Augusztus 20. és 22. között rendezik meg az 55. Országos Népművészeti Fesztivált a Csemadok szervezésében. Ennek alkalmából – a múlt felidézéseként – közöljük folytatásokban Takács András A Csemadok és a felvidéki magyar kulturális mozgalom című tanulmányának vonatkozó részeit. Az írás Rozsnyón, a Csemadok Országos Népművészeti Fesztiváljának nyitóelőadásaként hangzott el 2015. július 4-én. A cikksorozat előző része itt érhető el.
1957-ben a Csemadok megtalálta a II. ODT szabadtéri megrendezésének helyét. Zselízre, az akkor még járási székhely, az Ipoly és a Garam menti községek központjának számító városka gyönyörű parkjára, a gróf Esterházy család egykori birtokára esett a választás, ahol már szabadtéri színpadpódium létezett. A később Frantz Schubertról elnevezett park akkor területileg még kétszerese volt a jelenleginek és pompás állapotban díszelgett a kastély is.
A kiválasztott hely a maga adottságaival ideális volt. A főműsorok részére épített színpad nézőterének a park közepén folyó patak felé lejtő lankást használták fel, a nézőtér hátterét pedig a kastély zárta le. Ez a megoldás egyedi arculatot kölcsönzött a fesztivál helyszínének.
A II. ODT-re 1957. augusztus 24-25-én került sor, reklámozására még postai képeslap is készült (Lőrincz Gyula festőművész, a Csemadok országos elnöke). Háromszor két és félórás műsort állítottak össze a rendezők. A szombaton este, vasárnap délelőtt és délután megtartott előadásokat mintegy 14 ezer néző tekintette meg.
Ekkor vette kezdetét és napjainkig tart az országos fesztiválokhoz/kulturális ünnepélyekhez kapcsolódó kiállítások és egyéb kísérőrendezvények sora: az ünnepi felvonulás és menettánc-bemutató a város szépen feldíszített főutcáján, (az első években lovas bandérium vezette a felvonulást), a sajtó- és könyvtermékek, a népművészeti tárgyak, a mesterségek árusítással egybekapcsolt bemutatása, a kirakodóvásár, a ringlispíl a gyerekek és a nagyközönség részére, a néprajzi, a festmény- és más képzőművészeti alkotások: fényképek, fafaragások, stb. kiállítása.
Az országos seregszemlét 1957-ben is megelőzték a járási és a kerületi méretekben szervezett Csemadok-napok, dal- és táncünnepélyek, aratási ünnepélyek.
Az év folyamán megrendezett 21 járási és három kerületi szemlén 137 kollektíva: tánccsoport, énekkar, folklórcsoport, színjátszó és esztrádcsoport szerepelt mintegy 45 ezer néző előtt.
A járási rendezvények közül kiemelkedően sikeres volt a Rozsnyói járásé, amelyet 215 szereplővel, mintegy 6000 néző előtt Gombaszögön, a cseppkőbarlang megnyitó ünnepsége tiszteletére rendezett meg a Csemadok rozsnyói járási titkársága, Szőllős Sándor titkár és Bohus László népművelési előadó szervezésében.
A Csemadok KB 1959-ben, látva a zselízi helyszín leszűkítését, határozott az ODT új helyszínre költöztetéséről. Zselízt kerületi méretű fesztiválrendezvény színhelyéül határozta meg.
Az elnökség 1959 áprilisában úgy döntött, hogy két ünnepélyt rendez: Gombaszögön július 5-én, Zselízen pedig augusztus 24-25-én.
A Gombaszögön rendezett ünnepélynek ekkor még a Csemadok kassai kerületi titkársága, Béres József kerületi titkárral az élén, lett a gazdája.
Újra helykeresés
Az V. ODT-t 1960-ban a Csemadok Érsekújváron rendezte meg, amelyhez első ízben kapcsolódott a Népművelési Intézettel közösen szervezett magyar nemzetiségi énekkarok területi/kerületi seregszemléje is. Az év folyamán hasonló rendezvényre került sor Galántán, Rimaszombatban és Rozsnyón is. Érsekújvárban a felnőtt- és a gyermekkórusok szombat délután a városi sportcsarnokban zsűri előtt mutatták be a versenyműsorukat, melyet hosszas szakmai értékelés követett.
Szombaton este, Érsekújvár nevezetes szabadtéri szórakozási helyén, frissen ácsolt színpadon, a Berekben, CSISZ KB Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttese adott egész estét betöltő műsort, akárcsak egy évvel korában Zselízen, majd népmulatság következett.
Másnap, a lovas bandérium vezette nagy népművészeti felvonulást követően délelőtt és délután volt műsor, melyben
a magyar nemzetiségi énekkarokon, tánc- és folklórcsoportokon kívül felléptek a Szlovákiában élő népek és nemzetiségek kultúráját képviselő csoportok is: a szlovák „Dunaj” táncegyüttes Komáromból, a lengyel „Gorní” táncegyüttes Karvinából, az ukrán „Verchovina” együttes Mezőlaborcról.
Itt, ekkor nyert először gyakorlati megvalósítást az elv, hogy a rendezők a nemzetiségi fesztiválokra kölcsönösen meghívják egymás kulturális képviseletét. A következő években e kölcsönösségi elv alapján minden magyar nemzetiségi országos fesztiválra meghívást nyert egy-egy szlovák nemzeti, ukrán, lengyel nemzetiségi kultúrát képviselő csoport is. Ezt az elvet a 40. rendezvényig a Csemadok hűen betartotta, s így lettek rendszeres résztvevői a magyar csoportok is az ukrán (Felsővízköz-Svidník) és a lengyel (Český Tešin, Jablunkov) nemzetiségi fesztiváloknak, és gyakori vendégei a csehszlovákiai (Strážnice), szlovákiai kerületi ( Myjava, Gyetva, Kassa), és központi (Východná) fesztiváloknak is.
A kevésbé sikerült érsekújvári rendezvény után a Csemadok KB Gombaszöget jelölte ki a központi rendezvény színhelyéül, és javasolta ott egy állandó színpad felépítését, mely 1965-re elkészült.
(Takács András/Felvidék.ma)
