védeni az emberi méltóságot, szabadságot, személyiséget a lehetséges visszaélésekkel szemben. Továbbmenve: kiváló svájci református szociáletikus barátunk, Chr. Stückelberger ezért ír arról, hogy mint minden, így a kibervilág, s a virtuális tér is lehet öncéllá, így kialakulhat a kiberizmus.
Ennek egyik különösen veszélyes formája a dataizmus, az adatokkal, dátumokkal és egyéb információkkal történő visszaélés vagy manipuláció, amikor az adat fontosabb lesz, mint az ember, az adatalany. A posztmodern keresztyén szociáletika ezt egyoldalú kiber-ideológiának nevezi. Új vallás született Stückelberger zseniális fogalmazása szerint: a data-vallás, az adatok vallása, amiből két dolog hiányzik: az ember, amelyről ezek a begyűjtött napi adatok szólnak, és Isten, aki megteremtette az adatok világának a lehetőségét azzal, hogy világot és embert teremtett. Istentelen és embertelen vallássá válhat a dataizmus, ha nincs kontrollja és nincs valamiféle ellen-kibertér. Isteni és az emberi ellentér. Későbbiekben még belemegyünk a dataizmus mint ellenvallás, mint posztmodern bálványjelenség, illetve további ellensúlyozásának, a global balance-nak a vizsgálatába. Most ennyit tartunk fontosnak megemlíteni erről a posztmodern vallásról azért, hogy a lehetséges ellenerőket röviden felvonultassuk, bemutassuk.
Az értéketikai ellentér – minden szinten a dataizmus és a darknet, a sötét háló ellen
Az egyik lehetséges ellentér a törvényi szabályozások mellett, ami valójában mindenkinek és minden szinten kéznél van, rendelkezésére áll, az egy másfajta lét- és létezésszemlélet és gyakorlat. Ennek több szintje van. A legtágasabb az ontológiai értékszemlélet, vagy másképpen a lét és a létezés értékszemlélete. Ez arról szól, hogy az egész lét, a földi, a planetáris és a kozmikus, a galaktikus és intergalaktikus lét Isten alkotása, teremtése, kreációja.
Jegyezzük meg jól: ennek a létszemléletnek az értéktöbblete minden adatgyűjtés, darknet, sötét adatgyűjtés, manipuláció ellenében maga Isten. A legszemélyesebb kibertér is benne van, Isten pedig mindig pozitív, jóakaratú értéktöbblete a létnek, a legkülönfélébb létformáknak. Beszélhetünk antropológiai értékekről, alapvetően arról, hogy a létezők értékpiramisában Isten után az ember következik. Akit alig tett kisebbé Isten önmagánál:
„Micsoda a halandó, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg” (Zsolt 8,5-6). Ki tud említeni olyan rendszert, hatalmat az emberiség történetében, ahol ilyen rangja, ontológiai státusza, méltósága lenne az embernek, mint Isten szemében?! Az ember ennek ellenére ezzel a kiemelt rangjával nem elégedett meg. Olyan akart lenni, mint Isten. Égretörő bábelizmust hozott létre.
S ebben a lázadó kivagyiságban még azt is elveszítette, amit addig kapott, kiemelt, páratlan létértékét. Hosszú történelmi vergődéseknek, kultúrák hullámverésének, világvallások hazavezető vagy tévútra vezető próbálkozásainak kellett eltelnie, míg az emberiség Jézus Krisztusban megkapta a kulcsot az atyai házhoz, az antropológiai rehabilitáció, helyreállítás hitbeli lehetőségéhez. Amit elveszített, azt kapta vissza, sőt annál még sokkal, de sokkal többet: örök értéktöbbletet Jézus megváltói, szoteriológiai értéktöbbletében. Isten és Jézus Krisztus az ember és az emberiség hozzáadott értéktöbblete.
A dataizmus bálványai, adatveszedelmei, a sötét-net,a darknet manipulációi ellenében védelme, mozgástere, méltóságát megmentő, átmentő értéktöbblete Isten, a maga szentháromságos (Atya-Fiú-Szentlélek) védelmi rendszerével. Trinitárius prevenció és rehabilitáció ez! Ezt látta át az egész teológiatörténet legkifinomultabban Istenre figyelő prófétáiban, papjaiban, tanítóiban, amikor a Szentháromság védelme alá hívta, pásztorolta, terelgette az egész emberiséget.
Ez lett a keresztyénség világvédelme. Erről írt Luther, amikor mindenfajta földi hatalom és hatalmasság ellenében az egyéni, emberi mozgástér megőrzésének egyetlen lehetőségére, Jézus Krisztusra utalt és arra a királyi szabadságra, amit egyedül hit által lehet felismerni, működtetni, s ami mindenkié lehet, aki azt hittel el- és befogadja. A keresztyén ember mindenek szabad ura és mindenek önkéntes szolgája egyszerre. Egyszerre szabad és szolga is – de mindkettőt méltósággal élheti meg Jézus Krisztusban.
Ilyesféle értékfilozófia és értéketika, mint embervédő eszmeiség és erkölcs alakult ki a 20. században Max Scheler értékfilozófiája, Nikolai Hartman létfilozófiája, Henri Bergson és Wilhelm Dilthey életvédő vitalizmusfilozófiája, meg Ernst Tröltsch munkássága nyomán. Oktatásunkban, nevelésünkben többet kellene beszélni róluk! Tröltsch például kimutatta a protestantizmus nemcsak gazdasági hajtóerejét és értékképző energiáját, hanem vallási gyökérzetű kultúraformáló, világformáló értéktöbbletét is.
