Augusztus 20. és 22. között rendezik meg az 55. Országos Népművészeti Fesztivált a Csemadok szervezésében. Ennek alkalmából – a múlt felidézéseként – közöljük folytatásokban Takács András A Csemadok és a felvidéki magyar kulturális mozgalom című tanulmányának vonatkozó részeit. Az írás Rozsnyón, a Csemadok Országos Népművészeti Fesztiváljának nyitóelőadásaként hangzott el 2015. július 4-én.
A Csemadok mindjárt indulásakor felismerte, hogy a történelmi fejlődés akkori szakaszában a csehszlovákiai magyarság élete, kultúrája folklór nélkül elképzelhetetlen lett volna, s az anyaország határain túlra szakadt nemzetrész a jövőben is részben a folklórja révén őrizheti meg önazonosságát. Ezt bizonyította azzal is, hogy 1952. május 24-én a Csemadok III. Országos Közgyűlése alkalmából megrendezte az „első” országos méretű népművészeti seregszemlét Pozsonyban az Új Színpad (Nová scéna) színházban. Az országos bemutatót megelőzően a Csemadok KB szakemberei Ág Tibor (ének, zene) és Takács András (néptánc, szokáshagyományok) csaknem mindegyik akkor működött felvidéki magyar énekkart, tánc- és folklórcsoportot, népi (cigány) zenekart meglátogatott és a látottak alapján állították össze a legjobb csoportok, szólisták meghívására épülő műsor forgatókönyvét.
1955-ben a Csemadok tánccsoportjai is bekapcsolódtak az I. Országos Szpartakiád országos sportmozgalom kulturális részébe. A kerületi bemutatókon még több csoport képviselt bennünket.
Prágába, az egy hétig tartó nagy ünnepségre is eljutott a Csemadok pozsonypüspöki helyi szervezetének Horváth Rudolf vezette Felsőcsallóközi Népi Együttese. Nagy sikerrel szerepeltek, még az akkori kulturális miniszter is gratulált nekik, elismerését levélben is kifejezte.
Az 1954-es népművelési törvény
Az 1954-es törvény értelmében a Csemadok KB, hasonlóan az ország többi társadalmi szervezetéhez (szakszervezetek, ifjúsági szövetség, nőszövetség, Matica slovenská, tűzoltók, stb.) központi utasításra felszámolta népművészeti és népművelési osztályát, mert kiépült az állami népművelési-népművészeti intézethálózat: helyi, járási, kerületi, központi intézetek és intézmények jöttek létre, s ezeken belül nemzetiségi magyar, illetve ukrán részlegek alakultak.
A Csemadok hét dolgozóját státusszal és fizetéssel együtt a törvény értelmében a kiépítendő központi intézetek rendelkezésére bocsátotta. 1955 őszének elején a Szlovákiai Népművelési Központban (Osvetové ústredie) és a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Házában (Slovensky ústredny dom ľudovej umeleckej tvorivosti) 3, illetve 4 magyar dolgozóval megalakult a nemzetiségi részleg. A művészeti részlegen nyertek alkalmazást a NÉPES volt művészeti vezetői.
1955 végén a katonaságtól leszerelve így lettem én is a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Háza magyar néptánc-szakelőadója.
Később a két intézetet összevonták, így lett belőlük Szlovákiai Népművelési Intézet, nemzetiségi osztállyal. E kulturális és módszertani intézetek, intézmények állami költségvetéssel működtek.
Feladatkörükbe tartozott a műkedvelő népművelési és művészeti tevékenység szakmai irányítása: a szakmai és műsorirodalom biztosítása, a művészeti vezetők képzése, a versenyek és fesztiválok szakmai szervezése, a hagyománykultúra feltárásának és gyűjtésének szervezése, az állami és társadalmi ünnepek/ünnepélyek műsorainak szervezése. A magyar népművelési, illetve a népművészeti mozgalom hatékonyságának fokozására a Csemadok 1960-ban újra létrehozta a népművelési és népművészeti osztályait, melyek főleg a kulturális és népnevelői munka szervezésével foglalkoztak.
