A csillagászati ősz kezdetén a budapesti Aranytíz kultúrház lovagterme adott otthont dr. Csámpai Ottó felvidéki etnoszociológus, a Nagyszombati Egyetem tanára előadásának, melynek aktualitását nem csak a szerző közelmúltban megjelent „Comenius újrafelfedezése” című könyve adta.
A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében ezúttal J. A. Comenius, a világjáró gondolkodó világnézetén keresztül kalauzolta el a közönséget lelkes idegenvezetőként a felvidéki kutató a 17. századi Magyarországra, mely időszak a magyar romlás korszakaként írta be magát a történelemkönyvekbe.
Az impozáns, letisztult formavilágú belvárosi lovagterem széksorai több, mint 350 évvel Comenius, a nemzetek tanítójaként ismert pedagógus és filozófus halála után megteltek a hallgatósággal, akik érdeklődéssel adóztak a megemlékezésnek. Születésének ideje, március 28-a a mai Szlovákia területén a tanítók napjaként ismeretes. 2022-ben a 430. kerek évforduló, amikor a morvaországi Hunnobrod településen megszületett, szolgáltathat indokot a majdani ünnepi felidézéséhez, mely a korábbiakban sajnálatos módon elmaradt.
A pedagógus sárospataki tartózkodása, ahová Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György feleségének meghívására érkezett, mérföldkőnek számított számkivetettségben töltött életútján. A gyalogosan megtett kilométerek akkoriban nem számítottak kivételesnek. Az országutakat szegélyező gyümölcsfák táplálékul szolgáltak sokaknak, akik számára ez volt a közeledés természetes formája akkoriban, mely kép egy pillanatra megelevenedett a hallgatóság előtt is. Talán már közösen lépdeltünk az úton, nem volt idő és fizikai határok, melyek elválasztottak volna, mint ahogy konkrét fizikai határok akkor sem voltak, inkább csak egy ki-kinek fizet közmegegyezésen alapuló adóbeszedési forma jellemezte a vám- és határvédelmi rendszert.
Comenius az iskolát megreformálni érkezett Patakra, a kulturális és turisztikai szempontból ma is egyaránt jelentős helyszínre. Több utalást tesz a neveléssel és a művelődéssel kapcsolatban, melyben nehezményezi, hogy az egész királyság magyarlakta területén nem találni egy iskolát sem hazai tanítási nyelven, amelyben a gyermeket az olvasásra, a betűvetésre és a jó erkölcsökre tanítanák. Írásai nyomán kiderült, hogy szeme előtt a Habsburg uralom felszámolása lebegett, miközben behatóan foglalkozott az iskolával, és nyomdát is alapított a pedagógus.
Comenius kritikus szeretete többször fogalmazott meg életszerű, de ugyanakkor éles bírálatot Magyarországgal szemben, vagy inkább mellette, melynek a köznevelésben ma is aktualitása van. Élete céljául tűzte zászlajára, hogy az elromlott emberi tulajdonság megjavítását elősegítse és fényt vigyen oda, ahol sötétség honolt. Alapvető emberi jogként határozta meg a műveltséghez való jogot, egyenesen az emberi természet ellen való támadásnak minősítette a tanulás ellehetetlenítését.
Comenius II. Rákóczi Györgyöt kérte, hogy álljon a Habsburg-ellenes mozgalom élére és hazája mellett szabadítsa fel Csehországot is. Ez volt az elsődleges célja egy kevésbé ismert írása, a Nemzet boldogsága (Gentis felicitas) közzétételének, amelyet egyfajta beadványként fogalmazott meg.
A Gentis felicitas a mai módszertan és ismeretelmélet szerint is nagyon jól felépített. Comenius tollából, közel négy évszázaddal ezelőtt, a következő nemzetmeghatározás fakadt:
A nemzet azon emberek sokasága, akik ugyanazon törzsből származnak, a világnak ugyanazon a helyén (mintegy közös házban, amelyet hazának neveznek) laknak, egy nyelvet beszélnek és ezért a közös szeretet, az összetartás és a közjóra való törekvés fűzik őket össze.
Comenius beadványának olvasásánál megfigyelhető, hogy gondos felépítéssel válogatta össze a magyarság hibáit, mintegy ok-okozati összefüggés logikus folyamatát. Kendőzés nélkül sorra vette azokat, hogy aztán javasolja a kiküszöbölésüket. Emellett azonban kinyilvánította mély hazaszeretetét is, elkötelezettségét a magyar nemzetért, amelyből gyökerei táplálkoztak. Sokat jelentett számára Magyarország felemelkedése, amelyet szerinte csak a keresztény erkölcsi értékek mentén lehetett volna megvalósítani.
Csámpai Ottó lelkesítő előadása nyomán visszaérkezve a különleges időutazásról, egy interaktív, építő jellegű vitaest bontakozott ki a széksorok között, melynek témái nemcsak földrajzilag, de nyelvészeti szempontból is messzire vitték a beszélgetés fonalát. A levezető elnök, dr. Csihák György, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnökének észrevételei nyomán, zárszóként egy kérdés kezdett lebegni a szellemi térben, melynek megválaszolása talán nem is annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, de annál inkább időszerű.
„Ki az a magyar?”
(Ledniczky Éva/Felvidék.ma)