Mindezekkel a mai oktatásban, még a teológiaiban is, túl keveset foglalkoznak, pedig még a posztmodern korban is hatalmas embervédő potenciál van ezekben a szellemi-etikai rendszerekben. Meglepő, de ezt kezdik felismerni Kínában, az ottani keresztyén gondolkodók, sőt filozófusok, akik két éve filozófusi világkonferenciájukon feltették az alapvető nagy kérdést:
Hogyan menthetjük meg, őrizhetjük meg egymásban és magunkban a homo humanust, az emberséges embert?
A liliomok lázadása, értékvilága – vagy a zsebrevágható emberek „új világa”?
A hatalmas adatáramlási sebességgel, veszélyekkel, az embert puszta adattá degradáló, egysíkúvá nyomorító veszedelmes bürokrata szemlélettel és gyakorlattal szemben, amikor már te sem, én sem leszünk több, mint a személyi kártyánkra mikrochipekkel feltárolt, odanyomott adatok összessége, zsebrevágható emberek, akkor ezzel a lenullázó szemlélettel szemben, amikor nem X.Y.-ként hunysz el, hanem a 2-es vagy 3-as ágy pácienseként, kimondhatatlanul nagy reményforrás Jézus értékelő jelenléte.
Életmentés, embermentés ez, az emberi méltóság ápolása, visszahívása, visszaadása, ez lehet csak szívdobbanásnyi, utolsó pillanatokra az emberséges útravaló. Embert átölelő ellenkultúra ölt testet Jézus példázatában. A liliomok szelíd és hangtalan értékforradalmában – Krisztus-illattal és égi növekedéssel.
A vírusok és az adatok láthatatlan áramlása, máskor támadása közben a jézusi menedékhely, egy-egy templom, vagy éppen a láthatatlan egyház évezredes valósága vár ránk, a nem kézzel épített örök város lelki és szellemi jelenléte és valósága szegődik útitársul, igazi égi-földi óvóhelyül. Jézus példázata két helyen is szól Isten értéktöbbletet, értéketikai, ontológiai védelmet ígérő, önértékelésünket feljavító gondviseléséről: Máté 6,25-33-ban és Lukács 12,22-33-ban. Nagyon érdemes többször is elolvasni.
A védelem mindig kéznél van! Mi a legfőbb védelmi üzenete ennek a gyönyörű példázatnak? Az, hogy értékvilágban élünk, minden ellenkező tapasztalat és demagógia, adathalmazok ellenére, ahol mindennek megvan az önértéke és a hozzáadott értéke.
Értékvilág az, amit Isten az első pillanatokban már megteremtett. A létezés maga értéklétben fogan. Ennek értékrendje, értékíve az élettelen anyagtól a mikrovilág láthatatlan nyüzsgésétől a virágok, állatok birodalmán át az emberig és Istenig terjed. Hollók, madarak, liliomok és fű, virág, ember mind Isten számontartó szeretetének életterében létezik, él, szaporodik, születik, növekszik és múlik el. Isten végtelen létterében. S ebben mindennek megvan az önértéke és a hozzáadott értéke is.
Van több kulcsszó ebben a példázatban. Isten mindent és mindenkit öltöztet (28), hozzá méltó formában. A tartalom és a forma csodálatos egységében. Ő tudja, mire van szükségünk (30.). Ő nem puszta puszta vegetálásra teremtette az embereket, hanem arra, hogy az étel, ital, az életfenntartás mellett és azon túl, olyan szellemi célt adjon elénk, ami túlemel az étel-, a ruhagondon, a testfenntartás, a fajfenntartás feladatán. A nagy cél, ami Tőle hozzáadott értékként benne van a földi létezésben, az egyéni sorsok többlete, többletértéke is, ez: Keressétek inkább (először) Isten országát – és ezek megadatnak néktek (Luk 12,31).
Az emberhez méltó élet a dataizmus pogány vallásának világában így valósul meg: keressük a többlet értékeket, amelyek az étel, ital, ruha, ön-, és fajfenntartáson túl, mindennek céljaként áll előttünk. A liliomok, hollók, létezésével, Istenre hagyatkozásával int minket erre: az élet több…több, mint adatok halmaza és összessége, több, mint sötét hálózatok intermezzója vagy világjátéka, több, mint globalizáció vagy pandémia. Ezért a többletért és ez által van értéke a létnek, a teremtett világnak és a mi létezésünknek.
Vasárnap, 2021. május 9-én a világkeresztyénségben hagyományosan az imádság vasárnapja van. Rogate vasárnapján imádkozzunk azért, hogy az adat-világdiktatúra idején is őrizze meg Isten a személyes szabadság sok milliárdnyi emberoázisát, láttassa meg velünk a liliomok szépségen keresztül is a lét és a létezés értéktöbbletét minden személyi kártyára vagy védettségi igazolványra zsugorított egysíkú emberszemlélettel szemben. Mert több az ember, mint a róla szerzett adatok összessége. Értékesebbek vagytok mindennél – de nem mindenkinél! Vigyázzatok királyi, isteni, teremtett méltóságotokra és szabadságotokra. Ezt kérjétek el újra Istentől Rogate vasárnapján!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