Ország-világ elé lépünk
Ezekre az előzményekre, valamint az 1955-56-ban megrendezett helyi, járási és kerületi folklórfesztiválokra, Csemadok-napokra, aratási ünnepélyekre épült a hivatalosan is elsőnek nyilvánított országos dal- és táncünnepély.
A négy, magyarok által is lakott kerületben: a pozsonyiban Somorján, a nyitraiban Léván, a besztercebányaiban Rimaszombatban, a kassaiban Bodrogszerdahelyen megtartott kerületi versenyfesztiválok győztesei kaptak meghívást 1956. december 30-án Losoncra, az első I. Országos Dal- és Táncünnepélyre (ODT), mely több mint 5 évtizedes létezése során bejárta Losoncot (1956), Zselízt (1957–1959), Érsekújvárt (1960), Gombaszöget 1961), ahol jelenleg is van.
1969-től az ODT kettévált és évente 1992-ig újból Zselízen került megrendezésre az Országos Népművészeti Fesztivál (ONF), 1993-tól Pünkösdi Népművészeti Fesztivál néven Martoson rendezték, később vándorfesztivállá vált, aztán a vándorlását befejezve 6 évig ONF néven Deákin rendezték, majd visszakerült Zselízre. Gombaszögön pedig az Országos Kulturális Ünnepélyt rendezik.
Az I. Országos Dal- és Táncünnepély
1956. december 30-a a szlovákiai magyar kulturális élet jelentős dátuma. Losoncon, a Vigadó esztrádterme adott helyet a nagyszabású rendezvénynek. A négy kerület egy-egy önálló blokkban mutatta be versenyműsorát. A központi rendezvény fő szervezője Pathó Károly, a Csemadok KB főtitkára, Szabó Rezső, Gyurcsó István és Tóth Dezső voltak. „Az országos, vagy ahogyan mi neveztük akkor, a központi dal- és táncünnepélyek tervét közösen dolgoztuk ki Szabó Rezsővel. Előtte megnéztük, mit hogyan csinálnak a csehek, szlovákok, lengyelek és ukránok”.
Az I. ODT-n 11 tánccsoport, 4 énekkar és 6 folklórcsoport 468 szereplője lépett színpadra. A szereplő tánccsoportok a következők voltak: a Csemadok pozsonypüspöki, somorjai, negyedi, tardoskeddi, garamszentgyörgyi, losonci, fülekpüspöki, rimaszombati, tornaljai, abaújszinai, bodrogszerdahelyi helyi szervezeteinek tánccsoportjai.
E tánccsoportok közül több ma is létezik, így a somorjai Csalló, a dunaszerdahelyi Csallóközi, a rimaszombati Új Gömör, a szinai Rozmaring, és az elmúlt ötven évben mindegyikük a táncmozgalom élvonalába tartozott. A műsorok esztrádjellegűek voltak: tánc, ének, zene, egy-egy szavalat, szólóének vagy énekkari szám. A gálaműsor az újraéledő magyar nemzetiségi kultúra teljes fényében ragyogott.
A rendezvényt a mintegy 500 szereplőn és szervezőn kívül alig 800 ember nézhette végig – ennyi volt ugyanis a terem befogadóképessége. Az ünnepély ennek ellenére óriási jelentőséggel bírt.
Az 1956. december 30-án Losoncon megtartott I. ODT a népművészeti mozgalmat fejlődésre ösztönözte, egyszersmind megszilárdította a Csemadok szervezeti életét. Az újságok és a hivatalos értékelések is hangsúlyozták az ünnepély pozitívumait, de azt is megállapították, hogy igazán sikeres, a Csemadok nevét fémjelző, Csehszlovákia magyarságának kultúráját prezentáló rendezvényé csak akkor válhat, ha szabadtérre kerül. Példaként hozták fel Strážnicét, ahol 1954-ben már 200 ezres tömeg nézte végig a két és fél napon keresztül zajló műsorokat. A szabadtéri rendezést választotta az országos szlovák népművészeti fesztivál Východnán és az ukrán–ruszin nemzetiségi fesztivál Felsővízközön is.
(folytatjuk)
(Takács András/Felvidék.ma)
