Szilágyi Áron ismét megvédte olimpiai bajnoki címét a férfi kardozók egyéni versenyének döntõjében a világméretû koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as tokiói nyári olimpián a Makuhari Rendezvényközpontban 2021. július 24-én. Szilágyi az olasz Luigi Samele ellen gyõzött. MTI/Illyés Tibor

„Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.”
2Timóteus 2,5

Pál apostol idején már rendeztek olimpiai játékokat görög földön. Amikor szerte az akkori világból időről-időre összejöttek az atléták, hogy összemérjék erejüket, küzdeni tudásukat, szabályszerű, azaz sportszerű versenyszellemüket és sporterkölcsi erényeiket. Nem tudjuk, járt-e az apostol missziói útjai során Olimpiában, de hogy nagyon is tudott a küzdelmek idejére békét teremtő nemes versengésről, az bizonyos. Ezt mutatják a szabályszerű küzdelemről írt üzenetei leveleiben, kiváltképpen a korinthusiakhoz, a galatákhoz és Timótheushoz írottakban. Most, amikor a tokiói olimpia első napján nagyszerű küzdelemben Szilágyi Áron megharcolta kardvívásban elegáns és kemény küzdelmeit, s végül két olimpiai aranya után megszerezte a harmadikat, ezzel nem csak sporttörténeti eseményt is írva, alkotva, legméltóbb, amivel őt köszönthetjük: éppen Pál apostolnak, a népek misszionáriusa, a lélek és a hit nagy küzdőjének, versenyzőjének Istentől bizonyosan megkoronázott, díjazott apostola szavaival. Ma is érvényes Igéivel.

Annál is inkább, mert amint az utolsó, győztes asszót követően, már olimpiai győzelme tudatában nyilatkozott a magyar tv-nek,

szavai között legalább öt-hatszor hangzott el: „hálás vagyok, hálával tartozom”. Edzője nyilatkozatában pedig kétszer is: „hála Istennek”.

És úgy gondolom, ez a hála-kifejezés mindkettőjük szájából, sőt lelkéből legalább annyira összekapcsolja ma sok millió magyar szívét, mint az első tokiói arany fölötti öröm és büszkeség. Jó volt látni, ami átjött a maszk ellenére is: amikor felcsendült az Isten áldd meg a magyart…,akkor Áron énekelte eltakart ajkakkal is a nemzeti imádságot. Könnycseppek nélkül. A megharcolt szabályszerű tusok, asszók tudatában és a szinte még hihetetlennek tűnő harmadik olimpiai arany – nagyon is érthetően – szinte elragadtatott, szent extázisban fogalmazó birtokosaként. Bizonyára évek, tervek, kőkemény napi edzések, tervezések, remények képei, indulatai, szavai kavarogtak lelkében.

Köszönjük Szilágyi Áronnak a nagyszerű példát, amit világbajnoki és olimpiai aranyaival egy egész nemzet elé rajzolt a szabályszerű küzdelemről.

És abból is gyönyörű leckét adott, akár tudatában van ennek, akár nem, amiről Pál így írt: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant”” (1Kor 9,24-26). Csak a legfontosabbat hadd emeljem ki az Igéből, mert abszolút időszerű és alkalomszerű, olimpiaszerű és Szilágyi Áron-szerű.

Ő úgy futott, edzett, eltökélten a Covid-19 alatt és előtte, mint aki a versenydíj elnyerésére tette fel az életét. Céltudatosság. Ehhez önmegtartóztatás kellett, e hely latin fordítása szerint: absztinencia. Lemondás. Önfegyelem. És kivált a harmadik szó nagyon üzenetes: hervadhatatlan koszorú. Az aranyérem nem hervad el.

Sem Szilágyi Áron éremgyűjteményében, sem a nemzet emlékezetében. De a sportág történetében sem. A hervadó-hervadhatatlan koszorú szava az eredeti latin szövegben: korrupt és inkorrupt. Korrupciótól mentes. Azaz emberszint alatti útlevágások helyett egyenes út. Erkölcsi erővel, ami jellemet formál. És Szilágyi Áron arcán látszott a tisztesség, a tisztességes munka kemény és tiszta vonása. És ebből is példát ad a mai nemzedékeknek!

Szilágyi Áron evangéliumi üzenet megvalósítója. A szabályszerű életről, küzdelemről, a céltudatosságról, az alázatról és az önmegtartóztatásról. Olyan posztmodern erények ezek, melyek a tisztességes, korrupciómentes sportszerűség korszerűségét is hirdetik. Ami olimpiai aranyra méltó.

És egyetemesen érvényes, mint a győzelem küzdelmes útja a sportszerűen legyőzött ellenfelekkel. Köszönjük mindezt, Szilágyi Áron. S a hála szavait, amellyel családja, edzői, támogatói, szurkolói, egész nemzete felé fordult. Ez az arany méltó helyre került – az ő nyakába, nekünk pedig lelkünkbe, még többre kötelezően…

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)