Az 52. Eucharisztikus Kongresszus ünnepi zárómiséjét Ferenc pápával Budapesten, a Hősök terén több százezer hívő jelenlétében szeptember 12-én tartották meg. A szertartás végén a résztvevők a pápai áldás által teljes búcsúban részesültek, ami a római katolikus hit szerint a bűnökért járó minden büntetés elengedését jelentette a hívek számára.
A kulturális felvezető műsor kilenc órakor kezdődött, a helyszínre folyamatosan érkezőket viszont már reggel hétkor köszöntötték. A szervezők a fokozott biztonsági intézkedések mellett az elsősegélynyújtásra is nagy hangsúlyt fektettek. A nagy érdeklődésre számítva a Hősök terét körülvevő utcákat is lezárták. A felvezető programot és a szentmisét óriáskivetítőkön lehetett követni.
Meg kell említeni, hogy a méltóságteljes, áhítattal átszőtt, minden szempontból ünnepélyes szertartás fényének emeléséhez hozzájárult a szentmise zenei szolgálatát ellátó mintegy kétezer fős kórus és a Magyar Állami Operaház Zenekara.
A kórus különlegessége volt, hogy kifejezetten erre az alkalomra állt össze a Kárpát-medencei magyarság katolikus énekkaraiból.
A szentmise előtt a jelenlévő, az utcákat teljesen megtöltő emberek nagy örömére Ferenc pápa az autójából személyesen köszöntötte őket. Majd kezdetét vette a szentmise. A kezdőének után Őeminenciája Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek köszöntötte a Szentatyát és felkérte a szentmise bemutatására: „Fogadja el ajándékként tőlünk mindnyájunktól, akik most itt jelen vagyunk, ennek a Missziós keresztnek a másolatát, amely a mi régiónk boldogainak és szentjeinek emlékét őrzi. Kérjük, hogy főcelebránsként mondja el ezt a szentmisét, amelyet láthatóan az egész Egyház nevében és az egész Egyházért mondunk, hogy betölthessük küldetésünket a világban és a világért. Mesterünk és Urunk, a mindig velünk maradó Jézus Krisztus személyében mondja ki az Eucharisztia átváltoztatásának szavait!“
Ferenc pápa homíliájában Jézusnak a tanítványaihoz intézett – „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?“ (Mk 8,29) kérdéséből kiindulva, a személyes életből adott válaszra, a tanítványi kapcsolat megújítási módjaira irányította a figyelmet. Ezt három lépésben emelte ki.
Ferenc pápa kijelentette, hogy az első megújítási forma Jézus hirdetése. Kiemelte:
„Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten. Ezt nem szavakkal teszi, hanem kézzelfoghatóan, megmutatva, hogy Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet.“
A Szentatya a második lépésben a döntés Jézussal kérdéskört vizsgálta meg. Erőteljesen fogalmazott Jézusról: „Jézus megráz bennünket, nem elégszik meg a hitről szóló kijelentéseinkkel, azt várja, hogy megtisztítsuk vallásosságunkat a keresztje előtt, az Eucharisztia előtt.“ Majd tovább magyarázta a megújítási folyamatot: „Szánjunk időt a szentségimádásra.“ A szentségimádás által Jézus ugyanis gyógyulást hoz a bezárkózás ellen, megnyitja a szíveket az osztozásra, feloldja az ember merevségét, magába zárkózását és képessé teszi arra, hogy ne a saját elképzelése szerint kövesse Őt.
A harmadik folyamat, amiről Ferenc pápa szólt: Jézus követése. Egy személyes fejlődési folyamatot kért ebben a témakörben a hívektől. Így szólt:
„Kedves testvérek, engedjük, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent István és Szent Erzsébet is.“
Példájuk követésére buzdítva folytatta: „Ne érjük be olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él.“ A jövőre néző hatásokra is kitérve elmondta: „Ha Jézus nyomában járunk, ez arra hív bennünket, hogy előre tekintsünk, hogy befogadjuk a kegyelem átformáló ajándékát…“
A szentáldozáshoz való járuláskor a Hősök terén lévők sorba álltak, és számos pap közreműködésével zajlott a híveknek végzett szolgálat. A befejező szertartáshoz érkezve őexcellenciája, főtisztelendő mons. Piero Marini, martiranói címzetes érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke köszöntötte a szentatyát. Végül köszönetét fejezte ki: „Köszönjük, szentséges atya, hogy ezzel a nagy gyülekezettel együtt ünnepelte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét, és ismét felhívta a figyelmünket erre a nagy misztériumra, amely az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja is.
Azt kívánjuk, hogy ebből az Európa szívének közepén elhelyezkedő városból, az itt ünnepelt Statio orbis-ból élő víz fakadjon, amely képes meggyógyítani a keresztény közösségeket szerte a világon.“
A Ferenc pápa által vezetett Úrangyala imádságban háromszor magyar nyelven szólt a hívek gyülekezetéhez. Köszönetéről magyarul biztosította a nagy magyar keresztény családot, a katolikus és a más felekezetekhez tartozó testvéreket, az állami és a vallási vezetőket: …
„köszönöm nektek, Magyarország népe.“
Majd zárszavaiban minden magyar szívéhez szólt: „A Boldogasszony, régi nagy patrónátok kísérjen és áldjon meg benneteket! Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat, az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket. Veletek és értetek mondom – magyarul: Isten, áldd meg a magyart!“
Majd a pápai áldás következett. A diakónus felvezetése szerint így könyörögtek: „Őszentsége, Isten gondviseléséből pápánk, Ferenc, mindazokat, akik igaz bűnbánó lélekkel itt jelen vannak, szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járultak, teljes búcsúval egybekötött áldásban részesíti. Könyörögjetek Istenhez a Szentatyáért, Ferenc pápánkért, valamint az Anyaszentegyházért, és velük teljes közösségben törekedjetek az életszentség útján járni.“
A szentmise legemelkedettebb pillanata következett, amikor a Szentatya keresztet leíró mozdulatával áldást adott a hívekre, akik hálától túlcsorduló szívvel viszonozták a szeretetét.
A szentmise végén a Pápai himnusz, Magyarország himnusza, majd záróénekként ismét a Boldogasszony Anyánk dicsőítő ének hangzott el. A szentmise végeztével bezárult a budapesti 52. Eucharisztikus Kongresszus.
(Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
