Bacsa Ildikó, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménykezelője egy Ipoly menti, alig 300-as lélekszámú faluból származik. Az egyetem elvégzése után művészettörténészként fiatal kora ellenére felelősségteljes munkakört lát el a Magyar Nemzeti Galériában. Vele készült az alábbi interjú.
Kezdjük egy rövid bemutatkozással.
1994. február 14-én születtem Besztercebányán, és a Nagykürtösi járáshoz tartozó Ipolykéren nőttem fel. Tanulmányaimat az Ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában kezdtem, majd a Füleki Gimnáziumban folytattam. Az érettségi után kerültem Budapestre, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) művészettörténész diplomát szereztem. Azóta is Budapesten élek, immáron több mint 8 éve.
Miért éppen a művészettörténetet választottad?
Gimnazistaként még a történelem érdekelt a legjobban, de az egyetemre kerülve egyre inkább a művészettörténet felé fordult az érdeklődésem. Elsőéves művészettörténet-hallgatóként tartanom kellett egy kiselőadást Barabás Miklós A menyasszony megérkezése című festményről. Nagyon élveztem a kutatást és ekkor döntöttem úgy, hogy a művészettörténész pálya mellett maradok. Ekkor tapasztaltam meg igazán, hogy mennyire sokrétű. Nemcsak az építészet, a képző- és iparművészet fejlődésével foglalkozik, hanem ennek a fejlődésnek a történelmi és társadalmi összefüggéseivel is.
Az egyetem elvégzése után mindjárt a Magyar Nemzeti Galériában kezdtél el dolgozni, s ha igen, milyen beosztásban?
Igen, azonnal a Galériában helyezkedtem el az egyetem után. Kezdetben egy féléves szerződést kaptam, a Festészeti Osztály műtárgyainak költözésre való felkészítésével foglalkoztam. Szerettem ezt a munkakört, mert olyan festményekkel is megismerkedhettem, melyeket az egyetemi tanulmányaim alatt nem volt szerencsém élőben látni. Úgy tűnik, beváltam, mert egy év után megbíztak a gyűjteménykezelő munkakörrel, ami ennél sokkal átfogóbb és felelősségteljesebb feladatokat jelent.
Nagyon leegyszerűsítve a kérdést: miről „szól” a Nemzeti Galéria?
A Magyar Nemzeti Galéria a nemzet képzőművészeti értékeinek a gyűjtéséről, őrzéséről és bemutatásáról szól: arról, hogy megmutassuk, kik a legkiválóbb és legismertebb művészeink. A Nemzeti Galéria annak a lehetősége, hogy ezeket az alkotásokat befogadhatóan megmutathassuk a nagyközönségnek, kiemelve az egyes művek értékét és jelentőségét.
Mi tartozik gyűjteménykezelőként a munkakörödbe?
Gyűjteménykezelőnek lenni nem mindig egyszerű. Legfontosabb feladatom a festmények belföldi és külföldi kölcsönzésének felügyelete. Az első hivatalos levélváltástól a szállítás napjáig részt veszek az adott kölcsönzés előkészítésében és adminisztrálásában, és akár kurírként a műtárgyakat is kísérhetem a kölcsönzések helyszínére. Figyelemmel követem a restaurálásokat, a műtárgyaink mozgását, fotózását, ellenőrzését, ezeket a munkafolyamatokat megszervezem és pontosan dokumentálom. Felelek a raktári rendért, illetve a raktárban és az állandó kiállításban lévő műtárgyaink állapotának nyomon követéséért. A Festészeti Osztály gyűjteménye, amit kezelek, több mint 10 ezer festményt jelent, amibe Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Rippl-Rónai József és a sok más ismert és kevésbé ismert magyar festő művei is beletartoznak. Ez egy igazán komoly feladat, de mindig számíthatok a kollégáim segítségére is. Természetesen a gyűjteménykezelői munka mellett saját kutatásaimra is koncentrálok. Legújabban a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Művészet és vadászat című kiadványában olvasható néhány grafikákról és festményekről szóló műtárgyleírásom, és hamarosan megjelenik egy önálló tanulmányom is Ifj. Bobula János munkássága. A tiszafüredi városháza címmel.
Mit csinálsz szabadidődben, milyen kedvteléseknek hódolsz?
Gyerekkorom óta szívesen olvasok, ez a szerelem a mai napig tart. Nemcsak szépirodalmat, hanem szakirodalmat is, mert fontosnak tartom, hogy folyamatosan képezzem magam. Emellett imádom felfedezni Budapest és más települések rejtett építészeti és természeti kincseit, szívesen barangolok utcáról utcára. A séta mellett rendszeresen jógázom és pilatesezem.
(Bodzsár Gyula/Felvidék.ma)
