Dominik Duka bíborosnak, a prágai főegyházmegye érsekének katekézisét hallhatta a közönség a NEK pénteki napján a Hungexpón. A főpap szerint az eucharisztikus cselekvés dimenziója még bolygónkon is túlmutat.
A prágai érsek katekézisének kezdetén méltatta Budapestet, az egyetlen világvárosnak nevezve azt Bécstől keletre és minden demokrácia alapjának titulálva a Parlamentet. Felidézte az Eucharisztikus Kongresszusok eredetét és kitért az 1938-as budapesti világeseményre is.
Kiemelte, hogy miközben vasárnap „Péter utóda, Ferenc pápa a Hősök terén ünnepli az Eucharisztiát, Lengyelország prímását, Stefan Wyszyński bíborost boldoggá avatják Varsóban” – s egyúttal elnézést kért, hogy a pápai szentmisén nem lehet ott, éppen emiatt.
Az Eucharisztia a világ üdvössége – mondta –, amely cselekvés dimenziója „túlmutat a világunkon, a bolygónkon”. Ez az oka annak, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus „teljes elsőbbséget élvez minden más ünnepséggel szemben”. Az előbbiekből kiindul az érsek kijelentette: teljes joggal kimondható, hogy „Jézus Krisztus, Isten fia, igaz Isten és igaz az ember, az egyetemes Megváltó. Ő a világmindenség üdvössége.”
Duka bíboros beszélt Magyarország mély keresztény gyökereiről, melyről Szent István királyunk missziós munkája alapján a Nemzetközi Teológiai Bizottság Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos dokumentumának második szakasza is ír.
Az Árpád-házi szentekről szólva kijelentette:
„A Visegrádi Együttműködés tagjaként csak megerősíteni tudom, hogy Szent István, Szent Vilma, Szent Margit, Szent Erzsébet és Szent Kinga összeköt bennünket, hiszen néhányan a mi szentjeinkkel, valamint a lengyel szentekkel, de a német vérből származókkal is rokonságban állnak. Továbbra is érvényes a mondás: »Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk«.”
Úgy fogalmazott: eszébe ötlenek azok a szavak, amelyek 1989-ben egyesítették a lengyel és a magyar népet a harcunkban és győzelmünkben: „Az igazság és a szeretet legyőzi a hazugságot és a gyűlöletet”.
A Jézus keresztje alatt álló Szűz Máriára, János apostolra, Mária Magdolnára – a tanúkra – utalva azt mondta: tanúnak lenni nagyobb dolog, mint szentnek lenni. „Először tanúnak kell lenned ahhoz, hogy szentté válj! Isten azonban megadja nekünk a lehetőséget, hogy a kereszt alatt álljunk, hogy jelen legyünk, mint ők. Igen, ez az Eucharisztia. Annak megvalósulása, aki értünk emberré lett, de a kereszten is kitárta karjait.”
Az Eucharisztia – fogalmazott a bíboros – egyesíti az eget és a földet, magába fogadja és áthatja az egész teremtést. Az eucharisztikus „átváltozás” kezdete „annak a végső és nagy átalakulásnak, melyre az egész teremtés rendeltetett” – mondta, hozzátéve: az Eucharisztia elképzelhetetlen az Egyház, Jézus tanúinak közössége nélkül, annak mindent átfogó, kozmikus dimenziója van.
Beszédének végén Dominik Duka bíboros azt hangsúlyozta: „a budapesti Eucharisztikus Kongresszus tanúságtétel lehet, egyben kihívás kell hogy legyen a szabadságban, igazságban és szeretetben való élet valódi dinamikájáért”. Rávilágított, hogy a történelem során Magyarország és Budapest sok mindent kivívott – például – az egész keresztény Európa védelméért folytatott harcban, a hit- és szólásszabadságért, vagy a nemzet szabadságáért folytatott küzdelemben 1956-ban.
„Ezért jogosnak és helyénvalónak tartom, hogy az Eucharisztikus Kongresszusra itt, ebben az országban, a Duna mentén kerüljön sor, ahol a Margitsziget összeköti, egységbe kovácsolja keresztény történelmünket” – zárta gondolatait a bíboros.
Áder János: csak rajtunk múlik, hogy a kapott jeleket sztorinak vagy példázatnak tekintjük
(NEK)
