A környezetvédelem jegyében az Európai Unió Szlovákia számára feladatul adta a Felső-Nyitra környékén található bányák bezárását, legkésőbb 2023-ig. Ez közvetlenül 110 millió eurós költséggel jár, a bányák felszíni részének szanálására, valamint a bányászok végkielégítésére. Ehhez az EU nagy mértékben hozzájárul. Sőt, a 2021–2027 közötti fejlesztési időszakban az EU speciális program keretében nyújt több százmilliós forrásokat a térség gazdaságának újjáélesztésére.
A Kelet-szlovákiai Vasmű is komoly gondokkal küzd. A járvány begyűrűzése következtében piacai beszűkültek, a termelést egyre inkább vissza kell szorítania. Ez együtt jár dolgozói állományának csökkentésével. Ma még 10 500 alkalmazottja van, Kassa megye szinte egész területéről. Kérdés, állományát meddig képes tartani.
Időközben felmerült, hogy amennyiben a piacai még inkább beszűkülnek, amit a dolgozói állományának drasztikus csökkenése követ, Kassa megye a Felső-Nyitra vidékének bányáihoz hasonlóan, speciális gazdaságélénkítési, újjáélesztési csomagot kér az EU-tól.
Mindkét esetben indokolt a lépés, az EU gazdasági újjáélesztési csomagja, hiszen dolgozók tízezrei kerültek, kerülnek önhibájukon kívül az utcára.
A vállalkozási környezet alapos módosulása folytán, objektív okok miatt. A munka nélkül maradók nem csupán munkaerők, hanem családfenntartók is egyben. A kérdés az, hogy miért nem került sor az EU hasonló beavatkozására akkor, amikor a déli régiókat éltető mezőgazdaság szerkezete alakult át alaposan.
Először a kilencvenes évek derekán, a rendszerváltozás következtében – ekkor az EU még nem léphetett közbe – majd 2004-et követően, amikor Szlovákia az Európai Unió tagjává vált. Ez utóbbi eredményezte a közös agrárpolitika keretében az EU-támogatások olyan szerkezetét, amely kiemelte a nagy területen, sűrűn vetettekkel való extenzív gazdálkodást, ellenben elsorvasztotta a mezőgazdaság további szerkezeti egységeit.
Mindkét változás következménye: míg az ágazat a kilencvenes évek közepén Szlovákiában 330 ezer embernek nyújtott megélhetést, mára ez lecsökkent alig 28 ezer főre.
A változások másik következménye, hogy szinte teljes mértékben megszűnt az élelmiszeripar Dunaszerdahelyen, Érsekújvárban, Rimaszombatban és más déli régiókban. Mindezt fokozta olyan gyáripari óriások bezárása, mint a komáromi hajógyár vagy a párkányi papírgyár. Helyettük azonban nem érkeztek a régióba jelentősebb, tömegeket foglalkoztató ipari komplexumok. Kivétel talán a Galántára települt Samsung és részben a kenyheci ipari park. Az elmúlt 30 év folyamán más régiók kerültek előtérbe, a képzeletbeli Pozsony–Nyitra–Kassa vonaltól északabbra elterülő régiók. A turizmus fejlesztésére is jóval kevesebb jutott délre, minta az ország más régióiba.
Figyelembe véve a kormányok mostoha viszonyulását a déli régiók iránt, az EU gazdasági újjáélesztési csomagja is jó helyre került volna délen, illetve Bodrogközben és Ung-vidéken. Nem csupán a gazdaság élénkítésére, munkahelyek létesítésére, hanem a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére is. Mint ahogyan ez megvalósul a Felső-Nyitra régiójában, ahol az EU speciális, gazdasági újjáélesztési csomagjából veszi kezdetét az észak-déli, R8-as gyorsforgalmi út építése, ám csupán Privigye, Nagytapolcsány és Nyitra között.
A déli járások ilyen tekintetben is más elbírálás alá estek. Pozsony szemszögéből tekintve délre nem jutottak százmilliók az EU gazdasági újjáélesztési csomagjából.
Pedig mennyire kellettek volna! A délen élő munkavállalók számára némi reményt csupán a Magyarország északi régióiban elterülő ipari parkok – Győr, Komárom, Esztergom, Rétság – nyújtottak, nyújtanak ma is. A kérdés csupán az, hogy miért Magyarországnak kell gondoskodnia a délen élő munkavállalók, gazdák, vállalkozók, civil társulások megélhetéséről? Gyakran a délen élő magyarok mellett a szlovákokról is, lásd például a Baross Gazdaságfejlesztési Programot. Pozsony ezt miért nem teszi meg, miért viseltetik ennyire mostohán régióink iránt?
Farkas Iván, az MKP szakmai alelnöke
