Számos barátja, tisztelője és pályatársa vett búcsút az életének 80. évében, május 29-én elhunyt Jankovics Marcelltől, a nemzet művészétől, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőtől kedden a budapesti Farkasréti temetőben.
Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke búcsúbeszédében hangsúlyozta:
emberfeletti alkotások létrehozója, felfoghatatlan nagyság távozott.
Jankovics Marcell nem csupán hatalmas és kivételes, szinte páratlan gazdagságú életművet hozott létre, hanem művészete rendkívüli erejével teljes magyar generációkat nevelt a jóra, a szépre, az igazra, mindenekelőtt a múlt megismerésére mély nemzetszeretete által.
Magyarságáról, Trianonról Jankovics Marcell ezt a vallomást tette: „az elszakított országrészeket tőlem nem tudták elszakítani, ahol magyarok élnek, az mind az én világom kiterjesztése” – idézte Vashegyi György.
Jankovics Marcell 1993-tól vett részt az akkor még egyesületként működő Magyar Művészeti Akadémia munkájában. Többekkel együtt ő is küzdött azért, hogy az MMA elnyerhesse méltó helyét, majd a részben neki köszönhetően köztestületi rangra emelkedő MMA elnökségébe is beválasztották. „Az egész művészeti társadalmat magához vonzó akadémiát látott maga előtt” – emlékezett Vashegyi György.
Mint hozzáfűzte, Jankovics Marcell 2014 és 2020 között az MMA alelnökeként dolgozott, majd 2020-ban az akadémia köztestületi tiszteletbeli elnöke lett.
Az MMA jelenlegi elnöke hangsúlyozta: Jankovics Marcell végtelenül erős, bátor, szinte emberfeletti módon széles látókörű, szuverén művész volt, „amihez nyúlt, színarannyá változott”.
Vashegyi György a „szinte felfoghatatlanul gazdag életműből” a két utolsó nagyobb vállalkozást emelte ki: Jankovics Marcell Trianon albumát és kiállítását, valamint Arany János Toldijának animációs filmes feldolgozását. Szemadám György képzőművész, az MMA rendes tagja Jankovics Marcell barátai – mások mellett Péterfy László szobrászművész és Hoppál Mihály néprajztudós – nevében búcsúzott.
Mint felidézte, több mint 40 éves barátságuk Jankovics Marcell-lel onnan eredt, hogy édesapjával egy munkahelyen dolgoztak. „Mindketten deklasszált elemeknek számítottak, apám akkorra már felverekedte magát a segédmunkás létből, de Marcell akkor még az volt, mert bűnhődnie kellett felmenői soha el nem követett bűneiért, s gyerekként át kellett élnie a kitelepítésnek eufemizált rabszolgasorsba taszítottságát, meg a börtönbe zárt apa hiányát” – emlékezett Szemadám György.
Jankovics Marcell gimnáziumi éveit a pannonhalmi bencéseknél töltötte, „ami még tetézte is ezt a hátrányos helyzetet”, hozzászokott hát a mindenkori árral szemben úszáshoz. Intelligenciája, tehetsége és nem mindennapi műveltsége mellett talán éppen a dac, a bizonyítani vágyás segítette abban, hogy a kitörési pontot jelentő művészpálya segítségével azzá az emberré legyen, aki lett – jegyezte meg.
Szemadám György felidézte, már Jankovics Marcell halála napján, majd utána is rengetegen kondoleáltak nála, amiből látszott, hogy mennyien, még Szemadám György számára is meglepően sokan tartották számon őt barátjukként.
Szemadám György gyászbeszédében idézett M. Tóth Éva, György Péter, Péterffy Zsófia és Bódi Ábel utóbbi hetekben megjelent nekrológjaiból is. Mint hozzátette: ő maga Jankovics Marcell minden egyes filmjében rejtett önarcképet lát: „a szememben ő volt János vitéz, Sisyphus, a népmesék legkisebb királyfia, a Fehérlófia Fanyűvője és Az ember tragédiája Ádámja is”.
Jankovics Marcell temetésén búcsúbeszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök is, valamint részt vett mások mellett Áder János köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán és Réthelyi Miklós, valamint Jankovics Marcell számtalan művésztársa, barátja és tisztelője.
(MTI/Felvidék.ma)
